2020. március 26., csütörtök

Szerda

volt a mélypont a héten, estére kicsit ledobtam a láncot.
Pankáék a kétjegyű számmal osztást veszik új anyagként matekból. Kaptak oktató videót, meg feladatokat, de délelőtt hívott, hogy nem érti. Délután így át kellett venni együtt is, nem tűnt túl magabiztosnak a végére sem. Ma kaptak egy csomó feladatot már, megvárt vele, de nagyon ügyes volt és rájött magától olyan összefüggésekre, hogy ha 960/48 az 20, akkor 960/24, az kétszer annyi lesz. Kicsit megnyugodtam, hogy talán nem lesz gond.
Ömlik ránk az anyag mindenhonnan, igyekszünk minden nap megcsinálni mindent, de nem könnyíti meg a helyzetet, hogy valami e-mailen jön, valaki a krétába tölt, nagy része a google classroomban van, de nagyon kell figyelni, hogy ne maradjon ki semmi és mindent a megfelelő helyre töltsünk vissza.

Panniéknál úgy veszem észre, hogy jóval több anyagot akarnak letolni, egy órán, mint amikor suliban voltak. Visszakerestem néhány füzetben, hogy mennyit írtak korábban és mennyit kell most, hát köszönőviszonyban nincs egymással.
Ráadásul jönnek folyamatosan az e-mailek, hogy tartsuk a határidőket/legyünk szorgalmasabbak/ne maradjunk le/ x-y mit nem adott még le és bár ezek általában ránk nem vonatkoznak, nagyon nyomasztó még olvasni is.

Szerda este nyolckor Panka még színes papírból virágokat vagdosott, majd kiderült, hogy a gmail-en jött irodalmat nem vette észre, így fél tízkor fejeztük be a Bali béges olvasmányt.
Minimum fél óra, mire mindent fel is töltünk, bár a nagyok már teljesen önállóan kezelik, azért át szoktuk nézni, nehogy lemaradjon valami.


Lili járt úgy etikából, hogy megcsinálta, nekem át is küldte, be is adta, de valószínűleg véletlenül visszavonta, mert ma jött egy figyelmeztetés, hogy estig van határidő. (még szerencse, mert így visszacsekkoltuk, hogy tényleg nincs fent)
Minden csajnak van egy online oktatásos mappája a gépen, oda töltjük az anyagokat, így visszakereshető egy helyről. Ezenkívül egy papír mappánk is van fejenként, oda mennek a rajzok és tesztek, kinyomtatott feladatok.
Pankánál veszem észre leginkább, hogy hiányzik neki a tanári jelenlét/ a visszacsatolás. A magyar például simán megcsinálja egyedül, olyan szépen fogalmaz, hogy öröm hallgatni, de jobban szereti, ha ott ülök mellette, szereti elolvasni nekem hangosan az olvasmányokat.
Lili továbbra is hajlamos pánikolni, ha valami nem megy elsőre, ha rövidnek találja a határidőt, de ha összekapja magát, simán megugorja.

Hét végére visszajön a jó idő, megpróbálunk kicsit kiszabadulni valami néptelen helyre, hogy tekerjünk v. túrázzunk egyet.

1 megjegyzés:

  1. Hát nagyon nem fair több anyagot lenyomni nekik, nem is tudom, hogy gondolják... :/

    VálaszTörlés