Egy nagy találkozás

A nyáron láttuk a lányokkal a Székesfehérvári Balett Színház előadását a Szárazréten. Azóta nyomon követem a tevékenységüket - és amikor a lányok két csapatában Nóri felkért, hogy legyek a szülői munkaközösség és az edzők közti kapcsolattartó és első feladat a csapatépítés megszervezés volt - rögtön ők ugrottak be.
Különböző országokból jöttek a társulathoz azért, hogy itt táncolhassanak és hihetetlen összhang van köztük a színpadon. Gondoltam a lányoknak talán érdekes lehet, hogy máshol hogyan működik egy közös munka.
Amikor írtam nekik, szinte azonnal válaszoltak, nagyon örültek a megkeresésnek, segítőkészek és nagyon kedvesek voltak.
Tegnapra tudtuk összeegyeztetni a két csapat programját és megnéztünk egy részt a próbából, majd lehetőség nyílt kérdezni is.
Egerházi Attila nagyon sok érdekes dolgot mondott és hát ismét kiderült a nagy igazság, hogy befektetett munka nélkül sajnos nincs eredmény :-)

Az eseményről egy kis emléket is kaptunk.

Készültünk egy kis ajándékkal, Lilkó alkotott ezúttal, a kép kikerül a társulat falára :-)

Legközelebb a jégen találkozunk!

Annyira megvisel

ez a hirtelen jött hideg, hogy egyfolytában tököt akarok sütni, pedig nem is szeretem.

Helyette sütöttünk banán kenyeret a maradék banánból, mert ha kicsit barna már nem eszik meg.

Teázunk bőszen, a kedvencem most a Teekanne earl grey-e, erős változatban, sok citrommal; nagyon finom és frissítő. A gyerekeknek van itthon ezerféle gyümölcsös, még mindig bejönnek a pickwick gyerekteái és legújabb kedvenc a juicy orange.

Előkerültek a meleg takarók és esténként összebújunk a kanapén :-)

Ennek a macs örül a legjobban, aki azonnal közénk heveredik.

Tegnap este kifaragtuk a tökök első részét, megsütöttem a tökmagot, nagyon finom lett.

Készülünk a ma esti koris halloween bulira, alakulnak a jelmezek.

Ma itthon leszek én is a csajokkal, sütünk estére, készülődünk.

59 nap van

Karácsonyig. Amit azért is nehéz elhinni, mert isteni az idő, délutánonként simán húsz fok felett van a hőmérséklet és hétágra süt a nap.

Viszont két fronton is karácsonyi koncertre készülünk, minden nap karácsonyi dalokat énekelnek a csajok :-)

Bejelentkeztem a szokásos karácsonyi fotózásra.

Egyébként meg sok minden történt/történik, csak nincs időm felvésni ide, pedig jó lenne, mert olyan jó visszaolvasni a pár évvel ezelőtti dolgokat is, hogy jé tényleg, itt is voltunk :-)

Legfontosabb story a hónapban, hogy férjhez ment a hugom. Remélem mindig olyan boldogok lesznek, mint most!

Lányok rendületlenül járnak edzésre, a szerda hajnali kelés kicsit nehezen megy néha, de ott voltak eddig mindig, igyekszünk ezután is.
Elkezdték a kűröket összerakni, készülnek a versenyszezonra, ha így rohan az idő, az is pikk-pakk itt lesz. Jövő héten már halloween party, aznap én is szabit vettem ki, majd sütünk együtt valamit estére.

Ma pályaorientációs nap volt a suliban, Dorkáék étteremben, Pankáék szállodában voltak, Liliék a Heroszhoz mentek a menhelyre.

Panyeszéknek most volt a héten a nyári olvasmányból, a Keménykalap és Krumpliorrból a vetélkedő, egész héten át tartott, plakátot kellett tervezni, cirkszi előadást készíteni - Panka tornász volt - és csütörtökön volt egy elméleti rész. Panyusék elsők lettek, nagyon boldog volt.

A szerdai szünetet jól kihasználtuk, délelőtt mozogtunk egy kicsit, délután volt tanulás, dal gyakorlás, Dorka elkísért bennünket a városi megemlékezésre, nekem nagyon tetszett.

Kihelyeztük a téli eleséget a madárkáknak, hogy tudják hol van, mire ideér a hideg, már most elég nagy a forgalom, cica legnagyobb örömére

Kab-hegy ősszel

Tavasszal mentünk a Kankalinon, lényegében ugyanaz a túraútvonal, csak akkor a hegyről indultunk és értünk vissza, most meg Úrkútról a Kék Túra Étteremtől.

Egy kellemes, könnyen járható 12 km-es séta, pici emelkedővel, és az őszi színek csodaszépek.

Lányoknak még fontos az emléklap, kitűző/hűtőmágnes, itt válogatni is lehet, sőt az előnevezéshez névre szóló kupát is kaptunk.

Lilkó lusta volt eljönni, tanulásra hivatkozott, de mondjuk ötös is lett az angol dolgozata :-)

 Panyeszka hozott fényképezőgépet és lelkesen kattintgatott, így kicsit lassabban haladtunk, de még így is belefértünk a szintidőbe, amit itt egyébként sem vesznek szigorúan.

 A megfáradt vándor :-)

A nagyoknak összedobunk egy természetismeret kiselőadást is a túrából, mert ők most pont ezt tanulták :-)