Várlátogatás Szlovákiában, azaz a húsvéti élményajándék

A mi utazásunkat egy Panka kezébe akadó túramagazin inspirálta és igazán tartalmasra sikerült. Panka figyelmét nem is a vár, hanem a lombkorona ösvény ragadta meg az újságban.
A Maly Princ/Kis Herceg apartmanban foglaltam szállást egy éjszakára és a szünet első napjára terveztük az indulást. A szállásadónktól nagyon kedves üzentet kaptam, amiben kérte, hogy jelezzünk egy órával az érkezés előtt, hogy odaérhessen. Jeleztük a kettő órát, akkortól lehetett elfoglalni a szállást, de úgy alakult, hogy fél tizenkettőkor ott voltunk. Beálltunk az udvarra és gondoltuk elmegyünk addig sétálni, de már siettek is a fogadásunkra. Nagyon kedvesek voltak, szépen beszéltek angolul és mondták, hogy egy óra múlva készen is lesz a szobánk, jöhetünk is vissza a kulcsért. Így csak gyorsan körbesétáltuk a csodás várat és mentünk bepakolni és enni pár falatot a szálláson, mert a csajok már éhesek voltak.

A szállás nagyon hangulatos és tiszta, másnap finom reggelit is kaptunk.

A vár csak vezetett túra keretében látogatható, ami viszont sajnos csak szlovák nyelven elérhető. Viszont adnak egy papírt a saját nyelven egy rövid leirattal a termekről és a várról. Elég zavaró, hogy a papíron van három mondat és az idegenvezető beszél öt percet és egy szót sem értünk belőle. Itt még a feliratok és ismertető táblák is csak szlovákul vannak elhelyezve. A vár maga eredetileg favár volt, a XIII. században került a Hont-Pázmány nemzetség birtokába, ekkor épült a kővár. A század végén Csák Máté tulajdona lett, majd halála után többször gazdát cserélt. A bajmóci vár és uradalom mindig királyi birtok volt. Hűséges főurainak adta zálogba v. örökös tulajdonba. 1489-ben Mátyás fiának, Corvin Jánosnak adományozta. A legenda szerint Mátyás király szeretett a bejárattal szemben álló hársfa alatt üldögélni, melynek árnyékában diktálta leveleit, ezért a következő idézettel kezdődtek: "Sub nostris dilectis tiliis bojniciensibus" /"A mi kedvelt bajmóci hársfánk alatt." 1637-től a vár állandó jelleggel a nemesi rangú Pálfi-család tulajdonába került. A vár fennállása során több átépítést átélt - gótikus, reneszánsz és barokk stílusban. Utolsó átépítését Gróf Pálfi János Ferenc valósította meg neogótikus stílusban a Loire-menti francia kastélyok mintái alapján, amely 22 évig tartott. A legenda szerint egy francia grófkisasszonynak szánta, aki a 22 évet túl hosszú időnek tartotta és végül máshoz ment férjhez. A vár kriptájában található szarkofágban nyugszik Gróf Pálfi János Ferenc. Innen a Franciaparkon át az aprócska cseppkőbarlangba jutunk, itt van a 26 méteres várkút alja is.
A vár ma utolsó tulajdonosa végakarata szerint múzeumként működik ill. az Aranyteremben polgári esküvői szertartásokat tartanak.

 Az Aranyterem mennyezetét borókafából faragták és állítólag mind a 183 aranyfüsttel borított angyalfejecskének más arckifejezése van.

 A Kék Szalon

A várral szemben található az állatkert bejárata, így arrafelé vettük az irányt, voltak mókás pillanatok, de alapvetően kissé csalódás volt, főleg Lilinek, aki egész nap az állatsimogatót várta, amely üresen tátongott. Viszont itt láttunk először pávát udvarolni, ami elég mulatságos látvány.

Az is kiderült, hogy roppant nyitott és érdeklődő gyermekeim vannak, bárkivel szívesen elbeszélgetnek.

Van egy-két szép rész, de alapvetően elég kicsi helye van az állatoknak, főleg szegény elefántoknak.

Az állatkert után megnéztünk egy játszóteret, amiről kiderült, hogy egy még épülő tematikus kalandpark, de nagyon jó lesz, ha elkészül, tesztelték a gyerekek.

Elég sok helyen folynak építkezések, fejlesztések, többek között a lombkorona kilátónál is. Elég komoly kis gombafalu és játszótér nő ki a földből.

Maga a kilátó 30 méter magas, nagyrészt acélvázas szerkezetű, ötszáz méter hosszú. A tetejéről meseszép kilátással a környékre.

Este nem kellett altató senkinek :-)

Másnap reggeli után Trencsén vára felé vettük az irányt.

A vár története a 11. században kezdődött, több magyar király és nemesi családok birtokolták. A várat a 13. század végén a Trencséni Csák Máté szerezte meg és itt rendezte be birtokközpontját, 50 várat,  kastélyt és erődöt irányított innen. 1953-ban nyilvánították műemlékké és a Trencséni Múzeum gondnoksága alatt áll napjainkban.

Itt már lehet választani a vezetett és az önálló túra között, de négy egységet csak a vezetett túrával látogathatunk, így itt is ezt választottuk, majd ezek felkeresése után leváltunk a szintén csak szlovákul beszélő túravezetőről. Itt legalább már vannak angol ismertető táblák is és szintén kapunk magyar füzetkét a bejáratnál. 
Maga az épület és a bútorzat is jóval visszafogottabb, mint korábban Bajmócon, a kilátás innen is csodás.

 A várban tojásvadászat is zajlott, így némi életmentő csokoládéval is gazdagodtak a csajok a várlátogatás során :-)

A Szerelem kútja csaknem 80 méter mély és kézzel ásták ki, közvetlenül a várhegy sziklájába. A legenda szerint Szapolyai István fogságba ejtette Omár bég menyasszonyát Fatimét és Omár aranyért sem tudta kiváltani. Szapolyai megígérte neki, hogy ha kutat ás a várban, akkor elviheti Fatimét.

Következő állomásunk Csejte volt, ahol meg kellett dolgozni a várba jutásért :-)

Itt már vannak magyar feliratok és ismertető szövegek is.

Csejte is volt kis ideig Csák Máté birtok, de Báthory Erzsébet miatt híres/hírhedt a vár. 

A várat Nádasdy Ferenc 1575-ben adta nászajándékul a hozzá tartozó 12 faluval együtt Báthory Erzsébetnek, aki miután férjét a török ellen vívott harcok lekötötték, sokat volt egyedül a kastélyban. A legenda szerint fiatal lányok vérében fürdött, több mint 600 fiatal asszony meggyilkolásával vádolható. Erzsébetet állítólag a várban falazták be és két kis rést hagytak a falon. Ez egyiken etették, a másikon pedig az áldozatok hozzátartozói dobálhatták kővel.

 Rengeteg vár van a környéken, akár gyalogtúra távolságra is

Hagytunk emléket is

 A kilátás mindenhonnan észvesztő

 Innen indultunk felfelé

Utolsó állomásunk Pozsony volt, ahol sajnos a vár megtekintéséről lecsúsztunk, mert ötig volt pénztár és negyed hatra érkeztünk, így csak körbejártuk és a kertet néztük meg, majd lesétáltunk az óvárosba, mert a lányok már éhesek voltak.

 A cukorkaboltból hoztunk egy kis meglepit az itthoniaknak.

 Man at work

Elég tartalmas, picit fárasztó két napunk volt, de úgy vagyunk vele, hogy ha már ott vagyunk az adott helyen, akkor igyekszünk minél több mindent megnézni. Szerencsére a csajok érdeklődőek és terhelhetőek ilyen szempontból is.

Mindenhol nagyon kedvesek és segítőkészek voltak velünk.

Nyomoztunk a saját városunkban

és értek minket meglepetések :-)

Attila látta meg, hogy ezen a hétvégén a Rejtélyek Háza detektív hétvégét szervez és akciósan lehet részt venni két napig a Rejtélyek Városa programban.
Három féle feladatot lehet jelentős kedvezménnyel teljesíteni és az öt fős v. annál nagyobb csapatok még ajándékot is kapnak.
Így lettek a lányok boldog tulajdonosai iránytűs kulcstartónak ill. tollnak, ki-ki választása szerint.

Térkép alapján 12 pontot kell megtalálni a Rosetta Étteremtől a Zichy ligetig, így a táv nem hosszú, viszont mindenhol használni kell kicsit az agytekervényeket.

Minket a kilences pont feladata viccelt meg kicsit, de legalább megint lesz mit feleleveníteni a későbbiekben.

Ti megfigyeltétek, hogy mi a szónok szobrának talapzata?

Jó kis feladatok voltak, kicsit más szemszögből néztük a várost, mint egyébként. Elég hűvös volt, a gyerekek majd megfagytak, így miután az összes helyszínt bejártuk, beültünk a Krém cukiba forró csokizni és összerakni a megoldást. Elég jó forgalmuk volt ma, mert nem csak mi tettünk így, sokan görnyedtek a sárga füzetek fölött, süti mellett :-)

Visszatértünk az emléklapért a kiinduló pontra és vettünk még egy csomagot, mert ha nem is holnap, de bármikor meg lehet fejteni a következő történethez tartozó rejtvényt és a Rosetta éttermben elhelyezett ládikából megtudni a megoldást.

Ha tehetitek menjetek holnap, járjátok be a várost, legyetek kreatívak és oldjatok meg egy rejtélyt!

Szeretjük ez a várost!

Megvagyunk

és egy csomószor fogalmaztam már a fejemben bejegyzést, de egyszerűen semmi időm "papírra vetni". A heti öt jég eléggé átrendezte a logisztikát és sok a tanulnivaló is, ráadásul pörgés van a melóhelyen is.

Amikor tehetjük a szabadban vagyunk, nagyon vártuk már a jó időt. 

Múlt hét végén csajok lezárták a szezont a gálával, májusig még lesz jég, aztán kb. egy hónap görkori és az augusztusi táborig szünet. Valami mozgást ki kell majd találni nekik a nyárra.

Panka egyébként ottalvós sulis táborba megy, nem is értem. Teljesen határozott, a többieknek meg eszükbe sem jut még ennyi idősen sem. Lesz jó pár osztálytársa, biztosan jól fog szórakozni. Tök vagány kis csaj! Én meg majd rágom itthon a kefét :-)

Jövő héten már csak három napot kell kibírniuk a suliban, csütörtöktől tavaszi szünet és mi mindjárt reggel le is lépünk kicsit kirándulni.

Panka hozott a múltkori Vámosi túráról egy HTM magazint és abban volt egy cikk a Bajmóci várról, de nem is az fogta meg igazán a kiscsajt, hanem a közelében lévő lombkorona ösvény.

Így idei második túránkat külföldön ejtjük meg.

Húsvét hétfőn pedig ismét TTT-s túrára neveztünk, Kankalin 12-re megyünk. Javaslom mindenkinek mert egész más így felfedezni szebbnél szebb tájainkat, mint autóval és lehet, hogy csak mi vagyunk ezzel így, de szinte minden túrán történik velünk valami izgalmas. Rózsaszín babamalacot kergetünk az erdőben, vaddisznót ugrasztunk meg a bükkösben, vagy csak egyszerűen fordítva indulunk neki a túrának :-)