Meseerdő - Az aranylúd

A Velencei-tavi Életmód Klub rendezésében a meseerdőben jártunk a csajokkal kori után. Egyetlen gond volt a programmal a lányok szerint, hogy rövid volt. Lili szerint legalább kétszer ilyen hosszúnak kellett volna lennie. Azt hiszem ennél nagyobb dicséret nem kell. Jól érezték magukat nagyon. Az általuk választott csapatnév - Villám - is illett rájuk, mert végigszáguldottak a feladatokon.

Meghallgattuk a mesét

a játszótéren vártuk az indítást

első feladat

kalácsot fontak

aranyludakat gyűjtöttek

Lilkó mint Tökfilkó

örömmel vállalta :-)

az aranylúdhoz "ragadva"

elértek a királylányhoz

hajót készítettek a királynak

Jó kis program volt, köszönjük a szervezést!

Olvasás éjszakája 2015

Borongós

Az idő és a kedvünk is.
Lilkó nagyon rossz lelkiállapotban van, gyakran sír, mert ő másmilyen mint a többiek, elege van az egészből. Nagyon rosszul érintette ez a műtét utáni hajhullás, mert bízott benne, hogy a mandulától való megszabadulás segíteni fog. Ráadásul most olyan helyen hullik, ahol látszik is, ezért nagyon rosszul érzi magát a bőrében.
Hétfőn volt fogadó óra. Dóri néni is észrevette, hogy megváltozott, befelé forduló lett. Sajnos az iskolai teljesítménye is romlott, teljesen szétszórt, bizonytalan.
Ma voltam a pszichológusnál is, újra elkezdi a munkát Lilivel, mert mi most nem tudunk többet segíteni neki. Kaptunk tippeket a sulira vonatkozóan, reméljük a tanító nénivel egyeztetve segíteni fog.
Szerdán jártunk a lézerakupunktúrás kezelésen, ott azt mondta a doktornő, hogy ez a műtét utáni visszaesés még belefér és a szövettan alapján éppen ideje volt megszabadulni a mandulától. Simán lehetett a kiváltó ok. Így most azért kaptunk egy kis reményt is, hátha...
Szorítsatok!

Egy vasárnapról

Lovi

 Telek - szomszéd macska

 Furfang Feszt

Sűrű hét

Rettenetesen el vagyok maradva, nem írtam még a Irongirl/Ironkids versenyről, a lányok szülinapi bulijáról és még erről-arról.
Nagyon mozgalmas most az életünk. Beálltak a különórák és nem unatkozunk.
Hétfőn ugye szünnap van a csajoknak különórák tekintetében, visszarázódás a suliba a hétvége után, délután átnézzük a táskákat, játszunk, de most hatkor mondtam nekik, hogy öltözzenek és elmegyünk bicajozni, mert szétszedték a házat. Tele vannak energiával. Két órát bicajoztunk, teleszedtük Panka kosarát gesztenyével. Aztán fürdés, olvasás, alvás. Dorka bealudt a mese alatt.
Kedden elvileg szintén pihenőnap, de most kimentünk a koripályára, mert Ildi talált Lilinek egy használt korit és ki akarta próbálni. Szuperül tartja a lábát, egész másként megy benne. Nagyon ügyesek egyébként és lelkesek is a pályán.
Pankának elindult a logopédiai foglalkozás, ezután a füzetre is figyelnem kell a lányok táskája mellett, hogy nehogy itthon maradjon. Illetve biztosan lesz majd itthoni feladat is, Lilinek is volt anno. Panka megkapta a második ovis Tappancsot is, már meg is csináltuk majdnem az egészet, nagyon kis lelkes, szóval gondolom a logopédiai feladatokkal sem lesz gond.
Szerdán a logopédusnál voltam fogadó órán, van pár apró hiányosság ill. pár dolog ami nagyobb odafigyelést igényel Pankánál, de nem érinti az iskolaérettséget, szóval itt is zöld utat kaptunk.
Délután légtornára vittük a nagyokat, addig Apuval és Pankával bevásároltunk és ajándékot vettünk, ugyanis Dorka váratlanul kapott egy szülinapi meghívást péntekre, Otthon még Dorkával matekoztunk, mert a lüke anyja nem pakolta be neki a frissen megkapott és bekötött Kisszámolót, így nem tudott órán dolgozni. Hiába bele kell jönnöm ebbe a sulis dologba nekem is.
Csütörtök uszis nap, ma nem volt nagy munka, viszonylag sokan voltak, sok volt az üresjárat és maguktól ugye még nem állnak neki úszni, ha nem kapnak feladatot, bohóckodnak csak a vízben.
Dorkának volt egy kis olvasás feladata, Lili matek szorgalmit írt.
Holnap Panni első ritmikus gimnasztika órája lesz, Dorka ugye szülinapon, Lili még nem tudom, mert egyedül nem nagyon szeretne karika órára menni, de még győzködjük.
Attila ma leadta a korikat éleztetni, azt holnap el kellene hozni, mert szombat reggel kelleni fog. Lili kinőtte a lovascsizmáját és ma szólt, hogy az edzőcipője is mintha kicsi lenne.
Az oviban is zajlik az élet. Szerdán a Hétvezér suliban voltak a nagycsoportosok, Panka nagyon élvezte, készítettek katicát, kerestek gesztenyét és tököt az udvaron, célba dobtak. Ma a Börgöndi Állatsimogatóba voltak az állatok világnapja alkalmából.

A heti verseket még mindig lelkesen szavalja.
Én közben nagyüzemi süngyártásba kezdtem, mert az osztálytársak is belelkesedtek :-)

a pompom sünit a csajokkal gyártottuk

Szombaton délután Lili megy szülinapra, és Eszti is jön Szofival.
Dorka tolltartója láttán napról-napra közelebb kerülök az infarktushoz és agyvérzéshez, ugyanis minden nappal egyre kevesebb ceruzája van és fogalma sincs, hogy hová lesznek. Mindegyiken rajta van a neve, alkalomadtán majd körülnézek a padjában és alatta. Viszont hozott egy 96%-os matekdogát, van amire tud figyelni :-)

Lili

Nem véletlenül hagytam utoljára, nagyon nehezen született meg ez a bejegyzés.
A nyáron olyan jól volt, viszonylag kiegyensúlyozottan "működött", igyekeztem, hogy sok időt töltsünk együtt.
Most az iskolakezdéssel megbillent az egyensúly, fáj a hasa, feje, és a nyáron stagnáló hajhullása is megindult újra. Emiatt görcsös, rosszkedvű, érzékeny. Nem akar menni. Mert ahogy megfogalmazta, egyedül csak neki hullik a haja, emiatt ő más, mint a többiek. Ma reggel azt mondta, hogy utálja a Pannit, mert neki hosszú a haja :-(
Annyira szeretnék neki segíteni, de nem tudom, hogy hova nyúljak. Az biztos, hogy vissza kell mennünk a pszichológushoz, kell neki a szakmai segítség, hogy túljusson ezen. Igyekszem még többször mondani, éreztetni, hogy szeretem, próbálom biztosítani a nyugodt hátországot. Elmondása szerint az iskolában nem bántják, remélem tényleg így is van, elég neki, hogy saját magát nem szereti most.
Ma találtam ezt a videót, igen érzékenyen érintett. Kellene most nekem egy ilyen ajtó és minden nap áttolnám/húznám néhányszor a gyönyörű feliratú kapun.
Az a baj, hogy ha ilyen ütemben hullik tovább, akkor lassan beszélnünk kell az osztálytársakkal is és nem tudom, hogy azt hogyan viselné, lehet, hogy úgy kellene, hogy ő nincs ott. Most a tagadás fázisában van megint, nem akar beszélni róla, nem akar hallani róla...
A legnagyobb baj, hogy Attilával sincs egyetértés köztünk, ő vinné még ezer helyre, folyton téma ez itthon, a gyerek meg sikítófrászt kap tőle. Attila szerint én beletörődtem, hogy nem fog meggyógyulni és haragszik rám emiatt.
Mit nem adnék érte, hogy meggyógyuljon! Bármit megtennék, ha azt mondanák, hogy segít rajta...bármit. Viszont egyre inkább úgy érzem, hogy nem teszünk jót a gyereknek azzal, hogy "meg akarjuk javítani", csak rosszabb állapotba kerül tőle lelkileg...
Annyi helyen voltunk már, annyian vizsgálták, annyi féle módon és nem találtak semmit, belementem a mandulaműtétbe, mert hátha...de mit fogunk még vele csinálni? És mi lesz akkor, ha már minden lehetőséget kimerítettünk...?
Lehet, hogy nekünk is kellene pszichológus...

Tegnap voltunk az első légtorna edzésen, nagyon tetszett neki, és alig várja a pénteki karikát. Úgy látom, hogy ügyes is benne, remélem, hogy a sikerélmények pakolnak egy kicsit a mérleg másik felébe és billen egy kicsit pozitív irányba is.
Úszáson nagyon ügyes, szépen, szabályosan úszik, lovon is egyre szebb a stílusa.

egy alma Lilinek - egy a lónak

Imádom az érzékeny kis lelkét, de könnyebb lenne neki, ha kicsit keményebb lenne. Igazi kis "suttogó", az összes állatunk imádja, nála mindenki megnyugszik. A siklót is ő szelídítette meg.
Az osztályban is népszerű, sokan szeretik, remélem ez nem fog megváltozni akkor sem, ha esetleg megint elveszíti az összes haját. Az osztályon belüli konfliktusok érzékenyen érintik, még akkor is, ha nem vele történik éppen valami.
Ügyesen olvas esténként, bár most bizonytalanabb, rányomja a bélyegét a szorongás a teljesítményére is, Nagyon kell most neki a  pozitív megerősítés.