Sopron

Attilának egy hosszú hétvégét ajándékoztam karácsonyra. Már régóta szeretett volna meglógni velem kettesben, de eddig nem éreztem úgy, hogy jól tudnám magam érezni a gyerekek nélkül is, hogy nem azon járna az agyam egyfolytában, hogy mit csinálnak vajon éppen. Mostanra jutottam el eddig. Nagyjából, mert azért igen gyakran eszembe jutott, hogy mit csinálnak és voltak olyan helyzetek, ahol szinte egyszerre jegyeztük meg Attilával, hogy egyik v. másik gyerkőcnek ez mennyire tetszene. Gyakran telefonáltam is – Apu szerint túl gyakran J - beszéltünk sokat a lányokkal. Akik a szüleimnek hála, maximálisan jól érezték magukat. Kezdődött azzal, hogy az elutazásunk napján a Galérius-fürdőbe vitték őket a nagyszülők, ahol nagyot pancsoltak. Szombaton délelőtt lovagolni voltak, délután pedig játszóházban. Vasárnap délelőtt Anyu levitte őket bicajozni a Bory-szoborhoz, fél kettőre pedig már otthon is voltunk. Nagyon örültem, mert nem volt sírás, sem elváláskor, sem a két nap alatt és jól érezték magukat a lányok anyuékkal.

Mi Ágfalván szálltunk meg. Nagyon jó kis helyünk volt, nem voltak sokan, nyugi volt, a személyzet kedves és készséges. Csak reggelit kértem, hogy ne legyünk annyira időhöz kötve, tudjunk nyugodtan csavarogni.

Pénteken délután Sopronba mentünk, sétáltunk egy nagyot a belvárosban, majd a Tomi által javasolt Rókalyukban vacsoráztunk, nagyon finomat. Élveztük, hogy úgy tudunk beszélgetni, hogy nem kiabál közbe senki, nem kell szétválasztani két mondat között két/három egymást tépő gyereket, és persze legalább háromszor telefonáltunk haza a délután folyamán J

Szombaton reggeli után Fertődre indultunk kastélylátogatóba. Nagyon kedves, lelkes fiatal srác volt a vezetőnk az épületben, rengeteg érdekes dolgot mesélt. Leginkább a sok zenét irigyeltem az egykori lakóktól, meg egy kicsit a nagy tereket J.

Mikor vége lett a programnak rohantunk vissza Sopronba, ugyanis kettőre bejelentkeztünk csokikóstolásra a Harrer csokimanufaktúrába. Ha valaki Sopronban jár és van szabad másfél órája, ne hagyja ki. A kávézó rész is csodálatos, rengeteg csodás sütivel, finom teákkal, kávéval. A kóstoló is jó volt, de érdemesebb a tíz órás időpontot választani, mert termelés csak délelőtt van, és akkor az üvegablakon át be lehet lesni a konyhába. Amikor kijöttünk még vásároltunk a hazaiaknak egy kis ajándék nasit.

Ezután moziba mentünk, megnéztük a 47 ronint, voltak benne furcsaságok, de azért kikapcsolódásnak jó volt. Mivel pénteken bejött, visszalátogattunk a Rókalyukba és megkóstoltuk pizzájukat. Isteni finom! Azt hiszem, ha legközelebb Sopronban járunk, akkor is náluk fogunk enni.

Vasárnap reggeli után összepakoltunk és elindultunk haza, kicsit felemás érzésekkel, mert szívesen maradtunk volna még, csak ne hiányoztak volna olyan irgalmatlanul a csajok.

A délután játékkal telt és azzal, hogy megpróbáltuk a lányokat és magunkat is felkészíteni a hétfői ovi/munkakezdésre.

Anyuéknak köszönjük, hogy lehetővé tették, hogy egy kis időt kettesben is eltölthessünk!

Szilveszter 2013

Először is Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!

Délelőtt kicsit rendbe szedtem a lakást, azután Attila szüleinél ebédeltünk. Nem indult túl jól a nap, mert Dorka megsértődött valamin, amit Attila mondott neki és nem volt hajlandó eljönni velünk. Anyut kértem meg, hogy nézzen rá pár perc múlva és vigye át magához. Ebéd után hazajöttünk érte és elugrottunk még boltba, aztán felszedtük a többieket. Elhoztuk az Agip-os macikat, éppen három féléből lehetett még választani. Itthon gyorsan bekevertem a kelt tésztát a négylevelű lóheréhez, megfürdettem a csajokat, akik csinibe öltöztek, aztán jöttek is Anyuék. Kicsit játszottunk, koccintottunk, beszélgettünk, aztán mentek, mert a kutyák félnek a petárdázástól. Csajokkal előttük az összes szerpentinspray-t, néztünk egy kis mesét, társasoztunk, lufikkal labdáztunk, táncoltunk. Panka fél tizenegykor teljesen bepörgött és fél tizenkettőkor már teljesen önveszélyes volt, mert alig élt, esett kelt, így gyorsan előkaptam a Puszedli és Habcsókot és elkezdtem mesélni. Éjfél előtt tíz perccel Panyó és Dorka kidőltek a nappaliban a padlón.

Lili fájlalni kezdte a hasát, én naivan azt hittem, a fáradtságtól. Éjfél után felcipeltünk az alvókat az ágyba. Lili saját lábán jött, de az ágyban közölte, hogy úgy érzi hányni fog. Felültettem és lejöttem a lavórért, de késő volt, így visszafelé már a felmosóvödörrel mentem. Mire kitakarítottam a szobát, addigra Lili ájulásszerűen elaludt. Remélem nem lesz semmi baja, csak túl sokat evett össze-vissza. Attila szerint hat évesen megvolt a gyerek első hányós bulija. Remélem nem is lesz több...