Szigliget

Dorkával voltunk csak benevezve ketten, de mivel Pankán hamar átszaladt a vírus, jól volt és kedve is volt, beneveztük a helyszínen az 500 m-es gyerekfutamra.
1000 ft volt a nevezés, amiért újabb fákat ültetnek a szigligeti strandon és még befutóérmet is kapott.

Én meg nem vagyok normális, ennyi futással az elmúlt hónapokban - értsd kb. semmi - pont Szigligeten indulni. Amikor az első két km után megláttam az emelkedőt a várig, erősen gondolkodtam rajta, hogy én most leveszem a rajtszámot és szépen visszasétálok a strandra, innen még nincs messze. Na de versenyt még soha nem adtam fel, nem is itt szerettem volna elkezdeni, úgyhogy letoltam, bár bevallom cseppet sem esett jól :-)
Azért amikor ez ember felküzdi magát az emelkedőn és meglátja a Balatont odalent, az csodaszép látvány, ez az egyik legszebb verseny szerintem.

Dorka sem futott most nagyot, fájt a talpa, nem ez lesz a legjobb emlékű versenye.

 Az érem meg egy csoda.