2022-ben egy hajnalon arra ébredni, hogy háború dúl a szomszédos országban. Csak reménykedek, hogy mihamarabb vége lesz ennek az őrületnek.
Szürreális, hogy közben a mi életünk folyik tovább. Ez az egyik legmozgalmasabb hétvégénk idén. Bizonyos szempontból jó is, a gyerekek félnek, csütörtökön este sokat beszélgettünk a háborúról és eléggé meg vannak rémülve. Így, hogy menni kell, folyamatosan történik valami, nincs annyi idejük aggódni.
Tegnap a nagyok versenyeztek a Mátyásföldi jégcsarnokban. A legutóbbinál lényegesen jobban, felszabadultabban korcsolyázva harmadik helyezést értek el. Jó volt látni őket élőben, Lili rengeteget mosolygott kűr közben is, jól érezték magukat. Ezért szorítottam egyébként napok óta, hogy tudjanak futni egy olyan programot, amivel elégedettek tudnak lenni. Ők maguk, mert a többi nem számít.
Ma Pankáék versenyeznek, hatra vittem őket a jégpályára. Nagyokkal háromnegyed nyolckor indultak Kariék Fülére, ahol a dzsungel könyvét adják elő tíztől.
Megyünk megnézni, aztán gyors ebéd után indulunk újra Budapestre, hogy Pankáéknak is tudjunk szurkolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése