Jásd - Nyuszitúra

Negyed kilencre jöttek hozzánk Lackóék és elindultunk Jásdra, kilenc után pár perccel sikerült leparkolnunk. Meglepően sokan voltak, de jól szervezett volt a dolog, polgárőrök segítették a leállást, eligazodást. Negyed tízkor már térképpel felszerelkezve kifelé tartottunk a faluból.
Az első két kilométeren a gyerekek minimum négyet mentek, cikk-cakkban rohangáltak ide-oda, nagyon élvezték az egészet. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen csodaszép helyek vannak, ilyen közel hozzánk. Végig csodaszép volt az útvonal és az időjárás is megkönyörült rajtunk, csak az első km-t tettük meg szitáló esőben, aztán kitisztult az ég.
Dorkával az utolsó két és fél km-t futva tettük meg, mert megígértem neki, még itthon. Nagyon jól bírta, szerintem ment volna több is, de nem mertem kockáztatni, hogy többet vállalunk és nem bírja, aztán megfázik séta közben.
Beérkezéskor megkaptuk a jelvényt-oklevelet, Dorka simogatott egy kis nyuszit és visszaindultunk hátrahagyott családtagjainkért. Panka már eléggé fáradt volt, így őt kézen fogva húztam be a célba, de mindenki megtette a távot szintidőn belül. Teáztunk, ettünk egy kis zsíros kenyeret, vettünk emlékbe hűtőmágnest, majd felkerestük a tájházat, ahol további nyuszikat simogattak a gyerekek. Volt bárányka is, akit cumisüvegből etetnek, és pár népi játék. A gyerekeknek a diótörő tetszett a legjobban. Végül egy körül indultunk anyuékhoz ebédelni.
Délután megnézték a Nagyon Vadon utolsó részét, majd jó korán fürödtünk, meséltem sokat és nem kellett senkit ringatni.
Szép nap volt!
Szuper futóútvonalak vannak errefelé, jó kis emelkedőkkel :-)

Tremmel Lőrinc: Jásd-Szentkút

Római Katolikus Plébánia, Jásd, 1987/88

Jásd-Szentkút története     Hazánk Iegrégibb ma is virágzó szent helye. Már a kora vaskortól áldozóhely a szomszédos földvár, ahol a kutak mellett áldozó őseink, a pogány magyarok is áldozatokkal esdették Istenük irgalmát. A keresztény Szentkút az 1845. évi kanonika vizitációs okmány szerint 600 évnél régibb. Az európai hírű tudós, Radó Polikárp Pásztor Lajos alapján, a Pozsony melletti Mária völgye, az óbudai Szűz Mária-templom mellett a jásdi Szűz Mária-kápolnát tartja a legrégibb és legjelentősebb középkori kegyhelynek, ahová őseink elzarándokoltak. Mivel a török korban majd minden elpusztult, nagyon kevés adat maradt fenn. A XIX. sz. végén azonban Vathy István hírlapíró feldolgozott egy helyi legendát a Szentkút keletkezéséről verses formában. Ennek rövid története: Péter remete (Jásdi Péter) vezekelt itt nagy bűnéért. A "hegyre" járt imádkozni, de a nagy szárazság kiszárítja a patakot ahonnan inni szokott. Egyik éjjel álmában Szűz Mária, karján a kis Jézussal megmondja hol ásson, ahol majd vízforrásra talál. Egész héten dolgozik, eredménytelenül, és szombaton, amikor kimerülve a kidobált földre ülve a rózsafüzért imádkozza, a rózsafüzér Mária-érme beleesik a kiásott gödörbe, ahol jó víz fakad föl, mely alatt fénylőn tündöklik az érmen Szűz Mária. Jásdi Péter jónak ízlelve a vizet felfut Tésre, hívja az embereket, hogy olthatják már szomjukat, de a csodát is elmondja. A kúthoz jövők között egy sánta is van, akinek a víztől meggyógyul a lába. Azóta jár ide béna és néma, a sok-sok Mária-tisztelő messze földről és ezután alakul ki Jásd község, Jásdi Péter nevéről Jásdnak nevezve.
A mai fülnek naivnak ható legenda roppant értékes adatokat őrzött meg, csak "le kell fordítani" mondanivalóját.
1. A "Jásdi" tulajdonnév mögött a jás-jaas-javas kifejezés húzódik meg: (Javas Péter). Ezt látszik erősíteni a helyismerettel rendelkező előtt, hogy a Javas Péter a hegyre ment minden nap imádkozni, a mai Szentkút melletti pogány áldozódombra.
2. A legendából kiérződik, hogy nem a "hegyen" mondott imádság, hanem Mária, karján a kis Jézussal segített.
3. A kút-víz Mária-Jézus jelzője.
4. A szentkút régebbi, mint Jásd község, mert a "remete" nem a közeli Jásdra futott egyenes úton, hanem fel a hegynek, Tésre. (Jásd 1164-ben alakult.) Tehát a kereszténységre való áttérés korában a Szűzanya felismerte, hogy a kút reá, a víz Jézusra emlékeztesse az embereket, s Jézus segít az Ő közbenjárására. A Szenkútnál a legújabb időkig nem kép vagy szobor, hanem a kút jelezte Mária, és a víz jelezte Jézus állott a tisztelet középpontjába. A nép a kútnál imádkozott, vizéből ivott, beteg tagját bedörzsölte vele.