Csuda hétvégén vagyok túl, elképesztő hangulatos verseny volt. Hihetetlen számomra, hogy októberben kezdtem Attesszal dolgozni és most versenyre mentünk. Eredetileg úgy volt, hogy 50 és 100 m mellúszásban indulok, aztán pénteken felhívott, hogy mi lenne, ha nevezne 200-ra is, szerinte menne. Bár először megkérdeztem tőle, hogy ugye most viccel, aztán úgy voltam vele, hogy ha ő hisz bennem, akkor én bízok benne.
Jó döntés volt, mert az első érmet 200 mellen szereztem.
Az ötvenet kicsit elizgultam, az volt az első szám, a bemelegítésen jobbat úsztam, mint a versenyen, ez bosszant, de itt is összejött egy negyedik hely, az meg pontot hoz az egyesületnek, szóval nem olyan rossz az.
Majdnem hét óra volt, mire vacsizni eljutottunk, aztán még át kellett gurulni Szegedre a szállásra, ahol aztán hajnali kettőig beszélgettük, szuper volt, kivéve, hogy bár alig éltem, még sokáig nem tudtam elaludni, fel voltam pörögve.
Reggel nyolc körül szedtük össze magunkat és indultunk vissza az uszodába. Itt elrontottam, nem ettem indulás előtt, utána meg már öltöztünk a melegítéshez, aztán meg olyan közel volt a 100 mell, hogy nem mertem enni. Mire mentünk le a medencéhez már nagyon éhes voltam, erre legközelebb jobban kell majd figyelnem.
A második bronzérmet itt szereztem meg, nagyon elfáradtam a végére, ha Attesz nem diktálja az ütemet a medence szélén, nem tudom, hogy érek be. Úszás után hasznos tanácsokat kaptam a versenybírótól, nagyon rendes volt tőle.
Igazán inspiráló volt látni, hogy 70-80 éves nénik és bácsik is indulnak még versenyeken, kimozdulnak, barátkoznak, tartoznak egy csapathoz.
Az októberi OB-ra meghatároztuk a célokat, most kezdődik a kemény munka. A tegnapi edzés már olyan volt, hogy ma alig bírtam leülni a cégnél a székre :-). Jó lesz ez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése