2015. február 14., szombat

Szar anya

voltam a héten keményen. 
Bizonyos okok miatt, minden nap Szentendrére kellett mennem, vagyis reggel úgy mentem el, hogy még aludt a család, este pedig kb. fürdetésre estem haza. 
Lemaradtam két nyílt óráról, egy előre egyeztetett fogadó óráról, ahol még szólni is elfelejtettem...
Kedden este fél kilenckor álltunk neki olvasni a nagyokkal. Ehhez képest nagyon boldog voltam, hogy szerdán elcsíptem a szertorna végét.
Panka csütörtökre lebetegedett, ő a Másikmamához került, a nagyok Anyuval usziba mentek. Nagyon sokat segített a család egész héten, nem is tudom, hogy csinálják azok a szülők, ahol nincs elérhető közelségben nagyszülő.
Pénteken itthon voltam a délutáni suli miatt, ráadásul vizsgára kellett volna készülnöm, ami kb. annyiból állt a héten, hogy a reggeli buszon megírtam a házit. Panka rajtam lógott egész délelőtt, szegénynek totális anyahiánya volt. Délután elvittük a dokihoz, sípol a tüdeje, más már nem is hiányzott. Szegény nagyon sírt előtte, hogy ne menjek angolra, velem szeretne lenni, de végül szépen bement anyuékhoz. 
A teszt hosszú volt, nehéz és fárasztó, szerintem borzalmas lett, jövő héten kiderül. Sajnos ma még a délelőttöt a suliban töltöm, de a maradék másfél napban próbálok majd minél több minőségi időt tölteni a csajokkal.

Nagyon jól esett a rengeteg üzenet, amit a szülinapomra kaptam, segített átlendülni a napon.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése