Kis magyar valóság

 

Történt ugye, hogy augusztus 8-án edzés közben megsérült a vállam, fájt már egy hete, de ott történt valami. Éreztem, hogy más, mint a májusi gyulladás, ezért hétfőn becsattogtam a baleseti sebészetre meló után, hogy nézzenek már rá. Dottore egyből mondta, hogy tünetek alapján szakadás, elküldött röntgenre (ami ugye kb. semmit nem mutat) meg is állapították, hogy nincs törés, bár azt hiszem ezt mindketten sejtettük. Kaptam egy klassz kis gyulladáscsökkentő receptet, tanácsot a kímélő életmódra. Azt mondta, hogy ha nincs nagy gáz, akkor kövi hétfőre jó lesz és kezdhetem óvatosan terhelni, ha nem, akkor találkozunk és MR beutalót ad. A gyógyszertől szombatra durván kiütéses lettem, szóval elbúcsúztunk egymástól.

17-én gazdagabb lettem egy MR beutalóval, meg egy 12.29-es vizsgálati dátummal. És az intelemmel, hogy a lelettel már a vállsebészeten jelenjek meg időpontkérés után. 08.24-re kaptam Törökbálinton magánrendelésen időpontot a vizsgálatra, pikk-pakk le is zajlott, minden flottul ment harmincnyolcezerért.

Csütörtökön délelőtt érkezett meg az írásos lelet, az MR alapján valószínűsíthető porcszakadás és ínszalag sérülés, délután becsattogtam a kartonozóba, hogy időpontot kérjek a vállsebészetre.

Kedves hölgy közölte velem, hogy 2027 február. Mondtam neki, hogy az igen vidám, mert a lelet szerint el van szakadva a vállamban valami. Rendes volt, mert felhívta a rendelést, ahol közölték vele, hogy akut időpontra beírhat. 10.22. Szuper. Mondta a hölgy, hogy menjek táppénzre és kössem fel a karom. Biztos örülnének nekem a melóhelyen J

Mindjárt

 itt a szeptember, bár ezt Panka jelenlétében tilos kiejteni. Míg a nagyok várakozással tekintenek a jövőbe, ő nem annyira lelkes, megy vissza a régibe...Bár talán az igazgató váltással változik valami pozitív irányba. De gondolom ilyen rövid idő alatt valamelyik igazgatóhelyettes fog ott ülni, és akkor nem biztos, hogy gyorsan várhatunk javulást, de azért én reménykedek.

Vettem neki azért pár füzetet, de nem vittem túlzásba.

Lili hétfő óta Debrecenben van gólyatáborban, jól érzi magát, társasága is lett, voltak a fürdőben, tegnap este borkóstolón, nem unatkoznak. Mivel ő munkanapon indult és érkezik, egyből megtapasztalta a tömegközlekedést is. Egészen flottul eljutott egyébként a célig, mindkét vonata pontosan indult és érkezett, gondolom lesz ez még másképp is.

Dorka és Panna dolgoztak nálunk két napot, jól elfáradtak, Dorka ráadásul még nem is volt teljesen egészséges. Nem csak a kiabálás miatt volt rekedt a gólyatábor után, össze is szedett valami köhögős nyavaját, lassan egy hete issza a neocitránt, de nehezen keveredik ki belőle.

Mindkét egyetemistánk megkapta a kollégiumi elhelyezést, Dorka már azt is tudja, hogy melyik szobában fog lakni, a gólyatáboros szobatársával kérvényezték az együttlakást. Mivel őt 29-én be kell költöztetni, el is kezdtük összerakni a koleszos induló csomagot. 

Vasárnap mindkét nagy AKP (Alap Korcsolyaoktató Program) képzésen lesz Budapesten, onnan Dorkát még vissza is kell majd vinnünk Pécsre, mert hétfőn reggel neki jelenése van a két napos orientációs napokon, ott lesz a személyes beiratkozás és felveszik a gyakorlati órákat az elmélet mellé. Jelentkezett a mentor programba is, várja, hogy kijelöljék a mentorát, aki segíti majd a tanulásban. Lili mindent fel tudott venni online, lesz latin órája is, izgi.

Lilit elsején költöztetjük be Szolnokra, de ő jön is még haza velünk, majd csak hatodikán kell mennie. Ő 29-én még dolgozik a cukiban.

Nekem hétfőn megvolt a váll MR, a képeket már este megküldték, a lelet ma fog érkezni, remélem kiderül, hogy mi okozza a fájdalmat, mert nagyon bosszantó.

Lilit

 vittük ma beiratkozni Szolnokra.

Kilencre mentünk, mert találkozott egy leendő szaktársával és együtt mentek a campusra tízre. Mi addig sétáltunk egyet a Tisza-parton, megnéztük az egyetem épületét. Délre végeztünk is mindennel. Lilinek szerintem jó helye lesz itt, nem olyan hatalmas épület, csendes kisváros, jól fogja érezni magát.

Az ő gólyatábora hétfőn kezdődik, de Debrecenbe kell mennie a központba, ahogy a tanévnyitó is ott lesz szeptember hatodikán.

Utolsók és elsők

 Lezajlott az utolsó olyan székesfehérvári koritábor, ahol mindhárom gyerek ott volt, ezzel lezártunk egy tíz éves fejezetet. Jól érezték magukat, jól el is fáradtak. Jég csak szerdára lett, a hetet a strandon kezdték csapatépítéssel.
 Lili szombaton már dolgozott, így a szombati jeges edzésre már nem teljes létszámban mentek.

Vasárnap Dorkát vittük Pécsre a gólyatáborba. Először találkozott a szaktársaival. A Boszi koli előtt hatalmas hangulatban várták a pásztorok a gólyáikat. Dodó Pink nyuszi lett, jól érzi magát, azt mondta, mindenki nagyon kedves és nagyon pozitív a hangulat, ez Tópartis diákként fura neki. Ő a legfiatalabb a csoportban, ami meglepte évvesztesként, de többen egy-két év kihagyás után mentek és 20 felett vannak. Azt mondta, hogy a buli és pia továbbra sem az ő világa, inkább futni megy majd, de ezt a három napot most kiélvezi. Nagyon jól szervezett az egész és odafigyelnek rájuk, azért van bennem egy kis para.

Lili dolgozott vasárnap, így ő először kapta meg a kocsit és ment önállóan Gárdonyba és jött haza. Kicsit aggódtam, nem miatta, mert felelőségteljes, nem vállal felesleges kockázatot, de este sötétedésben jön és tartottam a vadaktól, de nem volt probléma, gond nélkül hazaért.

Gyorsan

 eltelt az első munkahét a szabi után, már péntek van. Szabadidőnkben rohangálunk a koleszos papírok után, Pécsen a bugyink színére is kiváncsiak, Szolnokon nem kell sok minden, ott viszont nagyon kevés a férőhely. Meglátjuk.

A leállásunk miatt jövő héten dolgozom egész héten és utána lesz megint egy hét pihi, a 20-i héten nem dolgozunk.

Csajoknak jövő héten edzőtábor, egészen tegnapig kétséges volt, hogy a megszorítások miatt lehet-e jeget csinálni, végül nekiállnak, de hétfőre még lehet, hogy nem lesz elég jó minőségű, akkor szárazedzésekkel kezdenek.

Dorkát 16-án visszük a gólyatáborba.

Van egy olyan érzésem, hogy az augusztus extra gyorsan el fog szaladni.

Családi nyaralás 2026

 Málta.

Nagyon nehezen szerveződött az idei nyaralás, sokáig időpont sem volt, ötletünk sem a célpontra. Végül miután belőttük a dátumot, pikk-pakk eldöntöttük a többit. A lányoknak mindegy volt, csak tenger legyen, mi meg kirándulni is akartunk, itt megvolt minden elérhető közelségben. Elég szépen bejártuk a szigetet az egy hét alatt szerintem, napi 20-25.000 lépés megvolt, én még két reggeli úszóedzést is be tudtam iktatni, egy csodálatos uszodában.

A repülőgép időben indult Budapestről és időben is landoltunk Máltán, leszállás után megvettük a hét napos Tallinja cardot mindenkinek, ez 27 Euro, de maximálisan kihasználtuk, a buszon egy jegy 2,50, tehát, ha legalább 11-szer utazol, már megéri. Az otthoni tervek szerint estére Valettába mentünk volna, de a szálláshelyünkön is tüzijátékkal vártak bennünket így a központba sétáltunk be.

Itthon olvastuk, hogy a buszközlekedés kaotikus, pontatlan és megbízhatatlan, de szerintem annyira nem vészes. Székesfehérváron is késnek sokszor ennyit a buszok, de itt nem is tudod, hogy mikor fog jönni, mert nincs hozzá applikáció, mint Máltán. Ráadásul rengeteg járat van, sűrűn jönnek, szóval egy kis lazasággal remekül használtató a rendszer.

A szállásra jutáshoz azért igénybe vettük a bookingon foglalt transzfert, amit jól is tetteünk, mert  a buszok általában eléggé tele vannak, a sofőrök elég lendületesen vezetnek, így a nagy bőröndökkel nem lett volna kényelmes megoldás a busz.

Szintén itthon olvastuk még, hogy sok helyen gond az áramellátás Máltán, indulás előtt a szállásadónk is írt, hogy nincs áram és elnézést kér, de mire odaértünk megoldották, kétszer volt egy-egy rövidebb áramellátási probléma az ott tartózkodásunk alatt, ebből az egyik volt kellemetlen, a névnapos Panni nem tudta megnézni a Forma 1 futam végét, mert pont az utolsó 15 percre nem jutott áram.

Ami kellemetlenség volt a szálláson, hogy az előre jelzett mosógép nem működött, és nem is kaptunk érdemi segítséget a bejelentése után sem. Ez a vizes-homokos törölközők miatt zavaró volt, de nem rontotta el a nyaralást.

A kék kereszttel jelölt helyen laktunk, innen csavarogtunk mindenfelé, busszal, komppal, gyalog.

A helyiek kedvesek, mosolygósak, angolul mindenhol beszélnek.

Első teljes napunkon délelőtt helyben strandoltunk, délután pedig Valettába buszoztunk, a buszokon légkondi és wifi is van, és tiszták is.

A viz tiszta és legalább 29-30 fokos.

Valetta terület és lakosság szempontjából is az Európai Unió legkisebb fővárosa. Nagyon hangulatos, órákig lehet barangolni benne.

Este még csavarogtunk egyet "otthon"is, ahol megint tüzijáték volt.

A kilátás a teraszunkról:

Délelőtt a csajok kialudták a tegnapi napot, mi elgyalogoltunk egy nagyobb boltba (Lidl) bevásárolni.

A legnagyobb melegben a Máltai Nemzeti Akcáriumot néztük meg, nem nagy, de elég sokféle vízi élőlény van és egy nagyon ötletes tengeralattjárós merülés szimulátor. Sietni kellett vissza Forma 1-et nézni :-)

A késő délutánt homokos tengerparton töltöttük a Mellieha-öbölben. Nekünk kicsit zsúfolt volt, de a víz kellemes és tényleg végig homokos a part és a vízben is hosszan be lehet sétálni.

Hétfőn kora reggel Dorkával és Attilával elbuszoztunk Marsaxlokkba és feltúráztunk a St. Peter's Pool-hoz, sajnos fürdőruha nem volt nálunk, így csak megcsodálni tudtuk, addig Lilus megfőzte az ebédet.

Utána családilag  Gozóra mentünk komppal, visszafelére Fast Ferry jegyet vettünk. Megnéztük Viktóriát, majd a Ramla Bay-en strandoltunk. Ez nekünk kicsit csalódás volt, valószínüleg nem néztünk utána alaposabban, mert ugye csodás vörös homokos tengerpartnak írja, ami igaz is, egészen a vízig, mert bent hatalmas kövek-szilák vannak, kicsit bokatörő :-)

Attilával megmásztuk a Tal-Mixta-barlangot is, elég melós, de megéri, a kilátos csodaszép. 

A gyorskomp iszonyat kényelmes, majdnem el is aludtunk a kellemes ringatózásban a bőrfotelekben hazafelé.

Ha kedd, akkor nekem edzésnap, már itthon leegyeztettem a helyi úszóklubban, hogy reggel hat és nyolc között tudok menni edzeni, Attesztől kaptam melót, az uszoda egy csoda a tengerparton. Fura volt a tengervíz, meg kicsit melegebb is volt az itthon megszokottnál, de leúsztam, amit le kellett. Nagyon sokan voltak, a helyi úszóklub edzette a gyerekeket, de a szabad pályákon rengeteg szenior úszó dolgozott.

Ezt meg a helyi Spar-ban vadásztam edzés utánra, valami isteni íze van.

A napot ezután a Popeye village-ben töltöttük. Az 1980-as Robin Williams  film díszletéül szolgáló falut szórakoztató központtá alakították át, rendben tartják, folyamatosan felújítják és igazi turista attrakcióvá vált az Anchor Bay-ben. A belépő megváltásával jár egy ajándék képeslap, ami az ajándékboltban váltható ki, egy popcorn a moziban (mi ide nem jutottunk el végül) és a strandon található vízi játszótér használata. Az ajándékbolt és az étterem rész rendesen túlárazott, és nem is túl finom, viszont az ötlet és a megvalósítás fantasztikus és hangulatos az egész. A tengerpart nagyon szép, kisebb gyerekeknek medence is van a felső részen. El lehet töleni simán egy napot. Van a vízben zenés-táncos torna, és egész nap különböző programok a szereplőkkel. A lányok is abszolút élvezték, végigjárták a vízi akadálypályát is, tartalmas nap volt.

Az idő iszonyat gyorsan telt és el is jött az utolsó teljes napunk, délutánra hajózást foglalatunk, délelőtt Dorkával hármasban elmentünk Sliemmába és Valettába, a család azon része, akik nem tagjai a túraszakosztálynak, a szálláson pihent. Dorka kedvéért megnéztük a bevásárlóközpontot is.

A hajózás a beszállítás után (kissé szervezetlen volt) egy csoda volt, rengeteget ugráltunk, csúszdáztunk a hajóról, úsztunk a Blue Lagoonban, koktéloztunk a parton és a hazautat végigénekeltük a hajón. Kikötés után a parton vacsiztunk, én nyuszit, amin a csajok jól kiakadtak.

Csütörtökön még letoltam becsülettel a reggeli edzést, aztán gyorsan összekaptuk magunkat és tízre jött a fuvar a reptérre. Úgy volt, hogy Mdina-ba megyünk családilag, de Lilinek nem volt jó a gyormra, így ők a reptéren csöveztek egész nap. Végül nagyobb baj nem lett, de még este sem kívánt enni, reméljük itthon kialussza.

Minket azért elküldtek várost nézni, így hármasban vágtunk neki. Nekem amúgy ez volt a sziget legszebb része.

A repcsi hazafelé kb. tíz perc késéssel indult - úgy láttam, hogy a máltaiak nem a szervezőkészségükről híresek - de a levegőben behoztuk és pontosan landoltunk.

Szuper kis hét volt, tartalmasan töltöttük. Láttunk sok mindent, aktívan pihentünk.

Közben meg zajlott a Neptun belépés, gólyatábor jelentkezés, számomra még mindig hihetetlen.