Jaj, úgy élvezem én

 a szabadságot, szívesen lennék most egy-két hónapig háztartásbeli. Utána valószínűleg idegbajt kapnék, de most jó, hogy van idő mindenre. Kipakoltam, kimostam a hűtőt, a konyhaszekrényeket, tegnap gombapörköltet főztem Attilának, ma reggel friss sült gombás, tojásrántottás szendvicset kapott. Nyílván máskor is kap enni, de azért ha az embernek van ideje, akkor más minőségben tud pakolni reggelente. 

Csajoknak voltak itt barátnőik, Anna, Orsi, most Panka osztálytársa/barátnője Niki van itt. Nincs igazán medencés idő, de jól eltársasoznak négyesben. Bírom a nagyokat, jó fejek, hogy simán becsatlakoznak és elvannak együtt. 

Bevásároltam a Balcsira, össze van készítve minden, nagyjából kitaláltam milyen gyorsan elkészíthető kajákat fogok főzni. Kiderült, hogy Julcsiék is pont Badacsonyban vannak vasárnapig, így lehet, hogy szombaton összefutunk majd.

Tegnap megpróbáltam reprodukálni Dorkának a Lidl belga csokis párnáját, mert nem kaptunk fagyasztva, pedig nagyon szereti. A tésztán kell még dolgozni, az nem lett ugyanolyan, a krém viszont tuti lett. Volt fahéjas csiga, mára készült pudingos-kekszes süti. 

Kicsit ma a gépet is bekapcsoltam és dolgoztam pár órát, de simán belefér.

Sokat olvasok, pihenek, Lilivel olvassuk a Bánk bánt, elég nehéz neki a nyelvezete miatt, ezért minden szakasz után megbeszéljük, hogy mi történt. 

Huszadikán túrázni mentünk Dorkával és Attilával Tihany körül, nagyon jól esett, régen voltunk már a természetben, sosem jutott rá idő hétvégén. Igyekszünk majd visszahozni, most, hogy már hűvösebb lesz.

Nagyon szeretem így a Balatont, messziről nézni, nagyon szép. A tömeget a strandokon már kevésbé bírom.

Attilával megkóstoluk az ország tortáját, kicsit sétáltunk a belvárosban is, de a tömeg miatt hamar hazamenekültünk. A mákvirág lenne az én sütim, ha nem lenne benne mák, nem bírom az ízét. A zöld málnát nagyon vártam, de nekem nem elég pisztáciás.

Csajok nagyon jól érezték magukat a táborban, alig várják a szezonkezdést. Október végén, november elején már tesztverseny lesz és úgy néz ki, hogy az OB Budapestről Zalaegerszegre kerül, így az is ottalvós lesz. Lányok nagyon örülnek neki.

Lassan

 magunkhoz térünk a sokkból, hogy haza kellett jönni a nyaralásból. Kezdünk visszarázódni a hétköznapokba, amelyek egyelőre csak a felnőtteknek dolgosak. Jövő héten a csajoknak is visszaáll a világ rendje, kezdődik az edzőtábor, újra jégen lesznek. Már nagyon várják.

Elkezdtem a bevásárlásokból füzetekkel, írószerekkel hazajárni, a lányok ki vannak akadva,  hallani sem akarnak még az iskoláról. Pedig most már hamar itt lesz.

Mi megkaptuk a cégnél az augusztus 20-i hetet, leállunk, és mivel utána következő héten szabin lettem volna, szuper hosszú pihenőm lesz. Augusztus 16-án dolgozom utoljára és csak szeptember harmadikán megyek legközelebb. Ebből egy hetet Badacsonyban fogunk tölteni.

Ikreknek lejár a személyi igazolványuk, azt meg kell csináltatni, már jelezte a korcsolyaszövetség is.

Tegnap itt volt Évi és Peti, együtt néztük a konferencia liga meccset, ami mondjuk nem volt nagy élvezet, kikaptak a fiúk Cipruson. Reméljük jövő héten hazai pályán tudnak javítani.

Hihetetlen, hogy már az augusztusból is elszaladt egy hét, egyre rövidebbek ezek a nyári szünetek.

Most most most

 jött a hír, hogy Panka júliusi komplex középfokú nyelvvizsgája sikeres volt.

Büszkék vagyunk rá!

Csodálatos

Egyiptom. Hihetetlen kalandok, egy csomó kedves ember. Rengeteget kaptunk ettől a nyaralástól. 

Kb. három héttel a tervezett időpont előtt még nem tudtuk hová indulunk. Felmerült Törökország, Görögország, még Dubai is. Végül Sharm el Sheikh-re esett a választás, a lányok idén mindenképpen repülni szerettek volna és a nyaralás nekik nem nyaralás tenger nélkül. Amikor eldőlt az úticél, azonnal beléptem két Sharmos nyaralós csoportba a Facebookon, ahogy mindig szoktam, mert a legjobb a már ott jártak tapasztalataira támaszkodni. Itt elég vegyes értékelés volt a választott Sharm Plaza hotelről, főleg az étkezés részéről. Mivel mi nyaraláskor nem enni járunk elsősorban, hanem megismerni az adott országot, kultúrát, ezen nem aggódtunk sokáig, éhen nem szoktunk halni sehol. A legfontosabb, amit a csoport adott nekünk, Hassan Amin, aki Magyarországon élt évekig, jól beszéli a nyelvünket, van helyismerete. Mint később kiderült Hassan sokkal többet tud ennél. A világ legkedvesebb, legönzetlenebb embere és legalább olyan őrült, mint mi, így úgy illeszkedett be a családunkba erre a pár napra, mintha mindig is része lett volna. A lányok szerint mindenkit ismer itt Sharmon .

Már itthonról felvettem vele a kapcsolatot és ismeretlenül készségesen segített, leszervezett nekünk mindent, úgy, ahogy kértem. Úgy beszéltük meg, hogy jön is velünk a programokra. Előre intézte nekünk a netkártyát is. 

A hotel szenzációs, de tényleg. Talán nem ez a legmodernebb és a konyha valóban nem az erőssége, viszont itt dolgoznak a világ legkedvesebb emberei. Az asztalleszedőtől, a pultosokon át, az animátorokig mindenki mosolygós, előzékeny, cuki. Folyamatosan takarítanak mindenhol, az érkezés után már másnap tudják mit iszunk, mi a nevünk, pedig teltház van. Persze mondhatjuk, hogy ebből élnek, de itthon is hányan, de hányan élnek a vendéglátásból és mégsem így viselkednek. Itt tényleg örülnek,hogy jöttél és hálásak, hogy van munkájuk és nagyon keményen dolgoznak.

Hassannal második este találkoztunk személyesen, elhozta a netet és átbeszéltük a programot még egyszer. Előtte mi sznorkeleztünk a Vörös-tengerben. A legjobb szobákat kaptuk szerintem, a parthoz legközelebb lévőt.(1131,1132) A vízbe egy hosszú stègen lehet bemenni, mert korallzátony húzódik végig a parton. A víz 28 fokos, kristálytiszta, a zátony gyönyörű, hihetetlen élővilággal. Dorkával voltunk aquadance-en, úsztunk a medencében. Attilával meghallgattuk az utazási iroda képviselőjènek előadását. 

Ő is figyelmeztetett, hogy nem szabad csapvizet inni. Erre vigyáztunk végig, fogat is ásványvízzel mostunk. Jégkockát viszont ittunk, megesküdtek rá, hogy ásványvízzel készül. Nem volt senkinek nagyobb gyomorproblémája a hét alatt, bár volt ami hamarabb átszaladt rajtunk az itthon szokásosnál. Amikor a hotelben voltunk, részt vettünk a programokon a medencénél és a teraszon. Attila szerint tiszta Kellerman fogadó. Csütörtökön egész napos hajótúrára mentünk a Masa Tourssal és Hassannal Raas Mohamadre. Három megállóhely van a túrán. Az első kettő két korallzátony, az utolsó a Fehér-sziget. Az első megállónál mi csajok kipróbáltuk a búvárkodást, hatalmas élmény volt. A hajónak van hivatásos fotósa, akinek nagyon tetszettek a csajok, így rengeteg fotó készült a családról. A hajón kaptunk ebédet is, majd kiúsztunk a Fehér-szigetre. Itt találkoztunk egy rájával, nagyon szép volt, kék pöttyökkel. Jól jött Lili víz alatti sportkamerája. Hassan hozott UNO-t, visszafelé nagy kártyacsata zajlott. Már ezért a napért megérte volna eljönni ide. 

Egyébként Flyegyptel repültünk, egymás mellett ültünk és percre pontosan szálltunk fel. 

26-ra, Panka névnapjára terveztem a delfinshowt, a lányok úszhattak is a delfinekkel. Nagyon nagy élmény volt nekik, végig vigyorogtak a vízben.Itt találkoztunk Hassan kisfiával, aki übercuki és a kezdeti szégyenlősség után nagyon szépen elbeszélgettünk magyarul. 

 Az egyetlen rossz élmény aznap éjjel, illetve másnap reggel ért minket. Hajnali fél négykor indultunk Kairóba, de három és fél óra autózás után, a Szuezi-csatornánál visszafordítottak, mert Dorka útlevelèben rosszul pecsételte le a reptéren az alkalmazott a vízumot, ő Jordániába tudott volna menni. A sofőr és Hassan mindent megtettek, de végül ott tartottunk, hogy elvették volna a jogosítványát, ha nem hagyjuk el az ellenőrző pontot. Mivel ezek után visszafelé mindenhol kivették a sorból, úgy döntöttünk, nem javíttatjuk a pecsétet és nem indulunk újra. Legalább lesz okunk visszajönni A sofőr egyébként szuper volt, 150-el repesztettünk az autópályán. Kairót nem lattuk, de még délelőtt visszaértünk a szállodába, így részt tudtunk venni a délutáni medencés programokon és az esti színpadi műsoron. Nem mondom, hogy nem voltunk csalódottak, de nem akartuk, hogy elrontsa a nyaralást, ezért az előttünk álló dolgokra koncentráltunk. 

Másnap csak este volt programunk Hassannal, a várost mutatta meg nekünk. Voltunk a Farsha kávézóban, ami egy csoda hely. Tulajdonképpen egy csomó kacat felhalmozva és Farsha matricával felragasztva. Közvetlenül a tengerparton, több szinten, párnákkal, szőnyegekkel, eldugott zugokkal és működik. Olyan, mintha az Aladdin mesébe csöppennénk, főleg amikor sötétedés után felkapcsolják a vilagítást.

Elmentünk egy fix áras ajándékboltba, bevásárolni az otthoniaknak, itt tanultunk a papíruszkészítésről és kicsit Egyiptomról is, nagyon érdekes volt. Megnéztük a Mennyei katedrálist, jártunk az Al Mustafa mecsetben, Hassan megmutatta, hogyan imádkoznak, elmesélte, hogy milyen időpontokban kell. Elvitt minket a Soho-ba, ami tulajdonképpen egy magánkézben lévő sétáló utca. Van jégpálya a negyven fokban :-). Dorka mondta is, hogy kihozzuk a csapatot, aztán maradhatunk még. A csajoknak talán ez volt a kedvenc programjuk, vásárlással mindig le lehet venni őket a lábukról :-)

Szuper este volt. Hassan meghívott minket egy fagyira is, így a szobánkba kért késői vacsorából nem sok fogyott. 

Az utolsó teljes napunkon szintén késő délután találkoztunk Hassannal a quad szafari központban. Felköltötték a kendőt az arcunk elé a homok miatt, napszemüveget kellett feltenni, szintén a por ellen. Megmutatták a quad használatát és már mehettünk is. Nagyon klassz volt, a gyerekek is önállóan vezethettek és bár Panka kicsit meg volt ijedve, nagyon ügyesek voltak. Megálltunk fotózni, itt készítettük el a Vidi játékra a képet Dorkával. Innen tevegelni indultunk, majd a beduin faluba vacsorázni és egy látványos műsort megnézni. A vacsora nagyon finom volt, mindenki saját kis asztali grillen kapta meg a csirkehúst és a koftát. Volt hozzá rizs egy sűrű zöldséges szósszal és sálata szezámöntettel. Hazafelé izgalmas volt, mert teljes sötétségben mentünk, és nem mindegyik quadnak volt lámpája. Hatalmas élmény volt repeszteni a sötétben. Még az utolsó esti élőzenés műsor végére is visszaértünk a hotelbe, kicsit táncoltunk. 

Hassan még visszajött és hozott nekünk friss avokádót és mangót. Érzékeny búcsút vettünk tőle, nagyon megszerettük ez alatt a pár nap alatt, nélküle nem lett volna ugyanolyan!

Az utolsó délelőtt 11:15-re kellett kitenni a bőröndöket az ajtó elé, tehát 11-ig még pancsoltunk :-), elköszöntünk a srácoktól, az étteremben a kedvenc pincereinktől. Mindenki vár bennünket jövőre vissza. Nehéz volt otthagyni a helyet, leginkább az emberek miatt. Nagyon jó volt tapasztalni ezt a mértékű vendégszeretetet, a kemény munka ellenére is folyton mosolygós embereket. Dorka már a második napon megkérdezte, hogy otthon miért nem ilyenek az emberek. Haza akart hozni mindenkit!

Hazafelé is sikerült egymás mellé kerülni a repülőn, itt negyven perc késéssel indultunk, de nagyon szépen behozta a pilóta, tíz perccel a kiírt időpont után landoltunk Ferihegyen.

Attilával kicsit megfáztunk a hét végére. Nem bírta a szervezetünk az állandó klímázást, illetve inkább az izzadtan klímás buszba vagy szobába beülést, viszont nélküle kibírhatatlan a meleg. 

A közlekedés itt is érdekes, mint Montenegróban, a négysávos úton is általában a vonalon mennek, mindkét oldalról előznek, villogtatnak, dudálnak, de az egész valahogy biztonságosnak tűnik. A kocsiból, mert a gyalogosnak úgy láttam kb. sehol nincs elsőbbsége. Amúgy az egész rendszer nagyon jól szervezett, folyamatosan járnak a vendégekért a kisbuszok a szállodába és szobaszám alapján viszik a különböző programokra. 

Egyiptom, jövünk még!