2019. július 18., csütörtök

Panyesz nélkül

- furcsa
- csendes
- nem találom a helyem

Vasárnap öt körül hagytuk ott Jásdon. Nem sírt :-), én sem :-)
Nem gondoltam, hogy ő lesz az első ott alvós táborozónk, bár tény, hogy a legvagányabb, legtalpraesettebb legnagyszájúbb kölyök az alomból :-)



Első este nem telefonáltak, második este meg fél kilenckor értek vissza a túrából, akkor kapták meg a telefont. Már tűkön ültem. A nagyok csúnyán kiröhögtek...
Panka persze tele élménnyel, nagyon jól érzi magát, kirándul, kecskét fej, őzikét simogat, régi mesterségekről tanul, számháborúzik, sátorban is aludt már egyik este.

Azért mi is igyekszünk elfoglalni magunkat. Hétfőn egy kis amőbát gyártottunk kövekből és maradék konyhacsempéből, aztán jókat játszottunk rajta.






Kedden pótoltuk a hétvégén elmaradt házimunkát, kekszet gyúrtunk.

Szerdán átjött Lili osztálytársa Dóri és a húga, készítettünk manólakot kőből, fogócskáztak, tollasoztak, jól érezték magukat.



Ma pedig énekórán voltunk Lalánál, nagyon szeretnek járni, jól érzik magukat és szerintem sokat fejlődtek is. Készülnek is rendesen, gyakorolnak hét közben is.

Holnap négyre pedig mehetünk Mankáért :-)


2019. július 14., vasárnap

Őrség

Újabb élményajándékunk Lilié lett, az Őrségbe kirándultunk alpaka mániás névnaposunkkal.
Felemásra sikerült az élmény, nem volt sajnos tökéletes a hétvége, ilyen is van.









Szombaton délelőtt indultunk, mert a szállást kettőtől lehetett elfoglalni, de szerettünk volna kirándulni egyet, ha már arra járunk. A Vadása-tóhoz indultunk, bár kicsit lógott az eső lába, reménykedtünk, hogy azért körül tudunk nézni.
Körbesétáltunk, kicsit csepegett, de nem vagyunk cukorból :-)














A víz mindig bejön a gyerekeimnek, persze jobb bent, mint kint, de azért így is élvezték.
A tóparton ebédeltünk, nagyon finom hekket, lángost, grillezett hot-dogot.

Az első meglepetés akkor ért bennünket, amikor kettő után kicsivel felhívtuk a szállást és közölték, hogy még nem tudjuk átvenni a szobát, várni kell. Végül úgy döntöttünk, azért odamegyünk és körülnézünk addig a kertben.







Végül négy órakor sikerült kulcsot kapnunk, addigra már Lili megsértődött, mert kiderült, hogy ma semmiképpen nem mehet az alpakák közelébe. Sajnos a kommunikáció nem egyértelmű a honlapon, mert bár fent van, hogy az alpakák nem a panzió területén vannak, és hogy bejelentkezés után lehet őket csak látogatni, de egyértelműbb lenne a valóságot leírni, hogy reggel 9-11 között látogathatók az állatok. Ami abszolút érhető, ha figyelembe vesszük, hogy az alpakák a tulajdonos otthonában élnek, tehát a saját udvarára enged be naponta 30-40 idegen embert. Viszont ha előre tudjuk a konkrét részleteket, akkor a gyerekekkel valószínűleg nem ezt a helyet választjuk.
Ezután elmentünk Magyarszombatfára a szállásadónk javaslatára, ahol éppen fazekas találkozó és fesztivál zajlott, de mi el vagyunk kényeztetve Fehérváron fesztivál tekintetében, így sajnos nem ütötte meg a gyerekek elvárásait a színvonal, bár Lilinek szerintem már sehogy sem tudtunk volna a kedvére tenni.
Reggeli után gyorsan összekaptuk magunkat és már mentünk is az állatkákhoz, akik egyébként tündériek és volt pár példány, amelyik még megsimogatni is hagyta magát a csajoknak.
Nagyon szép helyen vannak, igazi kis alpaka paradicsom.













 Most nézzétek meg ezt a frizurát




Hazafelé még kaptak egy kis vásárfiát a közeli ajándékboltban, aztán siettünk, mert Pankát négyre Jásdra kellett juttatni.


Mivel ez nem sikerült tökéletesen, alpaka kalandunk folytatódik, már megvan a következő helyszín, reméljük nagyobb szerencsénk lesz.