2014. augusztus 30., szombat

A Zselic szívében jártunk

A tavalyi orfűi nyaralás után egy program biztosan helyet kapott az idei tervben, mégpedig a Katica tanya, Patcán.
Szinte nyitás után érkeztünk, eleinte nem is voltak olyan sokan, de aztán megjöttek a későn kelők is. Szerencsére elég nagy a hely és eloszlott a tömeg. A lányok a csúszdán szerettek volna kezdeni, így oda mentünk először, aztán végigjártuk majdnem az egész tanyát. Vízibicikliztünk a tavon, volt hordóvonatozás az összes járaton, tóba pottyanás a pontonhídról (Panka, Dorka), még jó, hogy vittem rövidnadrágot, így volt nálunk száraz cucc. A lányok úgy ebédeltek, mintha egy hete nem ettek volna, mondjuk levest nem is láttak mostanában :-).
Dorka és a tehénfejés

puzzle

szeretem ha ilyesmivel játszanak















Panka kedvenc helye a tanyán

Malackáim
















2014. augusztus 29., péntek

Ha az ember kiskacsákat nevel

akkor a szakadó esőben is arról faggatják, hogy mikor megyünk már fürdeni és nem baj, ha esik az eső és nem baj, ha hideg a tó, ők belemennek úgyis, csak fürödjünk már. Légyszi!
Szóval kénytelenek voltunk valami zárt fürdő után nézni a környéken. Kis kutatás után Siklós mellett döntöttünk, beleszuszakolva a napba egy kis kulturális programot várlátogatás formájában.
A fürdőt nagyon élvezték a csajok, végül még a kinti részen is el tudtunk tölteni egy kis időt, csodaszépen sütött a nap. Volt csúszdázás kidőlésig, úszkálás, boldogság.
























Négykor kihajtottuk a társaságot a vízből, és az autót a parkolóban hagyva elsétáltunk a várig, nem volt messze, csak tíz percet kellett gyalogolni. Szépen rendben van tartva, érdekes kiállítások vannak, bár a csajoknak a várbörtön, a kínzókamra, valamint a bor és kádármúzeum megtekintése után elege lett, utána már egyre gyorsabban jártak teremről-teremre. Így néhány kiállítást elég kutyafuttában láttunk csak, de így is két óra volt a vár bebarangolása és egy része le is volt zárva. Az utolsó tíz percben Panka már könyörgött, hogy menjünk, mert ő ezt már nem bírja, nagyon fáradt. Még hátra volt az út a kocsiig, a végén már inkább húztam, mint jött, de becsületére legyen mondva, egyszer sem nyafogott, hogy vegyem fel. Igaz mire kikanyarodtunk a parkolóból, már le is csukódtak a szemei.

















A vár a török korban

és ma