Múlt héten lerobbant az egész család, minek következtében olyan hétvégénk volt, amilyen szinte sosem. Nem mentünk sehová.
Mamák elláttak bennünket ebéddel. Tévéztünk, társasoztunk - elővettük Attila ezer éves Hoteljét - olvastunk, pihentünk. Mindez nem is hangzik rosszul, de eközben elfújtunk négyszáz papírzsepit és felváltva fuldokoltunk a köhögéstől.
Hétfőn reggel a gyerekorvoshoz vezetett az utunk kb. a fél várossal egyetemben sajnos. A nagyok már jól vannak, kedden el is mehettek suliba, Pankusznak viszont sikerült beszedni a két legvacakabb szövődményt. Így most olyan antibiotikumot szed, ami jól kiválasztódik a tüdőszövetben és a fülben egyaránt.
Tegnap délután fájdalomcsillapítót is kellett neki adnom, mert négykor zokogott az ölemben a fülfájástól. Láza nincs, amikor éppen nem fáj a füle, nem könnyű ágyban tartani.
Amúgy elég jó beteg, inhalál rendesen, mikor kérem, beveszi a gyógyszert is, bár vacak az íze, de legalább sikerült finom probiotikumot választanom hozzá.
Szombaton még a jégen voltak a csajok, amikor telefonált Ildi, hogy nem megyünk el síelni egyet délután. Megkérdeztük őket, még a jégcsarnok előtt, hogy lenne-e kedvük, természetesen igen volt a válasz, így rögtön a Vitál felé kanyarodtunk, Dorkának béreltünk lécet és cipőt. Azt hittem Lilinek már jó lesz az én régi lécem és bakancsom, de a léc még hosszú, így a helyszíni bérlésbe is belecsúsztunk.
Csajokat befizettük egy oktatásra, mivel a tanpályára csak oktatóval szabad felmenni. Kifogtuk a legcukibb oktatót Eplényben, Nelli nagyon hamar megtalálta a hangot a csajokkal és azt mondta, hogy hihetetlenül ügyesek. Így a kilencven perces oktatás végén felajánlotta, hogy ha vasárnap is lejövünk, akkor felviszi őket a nagy pályára. Persze az összes gyerek megőrült ennek hallatán, így nem volt kérdés, hogy hol töltjük a vasárnap délutánt.
Mozgalmas, tartalmas hétvége volt, a lányok nagyon élvezték, már most kérdezik, hogy mikor megyünk legközelebb.
Hihetetlen, de már az új évből is eltelt tizenkét nap, pedig most volt Karácsony.
Irigykedve olvastam, hogy a zsiráfnak alig két óra alvásra van szüksége naponta, mennyi mindenre lenne időm, ami most elmarad, például a szegény elhanyagolt blogra is. Viszont állítólag 2018 egyik fő lakberendezési trendje a mesterkélt rendetlenség (Messy Chic), szóval nincs veszve minden :-)
Egyébként meg nem lehet egy szavam sem, komoly eszközökkel nőtt az itthoni géppark, kaptam egy robotporszívót. Rozit elindítja Attila reggel mielőtt elmennek, én meg összeszedem délután ahol letelt az egy órája és tiszta a nappali. A másik csoda, egy Kitchen Aid konyhagép, ami a konyhám éke lett. A Kinder Bueno játékán nyertünk egy 200e ft-os vásárlási utalványt és már csak egy kicsit kellett hozzátenni, ami amúgy rablás, ennyi pénzt biztos nem adnék ki rá, de így itt van és imádom. Isteni pizzatésztákat dagaszt, szupi habot kever és még szép is.
December elején újra jártunk Csabánál, aki ismét cuki képeket készített a csajokról.
Az tavalyi év vége egész hosszúra sikeredett, már 18-án sem dolgoztam és mivel a csajok még azon a héten suliba jártak, volt idő nyugodtan mindenre.
Az ünnep is szépre sikerült, találkoztunk sok mindenkivel, jöttek Esztiék is, voltunk korizni, sok minden belefért. Az ajándékokat is nagyon eltaláltuk idén, minden gyerek örült nagyon. Az én legnagyobb örömöm, hogy Lilinek sikerült olyan könyvet választani, amit azóta minden nap olvas, lassan a végére ér és teljesen magától. Még sosem olvasott ennyire kitartóan.
A Szilveszter Ildiéknél töltöttük, de előtte délelőtt még futottunk egyet Agárdon, ahol Dodó U18-as kategóriában ötödik lett, egy nem is túl jó futással. Az egész család meg volt fázva, köhögött ki jobban, ki kevésbé, de azért jól esett a mozgás.
Ezerrel készülünk a félévzáró dolgozatokra, minden nap tanulni kell velük valamit. Így az edzések mellett nem sok szabadidejük van most, ezzel párhuzamosan nekem sem.
Újra vezetek, ami nagy könnyebbség és már élvezem is. Köszönet érte Varga Józsefnek, a Rutin autósiskola oktatójának aki addig biztatott, míg elhittem, hogy megy ez nekem.
31 hét és 5 nap, nekünk, nekik ennyi jutott.
Sokk, félelem, információhiány és mérhetetlen hit jellemezte az első három és fél hetet.
Lili jól volt, csak apró és lustácska, leginkább aludni szeretett.
Végig azt mondták, hogy Dorkát nem fogjuk hazahozni, de tudtuk, hogy olyan nincs.
Ő élni akart, hihetetlen kitartással küzdött nap mint nap, mi pedig segítettük, ahogy tudtuk. Főként a jelenlétünkkel, ezzel adhattuk akkor a legtöbbet és azzal, hogy hittünk benne.
Megcsinálta, visszajött minden összeomlásból, visszahúzta a láthatatlan kötelék, a szeretet.
Hat és fél hét kórház, megtettek érte mindent, amit tehettek, de kellett hozzá Ő is.
Két év Dévény-torna, rengeteg könny, küzdelem, de csinálta rendületlenül.
Három év szenzomotoros intenzív terápia, ezt legalább már élvezte, kúszott-mászott, ugrott, futott.
Mozgásvágya azóta is csillapíthatatlan, szinkronkorcsolyázik, kajakozik, 25 perc alatt futja az öt kilométert.
Ő az én Hősöm, a példaképem.
Mert nincs lehetetlen!
Hálás köszönet mindazoknak az Orvosoknak, Nővéreknek, Fejlesztő szakembereknek akik végigkísértek minket az úton!
Hálás köszönet a családunknak és barátainknak, akik védőhálót tartottak alánk a legnehezebb időkben is!
Hálás köszönet Dorkának és Lilinek, hogy vannak nekünk!
Többen érdeklődtek, hogy mi újság a lányokkal.
Nagyon jó lenne gyakrabban írni, mert olyan jó visszaolvasni azokat az időket, amikor szinte minden nap volt bejegyzés.
Nem is lenne gond, ha minimum negyven órából állna egy nap.
Az iskolakezdésről írtam utoljára, nem most volt.
Visszaszoktunk szépen a rendszerbe, kettőt pislantunk aztán itt a félévi bizonyítvány.
Csajok nagyon lelkiismeretesek, tanulnak, szorgalmit írnak, pályázatokat készítenek.
Szerencsénk volt az idővel, majdnem október végig a tavon tudtak maradni a kajakok, azóta az alapozás folyik a jövő évi vizes szezonra.
Hétfőnként futóedzés. Ez nekünk nagyon izgalmas, háromkor elhozzuk a suliból az aprónépet. Fél négytől négy ötvenig vannak hivatalosan jégen. Háromnegyedkor lekapom őket, akkor már a levezető játék zajlik edzés után. A korcsolyacipő helyébe futócipőt rántanak, és elkocogunk a Haleszba, amolyan bemelegítésként, ahol öttől a kajakos futóedzésen veszünk részt. Fél hét körül már otthon is vagyunk, befejezik a házi feladatokat, vacsi majd fürdés és zuhannak az ágyba.
Kedden csak egy óra kori van suli után, ilyenkor időben otthon vagyunk, jut idő tanulásra, ekkor szintetizátoroznak is.
Szerdára került a kajakos úszóedzés a nagyusziban, este hétre, ami nem annyira jó időpont, de ez van. Egyedül jönnek haza, tanulunk, hangszert gyakorolnak; kapnak uzsonnát, mert folyton éhesen jönnek meg a suliból és fél hétre megyünk az uszodába. Van fél kilenc is mire hazaérünk, de fürdést és hajmosást szerencsére letudjuk az usziban, így gyors vacsora után lehet pihenni.
Csütörtökön pihenőnap, tanulás, hangszer, van idő egy nagyobbat szusszanni.
Pénteken szerencsére a suliban nem szokott írásbeli lenni, ilyenkor általában kézműveskednek, programok vannak, most pénteken például Márton napi lámpás felvonulás volt.
Konditermi erősítő kajakos edzés jut erre a napra.
Kicsit féltem, hogy a friss levegő, a tó, a víz után mennyire fogják élvezni a csajok a bezártságot, az erősítő edzéseket, de szerencsére élvezik. Legnagyobb meglepetésemre a futóedzéseken sem nagyon szenvednek, pedig Dorka az egyetlen aki ebben jó hármuk közül és neki sem a kedvenc sportja. Bár ősszel voltak sikerei, most lelkesebb megint.
Voltunk együtt pár futóversenyen, az öt km-t nagyon szépen futja már, legutóbb Balatonakalin 25 perc alatt, ami szerintem nagyon szép eredmény egy tíz évestől.
Családilag jártunk a Kolonics György emlékfutáson is, itt az egész család lenyomta a két km-t.
Zircen futottunk éjszakai futáson is kettesben Dorkával a csodaszép erdőben, jó móka volt.
A kajakos csapat nagyon jó kis társaság lett, jól érzik magukat a csajok, szívesen járnak. Imádják az edzőket, amikor odaérünk mindenkit végigölelgetnek :-)
Az év vége az ének-zenei tanulmányoknál is sűrűsödik.
Ma a Városházán énekeltek a nagyok a Kodály Maratonon, ami a Kodály emlékév tiszteletére rendezett konferencia része volt. December 19-én lesz a zeneiskolás koncert, 21-én pedig az iskolai ének zárókoncert.
Pankával jártunk szavalóversenyen, nagyon jól érezte magát, szeretne menni legközelebb is. Az írással küzdünk most kicsit, mert a tollbamondásai nem igazán sikerülnek. Gyakorlunk bőszen, de nem akarom megutáltatni vele.
Voltunk a Pál utcai fiúkon a Vörösmarty színházban. Lányok teljesen rákattantak, megvettem nekik a CD-t, éjjel-nappal azt hallgatják, már tudják kívülről az egészet. Megnéztük a filmet is azóta és Panka elkezdte a könyvet is olvasni.
Esténként most Danny bá-t olvasunk, már a másodikat, nagyon tetszik a lányoknak, jókat kacagnak rajta. Azt hiszem a karácsonyfa alatt is lesz belőle egy-két rész.
Szabadidőnkben (haha) kirándulunk, kézműveskedünk, jártunk múlt hónapban az IKEA-ban is, csajok imádják.
