Hello 2025

kipukkant a jó kis buborékunk, visszaszivárgott a nagyvilág. Nagyon élveztük a nyugit, de ma már mindketten dolgoztunk, igaz még csak lightosan. Én egy fél napot voltam bent, gyártás csak hétfőtől indul. Jó volt, hogy ilyen csöndesen indult az év, csak pár kolléga volt bent és nyugalom. Gyerekek ugyan már voltak edzésen és a hét második felében tanulgattak is, de azért jó sok volt a pihi. Néztünk jókat a Netflixen, Attilával a Sennát, nekünk nagyon tetszett. Dorkával és Pannival a Spintet, ez is klassz lett, nagyon érdekes gondolatokat lehet továbbvinni belőle a saját sportjukba, vagy akár az életbe és remek beszélgetéseket indít el. Játszottunk, építettünk, bár ezt főleg Attila. Lilivel és Pannival olvastunk rengeteget, Dorka most nehezen talál a fogára valót. Neki a fantasy nem jön be, ő olyat szeret olvasni, ami a valóságban is megtörténhet. Legutóbb az új Leiner Laurát olvasta, annak várja a második részét.

Mimike nagyon élvezte, hogy körülötte vagyunk, most nagyon eltaláltam a karácsonyi ajándékát is. A tavalyit meg továbbadtuk tesóm cicójának, így azt is használja valaki.

31-én nálunk volt az öt Meiszter, mondjuk ebből ugye három az enyém, de azért jóval nagyobb hangzavar volt a szokottnál. Cukik voltak amúgy, játszottak, beszélgettek, megették a 12 szem szőlőt az asztal alatt. Hajnali ötig tartott a buli.

Kilenc körül mi besétáltunk Attilával a városba, megnéztük a Zichy színpadot, de öt perc pont elég is volt belőle, így tettünk egy 8 km-es kört, ami nagyon jól esett.

Főztem lencse levest, most először, nem vagyunk nagy lencsések, én meg leveses sem. Aztán megtalált a facebookon Dragomán György receptje és olyan szépen ír róla, hogy meg kellett kóstolnom. Dupla adagot készítettem, vittem anyuéknak is, mi két nap is ettünk belőle, nagyon finom lett. Azt hiszem kell nekem a Főzőskönyv.