Mint malac a jégen

Küzdünk, hogy mindenhová odaérjünk, mindent megtanuljunk, mindennel időben elkészüljünk.

Ezen nem segít, hogy a gyerekek is fáradnak és egy cseppet szétszórtak. Mikor hazaérünk első kérdésem, hogy mit kell tanulni, miből van lecke/szorgalmi/beadandó, miből lesz dolgozat. Panka táskáját még átnézem időnként, de a mindennapi ellenőrzést már elengedtem.

Szerda délután, tanuljuk a tyúkot, mert Dodó röpdogát ír belőle másnap.Elmondása szerint semmi más dolga nincs. Hat órakor közli: ANYA, ELFELEJTETTEM MONDANI, HOGY MINDEN HÓNAPBAN MÁSIK HÁROM GYEREK FELEL A FALIÚJSÁGÉRT ÉS DECEMBERBEN ÉN VAGYOK. HOLNAPRA VINNI KELL! Hurrá!

Tyúk félre, Lili is beáll segíteni, persze karton egy darabka sincs itthon, így hungarocell alapra készül a mű.

Egészen jó lett, színes, informatív, érdekes. Megnyugszunk. Egészen hét óráig, amikor Dorkának eszébe jut, hogy a holnapi irodalom órára neki rajzolnia kell a János vitézről. Lili is észbe kap, hogy tényleg, neki is.
Rajzolnak.

A színezést már az esti mese alatt fejezik be, de készen lett ez is.

A kori mellett Panka lelkesen jár Hajnihoz is.

A nagyok a kórussal ma délután is mennek szerepelni, ezúttal Gántra, de olyan lelkesen csinálják, hogy öröm nézni és főleg hallgatni.
Busz hozza-viszi őket, de azért elmegyünk majd meghallgatni.

Nekem elvileg már csak hét nap munka, ami nagyon jó lesz, mert a lakás katasztrófa. Mivel a gyerekek 21-ig mennek, így lesz pár napom a takarításra.

Ajándékok terén is borzalmas elmaradásban vagyunk, tavaly ilyenkor már megvolt minden...