London

Idén nyáron volt a 15. házassági évfordulónk és Attila azt mondta, hogy válasszak Párizs és Róma között, elmegyünk egy hétvégére kettesben. Rómát választottam, csak aztán pikk-pakk eltelt a nyár hátralévő része, jött a sulikezdés és nem mentünk sehová.
Amikor Ati főnöke kitalálta, hogy nézzék meg a londoni Vidi meccset, mondtam Attilának, hogy én is csatlakoznék, Londont sem látta még  egyikőnk sem. Így mi megtoldottuk még egy éjszakával a meccsnézős napot és elkezdtük szervezni az utazást. Csajok teljesen meg voltak sértődve, hogy ők nem jöhetnek, de nagyon ránk fért már ez a kiruccanás. Hétköznapokon mire mindenhonnan hazakerülünk, mindenkivel tanulunk kb. két értelmes mondatot tudunk váltani mielőtt én ágyba zuhanok. Hétvégén sem sokkal nyugodtam a helyzet nálunk, néha kell, hogy végig tudjuk mondani egy mondatot anélkül, hogy valamelyik gyereknek sürgős közlési kényszere támadna :-)

A meccs várakozásomon felül izgalmas volt, bár az elején kicsit féltem, mert bekerültünk a szurkolói kemény magba, de nem volt semmi baj és még a lányok is láttak minket a tévében :-)

Másnap pedig nyakunkba vettük a várost és megnéztük a kötelezőket. Gyalogoltunk 21 km-t, mentünk metróval, emeletes busszal, láttunk mókust a St. James parkban. Nekem nagyon tetszett az egész sokszínűség, nyugodtság, segítőkészség.
Vittünk térképet, de kb. 5-800 m-ként van a turistákat segítő tábla is, amelyen fel van tüntetve, hogy 5 ill. 15 perc sétával milyen látnivalók érhetők el. Imádtam a rengeteg klassz épületet.

 Jártunk múzeumban is, bár csak erre kellett volna a két nap, ha rendesen meg akarjuk nézni :-)

Szívesen visszamennék még!