Totális káosz az életünk

 az utóbbi hetekben. Apósom március 30-a óta kórházban van, nem túl biztató állapotban sajnos. 

A meló is őrület, új raktárkezelő rendszert vezettünk be, jár némi káosszal. Majd ha túl leszünk a kezdeti nehézségeken jó lesz, de most azért van vele munka bőven.

Elkezdtem egy két éves logisztikus képzést is, a cég iskolázott be, ez sem teszi könyebbé a napokat. Kéthetente van online oktatás, kapunk házit is. Néha eltűnődöm, normális vagyok-e, hogy bevállaltam, de amúgy meg tök jó, élvezem, tanulni mindig szerettem, csak kicsit berozsdásodtam :-)

A gyerekek továbbra is ezerfelé, ők is fogalalkoztatnak, bár egyre önállóbbak, tanulásban szinte semmi segítséget nem igényelnek már. Sőt már én kapok tippeket tőlük, Dorkától pl. a szuper kis Photomath alkalmazást, ami seperc alatt kiszámolja nekem a felírt egyenelet a házihoz.

Szóval valahogy így vagyok: 

Április 5-én volt a koris szezonzáró gála, csajok ügyesek voltak. Lili szokás szerint esett egyet, de megbeszéltük, hogy inkább itt, mint a versenyen. Idén már nem viselte meg annyira. Sajnos nagyon korán vége lesz a jeges szezonnak, április 22-én van utoljára jég.

A húsvét idén igen gyorsan elszaladt. 

Pénteken a csajoknak a szerdán elmaradt magánének óra pótlása volt, utána pedig mentek a stúdiósokkal Tropicariumba. Nagyon jól érezték magukat. Mi moziban voltunk és sétáltunk egyet a városban.

Szombaton Zalakaroson volt a csajoknak fellépése. Padlás, szeretjük, a nézők is szerették. A gyerekek nagy kedvvel játszottak és ez érződött is az előadáson.

A reggeli ezdés után rögtön indultunk, mert útba ejtettük Kőröshegyet egy kis tulipánért és megnéztük a húsvéti díszítést Kéthelyen is.

Vasárnap jöttek tesóék, gyerekek tudtak egy kicsit játszani.

Tojást idén nem is festettük, de azért kekszből készült.

Nem csináltam ezer féle kaját, nem ettük túl magunkat, pont jó volt.

Mostanában ha tehetjük - és nincs özönvíz - akkor sétálunk egy nagyot a környéken. Hat-hét km összejön esténként.

A Tópartiban ma van a sulibál, lányok hetek óta készülnek, nagyon várják. Viszik Lilit is, remélem jól fogják magukat érezni. Pancsinak haza kell jönni tízkor, mert a hetedikesek csak addig maradhatnak, a többiek éjfélig buliznak. Öröm lesz a reggel hatos kelés :-)

Lilus bálja megvolt már március 24-én, nagyon csinos volt. Jövőre is van kedves menni, szóval jól sikerült.

Hegyeket kaptam a szülinapomra

 még februárban, szóval idén nagyon vártam a március 15-t. 

Arra mondjuk nem számítottunk, hogy előtte Panka két hétig beteg lesz és ennyi ideig kihagyja a sulit is, így kicsit félve kértem ki a két napra és csak remélem, hogy pótolni tud mindent, amiről lemaradt. Nagyon nehezen gyógyult meg, hétfőn kedden is köhögött még, de aztán a hegyi levegő jót tett neki. 

Szerdán a tervezett fél nyolc helyett, nyolc után kicsivel sikerült elindulni a meglehetősen telepakolt kocsival. Szállást megint a Bookingon foglaltunk, igazából az egyetlen horvátországi út kivételével - amikor előző este lemondták a foglalt szállást - még nem fogtunk mellé.

Most is nagyon klassz kis szállásunk volt, az út is eseménytelen volt, egy megállóval remekül haladtunk.  

A felső szint volt a miénk

kilátás a teraszról

egy kis itt felejtett Karácsony

a csajok szobája

A berendezésben a fa dominált, nekünk nagyon tetszett, tágas volt, kényelmes, tiszta. A konyha jól felszerelt.

Másnap hétkor volt ébresztő és indultunk neki a hegynek. 

Ilyen utakon haladtunk, volt egy kis hó, viszont minden út tökéletesen tiszta.

Első tervezett túránk a Tre Cime di Lavaredo körül lett volna, ha a tervek szerint megvalósul. A parkolódíj 30 EUR lett volna és a hegy tetején kb. 10 km-es túra a három csúcs körül. Igen ám, de a cseles kis olaszok a csúcsra vezető út utolsó nyolc kilométerét nem takarították le és motoros szánnal húznak fel a hegy tetejére, fejenként 30 EUR-ért. Úgy gondoltuk, hogy ezt a pénzt másra is el tudjuk költeni, így gyalog vágtunk neki a hegynek. 7-8 km felfelé kb. 600 m szintemelkedéssel. Felértünkkor szembesültünk vele, hogy a menedékház zárva van, se mosdó, se a gyerekeknek beígért ebéd...

Viszont a kilátás csodaszép. 

A nyolc km-es lefelé ereszkedés előtt nem tudtuk rávenni a gyerekeket, hogy tegyük meg a 10 km  körtúrát és mi sem éreztük magunkban az erőt, szóval vissza kell majd jönnünk nyáron is. Sikeresen elfelejtettem naptejet vinni, alaposan le is égtünk az erős napsütésben. Végig csodás időnk volt egyébként 7-10 fok és szikrázó napsütés (jó a helyen -1-1 fok volt csak, de nem fáztunk menetelés közben :-)). 

Innen indultunk, még lelkesen

Voltak egyébként rajtunk kívül is elvetemültek sportosak, akik gyalog/sífutva vágtak neki a távnak, páran még babautánfutót is húztak magukkal, de többen suhantak el mellettünk a szánkón ülve. Ők lelkesen integettek, mi nem annyira lelkesen vissza :-)

Ha letértek a gyerekek a kitaposott útról helyenként méter mély hóban garázdálkodhattak. 

Fent csodás látvány fogadott bennünket.

Kicsit szusszantunk.

Lefelé gyorsabban és vidámabban haladtunk :-).

Vacsorázni a faluban álltunk meg, nem volt egetrengető élmény, de nem haltunk éhen. Este nem kellett senkit ringatni.

Másnapi úticélunk a Lago di Braies

 1496 méteren vagyunk, de még mindig a hó és a jég az úr. A tó is be van fagyva, végig lehet sétálni a jegén.

Itt a part menti étteremben igazán finomat is ettünk miután kényelmes tempóban körbesétáltuk/ csúszkáltuk a tavat.

Habár a tó így is gyönyörű, ezt is felírtuk a nyári látnivalók listájára is.

Innen ismét magasabbra kapaszkodtunk, a Giau-hágót néztük meg a szállásra visszafelé. Az idő továbbra is elkényeztet bennünket, szikrázó napsütésben hihetetlen látvány tárul elénk. Felsétáltunk a parkolóból a dombtetőre, de a család túrázást kevésbé szerető részének ez már sok volt a jóból, így elindultunk a szállásra.

Este pizzériában vacsoráztunk, ha már egyszer Olaszországban vagyunk. 

Szállásadónk jelezte, hogy ráérünk délután is kiköltözni, mert nem jön más vendég, de egyrészt mégiscsak hét órányira voltunk otthonról, másrészt még csavarogni akartunk egyet út közben.

A postojnai barlangot szavazták meg a gyerekek, mert kicsik voltak még, amikor legutóbb ott voltunk, de sajnos a deles túrát lekésük, a következő pedig háromkor indult volna, így maradt a B opció, a ljubljanai városnézés. Eddig a szlovén főváros kimaradt a városlátogatásokból. Maga a belváros nem is fogott annyira meg bennünket, inkább a nyüzsgő élet tetszett nagyon. Minden méteren terasz, kávézó és kint ülnek, beszélgetnek, ismerkednek az emberek. Hatalmas zöldség-gyümölcs és virágpiac, mindenki hatalmas tulipáncsokrokkal jön-megy.

Innen már csak három és fél órát kellett autóznunk és már itthon is voltunk.

Mehettünk volna többet, mert volt még bőven látnivaló a listán, de mivel a család nem minden tagja rajong egyformán a túrázásért ezért kompromisszumot kell kötni, hogy mindenki jól érezze magát a lehetőségekhez képest. Szerencsére a havat és a jeget mindegyik gyerekünk szereti, ez legalább közös pont. Szerencsénk volt az időjárással, szinte végig szikrázó napsütés volt és kellemes idő a túrázáshoz.