Úgy döntöttünk

itt a tavasz.

A nyúl is megvan

Szerdán megint eltűnünk két napra, elmegyünk Misefára kicsit, csobbanunk egyet Kehidán és túrázunk egy jót Bakonybélnél.
Aztán jöhet a Húsvét!

Volt egyszer egy mesemondó verseny

Körülbelül egy hónapja jött azzal haza a kisasszony, hogy ő bizony jelentkezett mesemondó versenyre, mert úgy látta, hogy Adrien néni szeretné, ha menne :-)
Választott mesét is magának, persze egy nagyon nehezet, miért is ne.
A síelés előtt kb. felénél tartottunk, ott meg gondolhatjátok, hogy mennyit tanultunk, szóval a verseny előtti hétvégénk elég sűrű volt. Ráadásul a környezet témazáró is pont arra a napra esett, amelyikre a verseny.

Szerintem még egy hét kellett volna neki, hogy igazán profin menjen, de sok melója volt benne.

A legkönnyebben egyébként ő tanul verset és prózát is hármójuk közül. Sajnos nagyon messze ültem, így nem tökéletes a felvétel, de legalább megörökítettük az utókornak.

Annaberg im Lammertal

Az eplényi hétvége után beszélgettünk róla, hogy el kellene menni pár napra a csajokkal síelni. Nézegettük a különböző síterepeket, szállásokat, de először talán nem is gondoltuk teljesen komolyan. Aztán rátaláltam a Sporthotelre Annabergben. Egyeztettünk Ildiékkel és lefoglaltuk a március 15-e előtti időszakot. Így csak három napot hiányoztak a csajok a suliból és mi is a melóból. Mindenkire ráfért a pihenés, az alaposan megnyújtott hosszú hétvége.
Már odafelé is csodálatos helyeken jártunk.

A szobánk a Lammerre nézett, az erkély alatt rohant, csobogott a folyó.
Az egész ottlétünk alatt nagyon kedvesek voltak velünk, lesték minden kívánságunkat.

Első nap csak sétáltunk egyet, megismerkedtünk a környékkel, belaktuk a szobát. Megbeszéltük a másnapi terveket. A régió másik felében lévő sípálya mellett döntöttünk, így reggel a finom reggeli után fél órát autóztunk.

Mivel nekem 23 éve nem volt a lábamon léc, Attila pedig még soha nem síelt, mi a gyerekpályán kezdtünk. A csajok hamar eltűntek Zsófival és Nórival és csak akkor láttuk őket, ha megéheztek/megszomjaztak.

Délután Ildivel mi is felmerészkedtünk a hegyre :-)

Sajnos fél négykor kaptunk a nyakunkba egy kis jégesőt, így vissza kellett vonulnunk a szállásra.

Másnap már a hegytetőre is felmerészkedtem. Csodaszép volt a látvány, megérte a lefelé menet közben dobott hatalmas hátast.

Utolsó reggel a gyerekeink átsíelték az egész hegyet a szállástól indulva. Nagyon ügyesek voltak és semmi félelemérzet nincs bennük.

Ezen a napon már Attila is bátrabb volt és lejött velünk egy kék pályán, egészen jól ráérzett a síelésre, jó lett volna még pár napot maradni.

Reggel kilenctől délután négyig síeltünk, eléggé elfáradt a csapat, itt volt először a négy Manci között egy kis veszekedés, de szerencsére hamar túllendültek rajta, ezen sokat segített némi meleg étel :-)

Reggel sajnos el kellett hagynunk a szállásunkat, de hazafelé még beiktattunk egy kirándulást, hogy tovább tartson a pihenés. Hallstatt felé vettünk az irányt, hogy megnézzük a sóbányát. Már a bányabejáratig tartó séta is élvezetes volt.

Maga a bánya pedig hitetlenül interaktív, érdekes. Utaztunk bányakocsival, csúsztunk le 64 m-es facsúszdán a mélybe és közben élvezetes előadásokat láttunk/hallottunk. Kóstoltunk 30 %-os sótartalmú vizet, láttunk rengeteg különféle sókristályt.

Kifelé még megcsodáltunk a magasból a csodaszép Hallstatter-tavat.

Sajnos rövid, de tartalmas utazás volt.

Azt hiszem, hogy ide még vissza fogunk térni. A régió nyáron is csodálatos lehet.