Családi nyaralás 2026

 Málta.

Nagyon nehezen szerveződött az idei nyaralás, sokáig időpont sem volt, ötletünk sem a célpontra. Végül miután belőttük a dátumot, pikk-pakk eldöntöttük a többit. A lányoknak mindegy volt, csak tenger legyen, mi meg kirándulni is akartunk, itt megvolt minden elérhető közelségben. Elég szépen bejártuk a szigetet az egy hét alatt szerintem, napi 20-25.000 lépés megvolt, én még két reggeli úszóedzést is be tudtam iktatni, egy csodálatos uszodában.

A repülőgép időben indult Budapestről és időben is landoltunk Máltán, leszállás után megvettük a hét napos Tallinja cardot mindenkinek, ez 27 Euro, de maximálisan kihasználtuk, a buszon egy jegy 2,50, tehát, ha legalább 11-szer utazol, már megéri. Az otthoni tervek szerint estére Valettába mentünk volna, de a szálláshelyünkön is tüzijátékkal vártak bennünket így a központba sétáltunk be.

Itthon olvastuk, hogy a buszközlekedés kaotikus, pontatlan és megbízhatatlan, de szerintem annyira nem vészes. Székesfehérváron is késnek sokszor ennyit a buszok, de itt nem is tudod, hogy mikor fog jönni, mert nincs hozzá applikáció, mint Máltán. Ráadásul rengeteg járat van, sűrűn jönnek, szóval egy kis lazasággal remekül használtató a rendszer.

A szállásra jutáshoz azért igénybe vettük a bookingon foglalt transzfert, amit jól is tetteünk, mert  a buszok általában eléggé tele vannak, a sofőrök elég lendületesen vezetnek, így a nagy bőröndökkel nem lett volna kényelmes megoldás a busz.

Szintén itthon olvastuk még, hogy sok helyen gond az áramellátás Máltán, indulás előtt a szállásadónk is írt, hogy nincs áram és elnézést kér, de mire odaértünk megoldották, kétszer volt egy-egy rövidebb áramellátási probléma az ott tartózkodásunk alatt, ebből az egyik volt kellemetlen, a névnapos Panni nem tudta megnézni a Forma 1 futam végét, mert pont az utolsó 15 percre nem jutott áram.

Ami kellemetlenség volt a szálláson, hogy az előre jelzett mosógép nem működött, és nem is kaptunk érdemi segítséget a bejelentése után sem. Ez a vizes-homokos törölközők miatt zavaró volt, de nem rontotta el a nyaralást.

A kék kereszttel jelölt helyen laktunk, innen csavarogtunk mindenfelé, busszal, komppal, gyalog.

A helyiek kedvesek, mosolygósak, angolul mindenhol beszélnek.

Első teljes napunkon délelőtt helyben strandoltunk, délután pedig Valettába buszoztunk, a buszokon légkondi és wifi is van, és tiszták is.

A viz tiszta és legalább 29-30 fokos.

Valetta terület és lakosság szempontjából is az Európai Unió legkisebb fővárosa. Nagyon hangulatos, órákig lehet barangolni benne.

Este még csavarogtunk egyet "otthon"is, ahol megint tüzijáték volt.

A kilátás a teraszunkról:

Délelőtt a csajok kialudták a tegnapi napot, mi elgyalogoltunk egy nagyobb boltba (Lidl) bevásárolni.

A legnagyobb melegben a Máltai Nemzeti Akcáriumot néztük meg, nem nagy, de elég sokféle vízi élőlény van és egy nagyon ötletes tengeralattjárós merülés szimulátor. Sietni kellett vissza Forma 1-et nézni :-)

A késő délutánt homokos tengerparton töltöttük a Mellieha-öbölben. Nekünk kicsit zsúfolt volt, de a víz kellemes és tényleg végig homokos a part és a vízben is hosszan be lehet sétálni.

Hétfőn kora reggel Dorkával és Attilával elbuszoztunk Marsaxlokkba és feltúráztunk a St. Peter's Pool-hoz, sajnos fürdőruha nem volt nálunk, így csak megcsodálni tudtuk, addig Lilus megfőzte az ebédet.

Utána családilag  Gozóra mentünk komppal, visszafelére Fast Ferry jegyet vettünk. Megnéztük Viktóriát, majd a Ramla Bay-en strandoltunk. Ez nekünk kicsit csalódás volt, valószínüleg nem néztünk utána alaposabban, mert ugye csodás vörös homokos tengerpartnak írja, ami igaz is, egészen a vízig, mert bent hatalmas kövek-szilák vannak, kicsit bokatörő :-)

Attilával megmásztuk a Tal-Mixta-barlangot is, elég melós, de megéri, a kilátos csodaszép. 

A gyorskomp iszonyat kényelmes, majdnem el is aludtunk a kellemes ringatózásban a bőrfotelekben hazafelé.

Ha kedd, akkor nekem edzésnap, már itthon leegyeztettem a helyi úszóklubban, hogy reggel hat és nyolc között tudok menni edzeni, Attesztől kaptam melót, az uszoda egy csoda a tengerparton. Fura volt a tengervíz, meg kicsit melegebb is volt az itthon megszokottnál, de leúsztam, amit le kellett. Nagyon sokan voltak, a helyi úszóklub edzette a gyerekeket, de a szabad pályákon rengeteg szenior úszó dolgozott.

Ezt meg a helyi Spar-ban vadásztam edzés utánra, valami isteni íze van.

A napot ezután a Popeye village-ben töltöttük. Az 1980-as Robin Williams  film díszletéül szolgáló falut szórakoztató központtá alakították át, rendben tartják, folyamatosan felújítják és igazi turista attrakcióvá vált az Anchor Bay-ben. A belépő megváltásával jár egy ajándék képeslap, ami az ajándékboltban váltható ki, egy popcorn a moziban (mi ide nem jutottunk el végül) és a strandon található vízi játszótér használata. Az ajándékbolt és az étterem rész rendesen túlárazott, és nem is túl finom, viszont az ötlet és a megvalósítás fantasztikus és hangulatos az egész. A tengerpart nagyon szép, kisebb gyerekeknek medence is van a felső részen. El lehet töleni simán egy napot. Van a vízben zenés-táncos torna, és egész nap különböző programok a szereplőkkel. A lányok is abszolút élvezték, végigjárták a vízi akadálypályát is, tartalmas nap volt.

Az idő iszonyat gyorsan telt és el is jött az utolsó teljes napunk, délutánra hajózást foglalatunk, délelőtt Dorkával hármasban elmentünk Sliemmába és Valettába, a család azon része, akik nem tagjai a túraszakosztálynak, a szálláson pihent. Dorka kedvéért megnéztük a bevásárlóközpontot is.

A hajózás a beszállítás után (kissé szervezetlen volt) egy csoda volt, rengeteget ugráltunk, csúszdáztunk a hajóról, úsztunk a Blue Lagoonban, koktéloztunk a parton és a hazautat végigénekeltük a hajón. Kikötés után a parton vacsiztunk, én nyuszit, amin a csajok jól kiakadtak.

Csütörtökön még letoltam becsülettel a reggeli edzést, aztán gyorsan összekaptuk magunkat és tízre jött a fuvar a reptérre. Úgy volt, hogy Mdina-ba megyünk családilag, de Lilinek nem volt jó a gyormra, így ők a reptéren csöveztek egész nap. Végül nagyobb baj nem lett, de még este sem kívánt enni, reméljük itthon kialussza.

Minket azért elküldtek várost nézni, így hármasban vágtunk neki. Nekem amúgy ez volt a sziget legszebb része.

A repcsi hazafelé kb. tíz perc késéssel indult - úgy láttam, hogy a máltaiak nem a szervezőkészségükről híresek - de a levegőben behoztuk és pontosan landoltunk.

Szuper kis hét volt, tartalmasan töltöttük. Láttunk sok mindent, aktívan pihentünk.

Közben meg zajlott a Neptun belépés, gólyatábor jelentkezés, számomra még mindig hihetetlen. 

Két egyetemistánk

 van. 

Dorkát felvették az első helyen megjelölt Pécsre, Lilinek is sikerült a vágyott szak, a Debreceni Egyetem szolnoki karára fog járni. 

Mindenki elégedett, mi mondjuk nyugodtabbak lettünk volna, ha egy helyen vannak, de mindketten meg fogják állni a helyüket önállóan is.

Szeptembertől lesz egy dietetikus és egy gyógytornász hallgatónk, legírni is hihetetlen, még mindig nehéz felfogni, annyira gyorsan elrohant ez a négy év és kezdődik egy újabb izgalmas fejezet az életükben.

Hajrá csajok!

Nem is meséltem,

 

hogy nyertem a lottón. Nyár elején minden évben adok fel egyszer, hátha. Most egy öt hetes ötöslottóra ruháztam be és még joker-t is kértem hozzá.

A második héten jön az üzenet, hogy nyereményem érkezett! A levélben csak annyi van, hogy nyertem a jokerrel, már elképzeltem, hogy mekkora király leszek a nyaraláson, mindent is lehet majd a csajoknak, egyszer élünk J. Aztán megnéztem a számokat és kettesem volt: 2500 ft. Mégsem élünk majd olyan nagy lábon J

Már csak másfél nap

 

a ponthatárok meghúzásáig, igyekszem nem sokat gondolni rá, otthon sem téma, de azért szerintem mindenkinek ott forog a gondolatai között.

Lilkó már lenyomott két napot a cukiban, ma van a héten utoljára, élvezi egyelőre, mindenki kedves, a munkában sem szakadnak meg. Nem lesz ez olyan jó nekünk, mert már hozott haza fagyasztott kakaós csigát, tegnap aprósütiket, nem egy fogyókúrás meló.

Már csak a jövő héten van uszi a karbantartás előtt, át kell állnom a reggeli strandra járásra, mert ott csak 6-7-ig lehet úszni reggelente, vagy nyolcig, már nem is emlékszem hogyan volt tavaly, idén meg még nincs kint a tájékoztatás.

Nagyon várjuk már a családi pihenést, ránk fér, hosszú volt ez az év minden sulisunknak, főleg az érettségizőknek, a melókról meg ne is beszéljünk. Kell egy kis távolság mindentől J Ha tehetném magamat is itthon hagynám, mert néha sok(k) vagyok még magamnak is.

Sűrű

 

lett a hétvége, nem minden programpont volt tervezett.

Szombaton lementem reggel úszni, annak ellenére, hogy déltől háromig hirdette meg Attesz az első Hun Team kupát. Lehet nem kellett volna, mert bár csak laza és kevés edzést kaptam, már reggel éreztem, hogy nem megy túl jól a dolog. Lassú voltam kétszázon és nehézkes. Délutánra 100 mellet kértem mérésre (mindenki azt úszott, amit szeretett volna, nem egymás ellen versenyeztünk, mindenkinek magát kellett legyőznie.), mert azt már régen mértünk. 1:48:59 volt az április versenyidőm, most 1:48:94 lett. Nagyon mérges voltam magamra, de megbeszéltük a hibákat (elúsztam az elejét és a végére szétesett a mozgásom), innen megyünk tovább. Nagyon hangulatos délután volt egyébként, az elmaradt Balaton átúszás miatt szinte az egész szenior csapat ott volt, a gyerekekkel váltóztunk a végén. Sütöttem uszis sütit is a csapatnak, nagyon bírom ezt a társaságot, kicsiket-nagyokat egyaránt.

Az érmet nem érzem megérdemeltnek (mindenki kapott), de dolgozni fogok rajta, hogy magaménak érezhessem. Ezt vasárnap mindjárt meg is tehettem, mert brutál melót kaptam, a végére kétszer száz sprinttel, hogy ne tudjam elúszni az első felét. Nem tudtam J

Vasárnapi edzés után Lilit vittem el Agárdra felvételi beszélgetésre. Illetve ő vitte le magát, mert én az anyósülésen foglaltam helyet. Ügyesen vezet, jól méri fel a forgalmi helyzeteket, ami zavar, hogy iszonyatosan a jobb oldalon megy, de állítólag ezt tanították neki. Kicsit féltem néha, hogy elviszünk egy jobban kilógó parkoló autót. Mielőtt bement, mondtam neki, hogy párszor villantsa meg a gödröcskés mosolyát és tuti felveszik, így is lett J. Augusztusban a MeDoRa cukiban fog dolgozni, most nyaralás előtt van három nap betanulás, és ha megjövünk, kezd is. 

Szombaton este még sétáltunk egyet Attilával a városban, megnéztük a Belvárosi Fiesztát, egészen hangulatos volt, jó sokan voltak a városban. Ettünk egy csavaros Krém fagyit, aztán hazamentünk, fáradtak voltunk mindketten. Bronzmeccset elengedem már akkor, amikor láttam, hogy hánykor kezdődik.

Vasaltam sokat, lassan össze kellene pakolni a bőröndöket, hogy lássuk elférünk-e vagy kell még hozzácsapni a jegyekhez.

Vasárnap Forma-1 a csajokkal, Dorkán kívül mindenki Kimi rajongó, ő Leclerc-nek szurkol (szerinte ő a legszebb J) Azokat a szemeket én is bírom. Azért a kisgyereknek szurkolok én is, mert azon kívül, hogy jól vezet, szuper céltudatos és fókuszált, nem szállt el egyáltalán, igazi jó versenyző típus.

Attilát vasárnap reggel szemen rúgták focilabdával, nem látott jó tíz percig, utána is maradt egy sötét folt. Persze ügyeletre nem volt hajlandó elmenni. Fél egykor jött fel aludni – én kidőltem az első félidő után – és közölte, hogy rosszabb lett. Kicsit idegbe jöttem és mondtam, hogy akkor most megyünk az ügyeletre. Nagyon örültek nekünk háromnegyed egykor, persze szemész nem volt, de legalább kapott egy beutalót az akut szemészetre, hogy reggel hétkor ott kezdjen. Egyelőre úgy néz ki, hogy nincs retinaleválás, pénteken még megnézik reggel, de elvileg engedélyt kapott a repülésre is…

Reggel nem voltam igazán fitt, mikor kelni kellett… Egy jó dolog van az éjszakai ügyeletben, viszonylag kevesen voltak.

Most már remélem, senkinek nem lesz semmi baja indulásig.

Kissé kaotikusra sikerült

 

a szombatunk, mert hajnali fél háromkor csőtörés volt a Bory-vár előtt. Láttam én már az usziba menet is, hogy dolgoznak, de nálunk még volt víz reggel, aztán nyolc után feljebb is le kellett zárniuk a fővezetéket, mert még mindig nyomás alatt volt a rendszer. Aztán délelőtt a kiásott gödörbe belecsúszott a villanypózna, szóval meg kellett várniuk az áramszolgáltatót is. Szegényeknek remek napjuk volt. Teljesen felhasználóbarát módon tolták egyébként, jött a lajtos kocsi, fél óránként ment egy kört, sok az idős a környéken, dudáltak a ház előtt, nem kellett legyalogolnia annak, aki nem akart vagy nem tudott. Persze ilyenkor szoktam mosni, Lili névnapjára piskótatekercset kellett sütnöm. Nyílván megoldottam, de ugye már a tojásmosásnál kellett volna a folyóvíz. Nagy bajban van az ember, ha nincsenek meg a megszokott feltételek, borul a rutin J, de süti lett, gyerek boldog volt, az a lényeg.

Késő délutánra megoldották a helyzetet, lement a mosás is, a mosogatógép is el tudott indulni.

Készült egy kis túrós, sajtos rúd is, volt, aki örült neki hajnalban J

Loleszért négyre jöttek a barátnői, mentek még boltba és közösen készülődtek az estére. Végül érte sem kellett menni, mert egyik apuka hazahozta őket, csak be kellett engedni fél ötkor, mert kulcsot azt nem vitt. Összességében jól érezte magát, a koncertek jók voltak, de zavarta a kosz és a tömeg, szóval többet nem vágyik rá. Meglátjuk.

Dorkát hirtelen felindulásból beneveztük Tihanyba október3-ra, csökkent a táv egy ötösre, futott már ott korábban, legalább lesz célja a minden esti futásnak. 

A pálya csodaszép, volt már ott érmes, mi meg kirándulunk egyet.

A vasárnapi edzésem megint halálközeli élmény volt, nagyon kipurcantam, fél kilenckor fel is vonultam aludni, szerintem nem sokkal később szunyáltam is.

Ezen kívül csendes hétvége volt, nem csináltunk a házimunkán kívül semmi extrát.

 

A tegnap este legnagyobb meglepetése

hogy előkerült a kedvenc olaszunk, Tamberi ugrik a ma esti Gyémánt Liga fordulóban. Nagyon váratlan bejelentés volt, mert már túl voltak a sajtótájékoztatón is, a neve ma került fel a rajtlistára. Megint együtt versenyeznek Barshimmal. Már csak Kerrnek kellene előkerülnie, de Új-Zéland felől nagy a csend.

Ugrik Mondo is, ott mindig izgi, hogy lesz-e világcsúcs kísérlet, ráadásul fut Molnár Attila és meggyógyult Furlani is.

Jó kis este lesz!

Kedden

 

Erika után szabadon csiga volt nálunk, pizzás és kakaós, meg egy kis fahéjas tekercs is készült, ha már lehűlt annyira az idő, hogy Attila nem tartja válóoknak a sütő bekapcsolását. Mivel uszis nap volt, Panka besegített, előkészítette a tésztát, hogy mire hazaérek megkeljen és már csak dolgozni kelljen vele. Így időben lett vacsi.

Dorka megkezdte a szezonon kívüli felkészülést, minden este lenyom egy ötöst a Túrózsákin, én meg addig sétálok körbe, így nekem is megvan a tízezer lépés estére. Amúgy én vagyok a vízhordó kislány is, mert régebben simán le szoktuk tenni a vizet egy padra, de pár hete két kiscsaj konkrétan ellopta. Sosem történt még velünk ilyen, nem is értem. Attila látta, de pont a pálya másik végében voltunk, és mire visszaértünk eltűntek, meg amúgy sem vitáztunk volna egy fél literes vízen, de megdöbbentő volt nekem maga a tény, hogy elviszik a másét.

Lolesz barátokkal bandázott, nagyon éli a nyarat, éjjel kettőkor szedte össze Attila, mert nem telefonált, elindult egyedül haza, én meg pont felhívtam és kicsit morci is lettem, mert megbeszéltük, hogy egyedül nem kóricál éjszaka. Nem is értem a mai fiúkat sem, mert régen addig nem mentek haza, amíg minden csajt haza nem kísértek, ma meg simán elnézik, hogy két csaj egyedül indul neki az éjszakának. Dorka szerint mind nyomi J Ennyi.

Otthon bőröndforradalom van. Úgy gondoltuk, hogy a hátizsákok mellett elég lesz két 20 kg-s bőröndöt feladni nyaraláskor. Csajok ezen teljesen kiakadtak, hozni akarják az egész ruhatárat, mert APA KI TUDJA KIVEL TALÁLKOZUNK! J. Tegnap Attila hozzáadott Lili repjegyéhez még egy10 kg-s cabin bag-et, de szerintem ezzel még nincs vége…

Ha az ember edzője

 azt írja szombat este a másnapi edzéstervhez, hogy ez gyilkos lesz, az némi aggodalomra ad okot. Az ember ilyenkor gyorsan aludni tér és igyekszik minél többet pihenni. Persze az utca macskái ilyenkor gondoskodnak az utánpótlásról hajnali kettőkor, így a kipihent test és elme újra csak álom marad :-).

Az első sorozat 90 százaléka még flottul ment, kezdtem is menőnek érezni magamat, és arra gondolni, hogy milyen kemény vagyok, nem lesz itt semmi gond. Hát lett :-). A második és harmadik sorozatra totál elfogytam erőben, szenvedés lett az egész, de végigtoltam becsülettel. Igaz utána azt sem tudtam, hol vagyok, még jó, hogy megvolt reggel a meal prep és volt nálam némi fehérje és szénhidrát, mert lehet egyébként haza sem tudok menni.

Attila felajánlotta a hétfő délutáni masszázs időpontját, nem nagyon szeretek idegenhez menni, de végül bevállaltam. Lehet nem kellett volna. Úgy nézek ki, mintha alaposan megvertek volna és a jobb vállam mozgástartománya is csökkent. Szuper lesz a mai edzés így.

Lili ma barátnőzik kétfelé is, Dorka délután vezetni megy. Panka punnyad. Tegnap végeztek némi házimunkát, kimosták és vissza is húzták az ágyneműjüket. Meg is lepődtem rajta rendesen. Idejükbe belefér, általában a lelkesedés hiányzik.

Nagyon kellett

 

a lehűlés, de nekem semmi se jó ám, mert eddig azért nem aludtam jól, mert melegem volt, most meg arra ébredtem kettőkor, hogy fázom. Az esővel mondjuk nem mentünk messzire, egy locsolást úsztam meg.

Hetek óta szenvedtünk a családi nyaralással, mikor menjünk, hová menjünk, küldözgettük egymásnak a szállásokat és repjegyeket, nézegettük, mi milyen messze van autóval. Gyerekek azt mondták, hogy nekik mindegy, csak tenger legyen. Attila utálja a meleget, ő a hegyekbe vágyott, nekem mindegy, csak menjünk innen el egy kicsit. Nem igazán jutottunk dűlőre. Végül mondtam, hogy oké, legalább a hétben egyezzünk meg, kiírtam a szabimat, mégis könnyebb, ha legalább a dátum adott. Ez jó ötletnek bizonyult, mert két nappal később Attila küldött egy repjegyet, hogy ez egészen normális áron lenne akkor. Fél óra múlva küldtem neki egy apartmant. Este megmutattuk a lányoknak és egy óra múlva megvettük a jegyeket és lefoglaltuk a szállást. Málta lesz idén az úti cél.

Lili jelentkezett egy melóra, ha sikerül, akkor lehet, hogy egész augusztusban a Balcsin fog animátorként dolgozni. Nagyon lelkes, reméljük összejön neki.

Maximálisan

 ki van használva a medence, pénteken én is kimentem a csajokkal, olvastam egy fél órát a vízben, nagyon kellemes a hőmérséklete. Szombaton jött Julcsi is, pancsoltak akkor is, készítettem nekik egy nagy adag limonádét, iszonyat meleg volt kint.

Dorka kicsit ki volt akadva a TE-s felvételi miatt, mert kb öt perc alatt kiszórtak mindenkit, be sem mutatkoztak a tanárok és igazából úgy érezte, hogy a lényeg, hogy minél hamarabb túl legyenek rajtuk. Mindegy, ez is egy tapasztalat.

A bankett előtt a barátnőjénél készülődtek, nem volt hosszú este, fél kilenckor már telefonált, hogy mehetünk érte, gyakorlatilag csak ettek és jöttek. Azt mondta, hogy nem igazán volt bankett-barát az elrendezés, több asztalnál, elszórtan ültek.

Ma Lili is feltöltötte az utolsó éves bizonyítványát a rendszerbe és megcsinálta a sorrend módosítást is. Érdekes, hogy neki már fent vannak az érettségi eredményei, Dorkánál még minden nullás.

Szombat este grilleztünk, finom dinnyét is kaptam a Tescoban. Csak egy kicsit mertem venni, így ma visszamentünk, de már nem volt egy darab sem. Vettünk viszont még kovászolni való uborkát, megcsináltam a második adagot, mert az elsőből alig maradt, Lili gyakorlatilag mindenhez is eszi.

Lilkó névnapjára Efott jegyet kért, ma megvettük a Beton.Hofira. Nagy partyarc lett a csaj :-)

Ma sportnapot tartottunk, Pannival Forma-1-et néztem, Dorkával Gyémánt Ligát Párizsból. Én azért úsztam is reggel, tegnap is, ma is.