Milánó

 kettesben, egy-egy laptoptáskával. Először csinlátunk ilyet életünkben, hogy nem volt bőröndünk, alig volt nálunk cucc. Szülinapomra kaptam az utat Attilától, mert már régi vágyam volt látni a Duomo-t. Múlt héten már kezdtem aggódni, az időjárást nézegetve, tekintve, hogy egész hétvégére esőt jósoltak. Minden ruhánkat külön bezacskóztam (éljen az Ikea) , a váltócipő hiányától tartottam a legjobban. 

Pénteken még vasaltam és főztem délelőtt, hogy tudjuk ebédelni indulás előtt és a lányoknak is legyen vacsorájuk. Lilinek pont péntek este volt a sulis bál, emiatt kicsit aggódtam, de volt fuvarja hazafelé és szombati reggeli edzésre is elszállították őket kedves szülőtársak.

Pénteken kis késéssel fél hat után landoltunk Malpensa-n, itthon előre lefoglaltam a buszt a központba, illetve foglaltunk MilanPass-t is, ezt ki is használtuk elég jól. Mivel a szállásunk nem a központban volt, egy kicsit több mint öt kilométeres séta várt ránk, de jól esett a sok ülés után.

Reggel az ígért esőre ébredtünk, így először egy esernyőt vettünk és besétálunk a központba, hogy átvegyük a Milánó kártyánkat. Először a Dómot néztük meg, a tetőre fél kettőre kaptunk időpontot. Maga Dóm csodálatos, hihetetlen méretekkel és nekem ngyon tetszett, hogy nincs túldíszítve. Egészen egyszerű, már amennyire egy ilyen monumentális épület egyszerű lehet. Mégis lélegzetelállító ott állni a közepén. 

Megnéztük a múzeumot is. Nekem, akinek a rajztanulása megakadt a pálcika embernél, hihetlen, hogy vannak emberek, akik ilyen részletességgel képesek varázsolni márványból/kőből.

Az eső nem volt annyira vészes, hol esett, hol elállt, de nem szakadt, hideg nem volt, tökéletesen be lehetett járni a várost.

Innen a Leonardo Múzeumba mentünk, nekem nagyon tetszett. 

A tudomány után a művészetek következtek, a Scala-ba mentünk, ez is csodálatos épület, nagyon szép a fotókiállítás és a múzeum is. Nem vagyok opera rajongó, de szívesen megnéznék itt egy balett előadást.

Egy korai ebédet v. késői reggelit ettünk, avokádós szendót és toastot, nutellinoval. 

Körülnéztünk a Dóm tetejéről, mire felértünk pont elállt az eső is.

Készülnek a téli olipiára, megy a visszaszámlálás:

Elmentünk még megnézni az AC Milan múzeumot is, legyen egy kis sport is a sok kultúra után. 

Nagyon jópofán megcsinálták, ötletes. Kifelé a shopon keresztül vezet az út, hát vannak árak, elég nagy fan-nak kell lenni a vásárláshoz :-). Attila mondta, hogy egy ajándéktasakot talán tudnánk venni. Ez amúgy nem teljesen igaz, mert volt pl. focilabda, elég jó áron, de azt meg nem tudtuk volna hazahozni, mert nem fért volna a csomagba.

Ezután visszatértünk a szállásra szusszani egyet, aztán sötétedés után mentünk vacsorázni és csavarogni még egyet a belvárosba. Egy icipici pizzázóba mentünk, kevés asztal, szinte egymás szájában ültünk, mondtam is Attilának, hogy máshol zavarna, de annyira hangulatos volt, hogy itt egyáltalán nem. Rá lehetett látni a pizzakemencére és nagyon kedvesek voltak velünk. Ráadásul eszméletlenül finom volt a pizza is. 

Rengeteg féle náció él együtt Milánóban is, és a turisták is a világ minden szegletéből jöttek, ráadásul vasárnap félmaraton volt a belvárosban, így eléggé nagyüzem volt a városban.

Ha már a divat fővárosa, fotóztam pár kirakatot a csajoknak, a tavasz/nyár színe a kék lesz :-)

Az órám szerint 31.874-en léptem, este nem kellett bennünket altatni.

Vasárnap reggel hamar összekaptuk magunkat, megreggeliztünk egy kávézóban, vásároltunk pár apróságot a csajoknak, csak módjával, mert kicsi volt a hely :-).

Nagyon tetszik a városban, hogy minden lehetőséget kihasználnak, hogy legyen egy talpalatnyi zöld terület, egy kis természet.

citrom nő a cseppnyi erkélyen

Megnéztük még a tudományos és technológia múzeumot, hatalmas és nagyon sokan voltak, az egyre erősödő eső miatt. Nem is néztük végig, mert nagyon meleg is volt, vágytunk a friss levegőre.

Visszatértünk még a belvárosba egy fagyira, aztán elsétáltunk a transzfer busz megállójához. A rengeteg futó mind megindult hazafelé és féltünk, hogy esetleg nem férünk fel az első járatra, de nem volt ilyen gond.

Kis késéssel és magyar pilótával hat előtt nem sokkal landoltunk Budapesten. 

Semmi gond nem volt a kis csomaggal, teljesen élhető volt, jó, hogy nem kellett a bőröndöt húzkodni egész vasárnap, a váltócipőn kivül a könyv hiányzott egyedül. Bár töltöttem le a telefonra és ReadEra-n olvastam, azért az mégsem ugyanaz.

Vasárnapra is összejött 21.842 lépés, pedig azért használtuk a tömegközlekedési kártyánkat is, ami a MilanPass-hoz járt. Egyedül a Hop On - Hop Off buszt nem használtuk ki, de tényleg nem volt rá idő, meg igazából nagyon közel is van egymáshoz a legtöbb látványosság.

Most

 kezdünk magunkhoz térni a hétvégi fáradtságból. Csajok nagyon keményen tolták, a szombati 3:40-es ébredés után éjjel egykor kerültek ágyba, majd ötkor ébresztettem is őket és vasárnap illetve hát már hétfő fél kettőig tartott a napjuk. Hétfőn nem mentek suliba, pihentek, pótoltak. Tegnap még alig lézengtek a suliban is, itthon is.

Én betegen toltam végig a két napot, valószínűleg külön jót tett a jégpálya. Hétfőn nem elég, hogy fáradt voltam, de hangom sem nagyon volt és alig láttam a náthától. Ez kedden sem volt jobb, így a délutánt némi neocitrán társaságában a kanapén töltöttem. Mára egészen emberien éreztem már magamat.

Ha már feküdni kellett, a  Netflixen garázdálkodtam és megnéztem a Kamaszokat. Ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg, nagyon jó lett szerintem a maga szörnyű módján. Ez a kisrác meg, ha el nem rontják, nagyon nagy színész lesz.  A harmadik részben egészen szenzációs ahogyan játszik. A Hunyadi színészei egytől-egyig vehetnének tőle leckéket, csak mondom.

Sokaknál olvastam március 15-e kapcsán, hogy öt éve volt az első covidos lezárás, homeschool, van akinek home office is, mi bentről nyomtuk végig. Az első heteket sokként éltük meg a suli miatt, meg az edzés hiánya miatt, de aztán egészen jól belerázódtunk, csajok kiállításnyi képet festettek a sokszor ingyenes online kurzusokon, ez például nagyon klassz hozománya volt a kényszerű bezárkózásnak.  A második körben pedig a versenyspotolók már edzhettek, az nagyon jó volt a csajoknak, hogy volt egy közösség, akikekkel élőben is találkozhattak. Voltak vicces szituk is, pl. amikor Attiláéknál a fél cég a fizika témazárón gondolkodott, online a gyerekkel :-) Izgalom is akadt bőven, mert Lili és Panka a felvételi előtti nap lett covidos és az utolsó pótlehetőség előtti éjfélkor oldották fel a karanténjukat. Így mindketten tök egyedül felvételiztek, más-más suliban (sikeresen). Mindenesetre nem sírom vissza azokat az időket :-)

3:40

 ennyi volt az idő, amikor felkeltek a csajok. Mire én lejöttem 4:15-kor, Dorka már kontyban sminkelt. Tegnap este még felvittük őket a sorsolásra, ahol meghatározzák a jégre lépés sorrendjét. Dorka ötödiknek sorsolta a junior csapatot, ezért 5:20-ra kellett menni a jégpályára, félkor indult a busz.

A Vasas jégcsarnok lépcsőházában találtuk a sorsolásra menet :-)

Még akkor is elég korán volt, amikor hazaértem a jégpályáról, így volt időm bőven vasalni, elkészítettem holnapra nekik a majonézes kukoricát, majd reggel frissen kisütöm a húst hozzá.

Készülünk

 a hétvégi Budapest Cupra, a szezon utolsó versenyére. Megvettem a vizeket, szőlőcukrokat, nasit, holnap majd veszek frissen gyümölcsöt, zöldséget. Majdem elfelejtettem, hogy szombaton nincs bóót...

Jó sokat kell pakolni, mert szombaton reggel ötkor indulnak - ami az enyémeknek fél négyes kelést jelent a hajazás miatt - és este fél tizenkettőre érnek haza. Vasárnap hatkor kezdődik a nap, szintén késői hazaérkezéssel. Ebédet nem rendeltek a szoros időbeosztás miatt. Mivel mindkét nap megyünk nézni, azért tudok pótolni nap közben, még gondolkodom a meleg ebéd szállításon :-)

Ma megvettem a hiányzó hajlakkot és waxot a készletből, minden más van a sminkes/hajas ládából. Kontyfogó hálót és hajtűt, melltapaszt rendeltem a temuról, az is fogyóeszköz.

Panka holnap nem megy suliba sem, neki lesz még egy novice edzése délelőtt,megússza az ünneplős macerát.

Én sikeresen összeszedtem valami vírust, kedden délután belázasodtam, másnap már nem voltam lázas, de egész nap úgy éreztem magam, mint akit megrugdostak, haza is akartak küldeni a melóból, de letoltam a napot, mert sok a meló. Ma meg már teljesen jól voltam, igaz most kezd fájni a torkom. 

Olyan jó lenne

 egy szombat reggel sokáig aludni! Vagy legalább hatig, amikor keltenem kellene a lányokat a reggeli edzésre. Mimike belső órája nagyon pontos és 4:52-kor (ekkor kelek hét közben) megjelenik, hogy ellenőrizze élek-e még. Szorosan mellém fekszik és hangos dorombolással kényeztet. Ha úgy ítéli meg, hogy elég sokáig nem mozdulok, akkor elkezdi dagasztani a tarkómat, először finoman, de kis idő elteltével a körmét is ki-ki engedi, csak hogy tudjam mi a dolgom. Egyébként nem az éhhalál fenyegeti ilyenkor, hanem az unalom akarja megölni. Először azért persze elkéri a kaját, de sokszor csak megnézi, aztán ki kell nyitni neki az ablakot, itt a kinti hőfoktól függően eltölt egy kis időt, ezután dobálni kell neki egy kicsit a stickies-t, ha van kedve visszahozza, ha nincs, akkor nem, viszont hangosan méltatlankodva fogadja, ha én sem megyek utána. Miután ezen túl vagyunk, elfogyasztja a reggelit és általában visszafekszik valamelyik lány mellé. 

Ezért ma már negyed hatkor vasaltam, legalább hamar készen lett a meglévő adag, bár azóta már megy a mosó/szárítógép és még fog is párszor, mert az ágyneműket is lehúztam, sőt délután lehet a függönyöknek is nekiesek.

Tegnap, amíg Panka a matektanárnál volt, vettem virágföldet, így ma el tudom ültetni a napraforgó magokat is, egyelőre szigorúan idebent.

Tegnap volt az anyu szülinapja, megleptük este, vacsival, tortával. Baconbe göngyölt sült túróscsuszát készítettem, most először, de finom volt, mindenkinek ízlett. Krémes túrót tettem bele, de legközelebb fogok hozzá rögöset is keverni szerintem. A torta fehércsokis mascarpone-s volt, csokis piskótával, meg eperrel, szederrel és málnával. A maradék gyümölcsöt pénteken odapakoltam a csajoknak egy kis granolával, joghurttal. Tetszett nekik.

Attilától fréziát kaptam nőnapra, valami isteni illata van, imádom.

Daráljuk

a napokat. Szörnyű, hogy mennyire nincs idő semmire hét közben. Suli/munka, lecke/főzés, edzés/háztartás és már vége is a napnak. Most a szerda esti tánc kicsit megtöri a monotonitást, és onnan már csak két nap a hétvége, amikor egyébként ugyanezeket csináljuk a suli/munka nélkül, de mégis van egy kis plusz idő pihenni/egymásra.

Rettenetesen vágyom már ki a szabadba, talán ezen a hétvégén tudunk lopni pár órát egy kis túrázásra. Nagyon örülök a jó időnek, főleg a napsütésnek, egészen más a kedvem is. Vettem ma egy csomó napraforgómagot, nézzétek milyen cuki ez a kis bolyhos. Nem is láttam még ilyet.

Ma este, ha a csajok elmentek edzésre, tortát fogok sütni, mert anyukámnak holnap lesz a szülinapja. Jönnek szombaton tesómék is.

Ma az irodai monitorom az alábbi képet dobta fel háttérnek. És akkor dolgozzon az ember :-)

Nagyon mehetnékem van amúgy is, de már csak két hét és ellógunk egy kicsit kettesben.

Debrecenben

 jártunk, igaz most nem sokat láttunk belőle, csak a Főnix csarnokot, meg a szállástól oda-vissza vezető utat. Viszont mindenképpen megérte ellátogatni a junior műkorcsolya VB-re. Amikor karácsonyra megvettük a jegyeket a csajoknak, még nem tudtuk, hogy lesz magyar induló párosban. Mindenképpen arra a napra akartunk menni, amikor a férfi kűr van, talán ez a leglátványosabb része a versenynek.

Az, hogy a páros rövid program is erre a napra esett, csak bónusz volt. Jó volt látni Pepét és Lilyt élőben, nagyon cukik, közvetlenek. Reméljük sikeresek lesznek együtt a továbbiakban.

Szuper volt a szervezés, szép a csarnok és rengeteg tehetséges fiatalt láttunk. Kicsit szomorú, hogy kevés néző volt, azt hittem, hogy csak a szinkronkorcsolya versenyeknél van az, hogy szinte csak a családtagok és barátok vannak jelen. De sajnos itt sem volt jelentősen nagyobb tömeg. Pedig a jegyárak is jóval kedvezőbbek voltak, mint mondjuk a Budapest kupán. Mi jókat szurkoltunk, szorítottunk a sok elképesztő korcsolyázónak, jó volt a hangulat. Csajok kaptak egy-egy Hunskate-s kulacsot. 

Először gondolkodtunk, hogy hazajövünk, lányok nem szeretnek edzést kihagyni, de mivel kilenc után lett vége, inkább foglaltunk egy éjszakára szállást és jól is jött, mert úgy elfáradtunk estére, mintha legalább mi futottuk volna a kűröket :-)

Az utolsó

 munkanap a héten. Holnap családilag lógunk :-).

Utálom már ezt a szürke, hideg időt. Két hete még vettem a kismadaraknak egy doboz téli, hízlaló eleséget, lassan elfogy, másikat már nem szeretnék. Jöjjön a tavasz!

Csajoknak találtam angol tanárt, éljen a blogvilág :-). Panka készül a felsőfokra, lányok az érettségire. Ma volt az ikrek első órája, mire hazaértem már a házi is majdnem készen volt. Szorgalommal szerintem nem lesz gond.

Sajnos a bécsi versenyre nem tudunk mégsem menni a junior csapattal, így a két hét múlva lévő Budapest Cup lesz az utolsó idei verseny. Megvettem már a jegyeinket is.

Tegnap főzem egy nagy adag gulyás levest, ma csak hot-dogot készítek mellé, hogy tudjanak enni edzés előtt a csajok.

Nagyon durva, de a nagyok gőzerővel készülnek a szalagavatóra, Lilinek már megvan a partnere, mindkét osztály kiválasztotta  ruha színét (egyforma lesz), Dorkáék úgy varratják a ruhát. Valaki állítsa meg az időt! 

Voltunk a táncos csapattal múlt szombaton borkóstoláson, Móron a Paulusban, Viki nagyon lelkesen és érdekesen mesélt nekünk a borokról és a cégről. Finomakat kóstoltunk, pezsgőt és bort is. A vacsora is klassz volt és táncoltunk egy kicsit, de főleg beszélgettünk a többiekkel, amire órán nem nagyon van idő.

Kedden kilógtam délelőtt és megnéztem Dorkát, aki a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapján énekelt a városi megemlékezésen.

Szép műsort állított össze az iskola. Márti néni is eljött megnézni, annyira aranyos, hogy az óvoda óta jár lelkesen a lányok ilyen-olyan fellépéseire, ott volt szinte az összes musical stúdiós előadáson, de látott korcsolyabemutatókat is.

Megjártuk Zalaegerszeget

 én ennyit még egy hétvége alatt nem fáztam :-)

Pénteken elmentünk a Vidi meccsre, mondjuk ez az én hülyeségem volt, Attila mondta, hogy hideg lesz. A két fok még nem is lett volna baj, de fújt a szél, és borzalmasan is játszottak a fiúk.

Szombaton három körül értünk le a szállodába, előtte átadtuk a csajoknak a torokfájásra rendelt cuccokat. 

Szaunáztunk egy jót, az nagyon jól esett, nem is emlékszem rá, mikor voltunk utoljára. Csak nyolc körül kellett a jégpályához átsétálnunk, előtte vacsiztunk egyet. 

Csajok kicsit el voltak kenődve, mert úgy érezték, hogy jobbat futottak, mint amit a kapott pontok tükröztek. A tesztversenynél kicsit többet kaptak, szerintem most lendületesebben futottak.

Vasárnap tizenegykor el kellett hagyni a szállást, a verseny meg kettőkor kezdődött, megnéztük Panniék kötelező edzését, aztán sütiztünk egyet Orsi szüleivel. 

A kűrre hasonló pontokat kaptak, mint a tesztversenyen, így összességében kicsit jobb lett az eredmény, de bőven van még hová fejlődni.

Panka kedden már nem is ment iskolában, este az orvosnál is jártunk, megint hólyagos a torka, úgy köhög, majd megfullad. A hétre offolta a sulit, meg az edzést is. Bánni csak az utóbbit bánja...

Ma kiderült, hogy a bécsiek mégsem fogadnak külföldi csapatokat, így ugrott az április eleji verseny. 

Rövid hete lesz

 a csajoknak a suliban. Pénteken reggel nyolctól még edzenek egyet az itthoni jégen, aztán egy órakor kigördül velük a busz a jégpálya parkolóból Zalaegerszeg felé az országos bajnokságra. 

Bevallom kicsit félek, hogyan fog működni Panka lába, de szerinte nem kell aggódnom.

Ma polgármester helyettesi látogatás van edzésen, Panka ma is lógott emiatt két óráról, mert ilyenkor ugye nyolc van neki. Bár most nézem, hogy el is maradtak ezek az órák, mert beteg az oszályfőnöke.

Szombat éjszakára nekünk is van szállásunk, gondoltam, kicsit csatangolunk a városban kettesben a versenyek szünetében, erre kb. egész hétvégén szakadni fog az eső/hó. Mindegy wellnes részleg is van, jó lesz az is :-).

Micikének vettem egy új alomdobozt. Elől csak befelé nyílik az ajtó, kifelé a tetején lévő ajtón tud jönni. Hát az elején voltak vele problémái, viccesen ült a dobozban és löködte az ajtót kifelé, de persze nem nyílott. Este mondtam is a csajoknak, hogy mielőtt feljönnek, nézzenek rá a macskára, nehogy még reggel is a "mosdóban" üljön. Végül átment az üzenet és rendeltetésszerűen használja. Hiába, nem az eszéért szeretjük. De legalább szép!

Pankusz

 tegnap jégre lépett és bár még könnyített edzésmunkát végzett, úgy néz ki, hogy minden oké a lábával. Még mindig érzi, de nincs nagy fájdalma és úgy is mozog, ahogy kell neki.

Nagy kő esett le a szívünkről, nem tudom, hogyan bírta volna, ha hosszabb időre kiesik a csapatból. Már szombaton szétszedett, hogy hadd menjen, mert letelt az egy hét. Nehezen beszéltem rá, hogy legalább a hétvégén pihenjen még.

A sulis tesiórákról még a héten fel van mentve, mert bár csak egy hétre kértem, a doktornő megtoldotta február hétig, amit utólag a krétában láttam. Ahogy hallom, nem marad le semmiről :-)

Lassan kezdek visszarázódni az uzsicsomag pakolásba, nem könnyű, főleg a hosszú napokon. Általában elégedettek és többnyire el is fogy, bár nem sok idő van a suliban enni.

Borzasztóan

 megérintett az USA utánpótlás korcsolyázócsapatának repülőgépszerencsétlensége és halála (meg természetesen a többi utasé is)

Akkor is tiszta ideg vagyok, amikor a csajok busszal jönnek-mennek versenyre, csak akkor nyugszom meg, amikor bejelentkeznek, hogy megérkeztek.