Pünkösd után

belevetettük magunkat a munkába. Nekem most a melóhelyemen kell nagyon keményen helyt állni, lányok meg egész héten dolgozatokat írtak.
Mellette kedden-csütörtökön görkoris és futóedzés, aminek a végét mindkét alkalommal elmosta az eső.

Szerda-pénteken kajak edzés, pénteken jól meg is hajtotta őket Laci, kidőltek estére.

Mindezek mellett a hangszeres vizsgára is készülnek a csajok.

Szombaton Tihanyba mentünk, a futóversenyre. A cég támogatja a rendezvényt, Dorkát rábeszéltem egy hét kilométeres versenyre. Kicsit tartottunk tőle mindketten, mert még sosem futott ennyit. 5 km-t már többször is, de nem tudtuk mennyire fogja bírni azt a plusz kettőt. Nos, nem kellett volna aggódnunk, sem neki, sem nekem. Simán lefutotta, sőt, harmadik lett a korosztályában. Sajnos az eredményhirdetés előtt eljöttünk, így nem állhatott a dobogóra, de majd legközelebb :-)

A többiek sem unatkoztak, mert jól szervezett rendezvény volt, karkötőt készítettek, "tetováltattak".

Hazafelé megálltunk lábat lógatni a Balcsiban.

Ez is tartalmas hét volt !

Pinceszer - kisfröccs

Eredetileg a hosszúlépést terveztük, de mivel a héten betegek voltak a csajok, nem ettek rendesen, maradtunk a 14 km-es kistesónál. Mivel a térkép megint nem volt a barátunk és az elején kicsit elkeveredtünk, volt az 17 is.

 Az erdőben megugrasztottunk ismét egy malacot. Pici, rózsaszín gyerekmalacot, aki az út szélén aludt. Csajok megpróbálták elkapni, de nem sikerült :-) Reméljük hazatalált!

 Egész fitten keltem a tegnapi tekerés után, ott sírtam kicsit, amikor fel kellett mászni a lépcsőkön a várba

 Elfáradtak a lábaink :-)

Készülünk

a Tour de Pelso-ra. Nem vagyunk nagyravágyóak, csak a 76 km-es távra :-)
Eddig mindig csak egy tókört szoktunk tekerni, az háztól-házig kb 44 km. Most kettőt mentünk, hogy lássuk, hogy le tudjuk-e tolni a 76-ot.
Meglesz!

A gyerekek nagyon rendesek voltak, mert elengedtek bennünket, előkészítettem nekik ruhát/reggelit és negyed nyolckor elindultunk.
Nem ettem reggel, ez az első kör után meg is bosszulta magát, mert a pákozdi emelkedőnél konkrétan majdnem leájultam a nyeregből. Betoltam egy banánt és egy zabszeletet és kerek lett a világ.
Azért a második arborétumos emelkedő nem esett jól.

Amúgy nem volt vészes, bár a combizmaim úgy érzem cafatokban lógnak, a nyereggel érintkező testrészeimről meg annyit, hogy örülök, hogy holnap nem kell dolgozni menni, nem esne jól az egész napos ülés :-)
Triatlonos álmaimat pedig - ha voltak - elengedtem :-)

Antiszoc házaspár, avagy a gondolataimat is kitalálja :

Első körben még nem sokan voltak, egy-két bicajos és néhány elvetemült futó, aki a hétvégi hosszúját tolta még a nagy meleg előtt.

Mondom embernek: AZÉRT SZÉP ÍGY!
Mire ő: HOGY NINCS ITT SENKI!

:-)

A második körben már nem volt ilyen szerencsénk...