kaland.
A csajoknak csütörtökön már szünet volt, mi pedig elcsaltunk egy munkanapot a hétből, hogy maradjon majd egy hétfőnk magunkhoz térni munka előtt.
Peschiera-ban foglaltunk szállást. Klassz, tágas apartman két fürdőszobával, a medencében kacsákkal :-)
Maga a kisváros annyira hangulatos, hogy nagyon szívesen odaköltöznék. Cuki, csendes hely a tó csücskében, gyönyörű, tiszta, tele barátságos vidám emberekkel. Kicsit velencei hagnulattal.
Két nappal indulás előtt még az is felmerült, hogy itthon maradunk, mert Attila aggódott, az itthoni hírek miatt (árvízet, meg földcsuszamlásokat jeleztek), de beléptem egy Garda csoportba a facen és ott egy helyi magyar idegenvezető írta, hogy milyen helyi oldalakat kell csekkolni és nyugodtan vágtunk neki az útnak.
Az út utolsó szakaszán volt egy nagyobb eső és bejelentkezés után nem tudtunk kipakolni egy fél órán át, annyira szakadt, de hét körül elállt és onnantól végig csodálatos időnk volt.
Este Dorkával és Attilával még besétáltunk a központba, hogy kicsit kimozgassuk az elgémberedett tagjainkat, a többieknek nem volt ilyen igényük.
Vittem egy másfél kilós sonkát, azt még este feltettem főni, hogy meglegyen a húsvéti hangulat. Sütőnk nem volt, így a kalácssütés elmaradt, helyi kaláccsal húsvétoltunk.
Az első teljes napunkon Sirmione-ba mentünk. Viszonylag messze álltunk meg a központi résztől, így kellemeset sétáltunk és ingyen parkoltunk. Menet közben isteni olasz fagyit és shake-t ettünk egy kedves kis fagyizóban, ahol még magyarul is beszéltek.
A központi részen és a strandon rengetegen voltak, sok a német turista, de rengeteg magyarral is találkoztunk. Fél kettőkor indultunk visszafelé a kocsihoz, hogy még a szieszta előtt találjunk egy éttermet, ahol ebédelni tudunk. Végül négyen pizzát ettünk, Panka pedig rántott húst hasábbbal. A pizza nem volt rossz, de a milánóit meg sem közelítette. Innen tovább Gargnano-ba mentünk, végigsétáltunk a városon és megnéztünk egy tradicionális citromházat, ahol hagyományos módon termesztik a citrmot. Nagyon kedvesek voltak, beszélgettünk a tulajdonossal, megkóstoltatta velünk a limonádét és a limoncellot, amit ők készítenek és a végén a lányok belépőjét nem is engedte kifizetni.
Hazafelé megálltunk egy gyors bevásárlásra, vettem két doboz gyönyörű epret a lányok nagy örömére. A gyümölcsök, zöldségek jóval olcsóbbak voltak, mint itthon, hoztunk haza avokádót és citromot is.
Szombaton Veronába mentünk, ez is régi vágyunk volt, direkt a közelebbi csücskét választottuk a tónak. Tömeg volt itt is rendesen, "Júlia udvarába" két órát álltunk sorba és az erkélyre már nem is kaptunk jegyet, pedig hol volt még az este. Sorban állás közben még arra is volt idő, hogy Lili befonja Panka haját.
Az Arénát csak kívülről néztük meg, iszonyat sor állt oda is.
Lányok megérkezésünk óta egy jó hamburgerre vágytak, itt teljesült a kívánságuk. Én nagyon finom cézár salátát ettem.
Ez volt az első hely, ahol a lányok elégedettek voltak a mosdóval, az olasz toalett kultúra nem igazán felelt meg az elvárásaiknak :-)
Kevesebbet mentünk mint előző nap, de a sorban állásban mindenki elfáradt így viszonylag korán indultunk vissza a szállásra. Megálltunk még hazafelé az Iper-ben, amit még Milánóban szerettem meg, a nagy választék és az elképesztően guszta áruelrendezés miatt. Vettünk hazafelére szendvicsnek való kenyeret, finom sajtokat, kalácsot húsvét vasárnapra, meg az otthoniaknak olasz kekszeket. Vacsora után ismét hármasban sétáltunk be a városba, vettünk ajándékot a hazaiaknak, hűtőmágnest és képeslapot a hűtőre.
Reggel megérkezett a nyuszi, megettük a húsvéti reggelit, aztán gyorsan összekaptuk magunkat, mert még terveink volt a hazafelé útra is.
Megálltunk megnézni Lazise-t, hogy minél később kelljen elválni a tótól. Igazán bájos városka és nagyon sajnáltam, hogy reggeliztünk, mert nagyon hangulatos reggeliző helyek voltak végig a tóparton :-)
Csak egy órára vettünk parkolójegyet, mert indulnunk kellett tovább, hogy este se legyen túl későn a hazaérkezés. Malcesine-be tartottunk, hogy felvonóval menjünk fel a Monte Baldora. Fent jóval hűvösebb volt a lenti húsz foknál, havat is találtunk és lélegzetelállító a kilátás.
Innen még közel nyolc óra utazás várt ránk hazáig, amit két rövid megállóval teljesítettünk és este tízre haza is értünk.
Nagyon klassz pár napot töltöttünk együtt, tartalmas volt. A gyerekeink egyre jobb fejek, szuper velük utazni, rengeteget nevettünk együtt, persze azért néha volt vita is, amolyan kamaszosan, de ezeken hamar túlléptünk.
A (pár) nap mondása(i): Pénz nem számít! :-) Vas megyei gyerek vagyok!
Itthon Mimcsi türelmetlenül várt bennünket, négy ötvenkor keltett rendesen (volt dolgom bőven, úgyhogy nem bántam). Este csak leszórtuk a bőröndöket, hétfőn egész nap ment a mosó és szárítógép és vasaltam is bőszen. Csajok a mamáknál is begyűjtötték a nyuszit, átadtuk az ajándékokat.
Dorka reggel már biológia prezentációt készített, Lilivel délután szóbeli tételt dolgoztunk ki, szóval beindult a nagyüzem. Hatra már edzésre is mentek. Lesz még kedden, szerdán, csütörtökön és szombaton jég, aztán vége a jeges szezonnak.
Csütörtökön angol órájuk lesz, pénteken matekra mennek és van egy csomó tanulnivalójuk is, úgyhogy sajnos gyorsan el fog telni a szünet.
Nagyon jól vizsgázott a temus úti dobozom, jól meg lehet pakolni, lányok odafelé és hazafelé is örültek amikor előkerült.
.jpg)
