tegnap jégre lépett és bár még könnyített edzésmunkát végzett, úgy néz ki, hogy minden oké a lábával. Még mindig érzi, de nincs nagy fájdalma és úgy is mozog, ahogy kell neki.
Nagy kő esett le a szívünkről, nem tudom, hogyan bírta volna, ha hosszabb időre kiesik a csapatból. Már szombaton szétszedett, hogy hadd menjen, mert letelt az egy hét. Nehezen beszéltem rá, hogy legalább a hétvégén pihenjen még.
A sulis tesiórákról még a héten fel van mentve, mert bár csak egy hétre kértem, a doktornő megtoldotta február hétig, amit utólag a krétában láttam. Ahogy hallom, nem marad le semmiről :-)
Lassan kezdek visszarázódni az uzsicsomag pakolásba, nem könnyű, főleg a hosszú napokon. Általában elégedettek és többnyire el is fogy, bár nem sok idő van a suliban enni.
