2013.03.22.

Attól tartok, egyre inkább csak heti összefoglalókra lesz idő/energia. Hétfőn reggel Lili hatalmas hisztivel indította a hetet. Nem volt hajladó kikelni sem az ágyból, Attila végül erővel öltöztette fel, mert a többiek már kabátban álltak az ajtóban. Már vasárnap este mondogatta, hogy ő nem akar oviba menni, sok volt ez a kihagyagyás neki. Mikor mentem érte délután repült a karomba, de mint elmesélte egészen jól érezte magát. Kedden már jobban mentek a dolgok, vidáman ébredt, úgy is ment oviba, az iskolába készülőknek közös foglalkozás volt az egyik csoportban. Egy rendőr nő jött hozzájuk, megnézhették a bilincsét is (lányoknak ez volt a legjobb az egészben), kaptak színezőt. Ovi után Sándor bácsihoz mentünk, jól elfáradtak estére. Pankának vettem egy ovisoknak való matricás feladatos füzetet és azt csinálgattuk, amíg a nagyokra vártunk. Kisebbik gyerekem jelentem ötig meg tud számolni dolgokat. Volt egy feladat ahol három-négy-öt kockából épített tornyok voltak rajzolva. A lap egyik szélén is és a másik szélén is állt egy állat és a négy kockásakat az egyikhez kellett kötni, az öt kockásakat a másikhoz és Panyós simán elsőre megértette és megcsinálta. J Bölcsiben egész héten a WC-ben landolt, aminek ott kellett, így most már kijelenthetem, hogy Panka is szobatiszta. Pelust elfelejtettük, éjszakára sincs már.

Kedden Dudusnak végre kiesett a foga – sajnos az oviban – régóta kínlódott már vele, nagyon zavarta. Egy alma segített rajta tízóraikor. Odaadta az ovónéninek, aki sikeresen elvesztette, így nagyon szomorú volt este, hogy most akkor hozzá nem fog jönni a fogtündér. Végül rajzoltunk egy kis fogat egy darab papírra és azt dugtuk a párnája alá, hogy megnyugodjon. Éjjel belopóztam és kicseréltem egy csomag kártyára. Kicsit rettegek, mikor ébredt majd fel valamelyik és tudja meg az igazat…

Szerdán megint nehéz volt Attila reggele, Lili megint nem akart oviba menni. Ráadásul délután sem én mentem értük, hanem Apu, mert Lilkó pszichológusával volt találkozóm. Pankáért Anyósommal mentünk és ő elvitte addig hozzájuk, így legalább vele találkoztam, csajokkal meg megbeszéltem, hogy sietek. Végül jó napjuk volt az oviban, mert bábszínház volt, egészen jó hét jött össze nekik így kezdésre a betegség után, nem unatkoztak. A Hattyúk tavát látták, nagyon tetszett nekik.

Próbálom összeszedni, hogy mit mondott Nóra, ha nem is sikerül szó szerint. Szóval tény, hogy a gyerek szorong, de azt nem tudja kijelenteni, hogy ettől hullik a haja, de azt sem, hogy nem. (A hajhullása egyébként most rettenetes méreteket öltött, több foltban is hullik folyamatosan, attól félek, hogy el fogja veszíteni az összes haját. Viszont a feje tetején, ahol először kezdődött, ott már nő. A szívem szakad meg érte, és iszonyúan bosszant ez a tehetetlenség.) A bábjáték lesz a megfelelő eszköz Lili eléréséhez, mert együttműködik, szépen vezethető. Ami eddig kijött, az a haj téma, de hát ez most azt hiszem érthető, hogy zavarja. (Esti mesének is mostanában a Mindent varró tűt kéri, és ha jól sejtem azért, mert van benne egy mondat egy kopasz próbababáról…) A másik az Apjával kapcsolatos probléma, de nem tudni, pontosan, hogy mi. És az ikerséggel is gondjai vannak. Dorka ugye a domináns fél a kapcsolatukban és ez egyrészt kényelmes Lilinek, mert a Dorka megcsinál, megold helyette sok mindent idegen környezetben (ami minden olyan helyet jelent neki jelen esetben, ahol nem vagyok ott mellette), másrészt viszont már azt hiszi magáról, hogy ő ezeket a dolgokat nem is tudja megcsinálni és ez frusztrálja. Fontos esetében a következetesség, le kell fektetnünk egy sor szabályt Attilával és ezt mindkettőnknek keményen be kell tartania. Hagyni kell egyedül játszani, ha arra van igénye, ami nehéz, mert a többiek nem értik, ők miért nem mehetnek Lilivel, miért zárja ki őket. A TV-t minimálisra kell szorítanunk, mert fokozza a feszültséget, ezt egyébként már én is észrevettem, így el is kezdtük szépen leépíteni. Ebben sokat fog segíteni a jó idő, ha végre nem leszünk ennyire bezárva. Másrészt Nóra is mindenképpen javasolta a külön osztályt, ami kőkemény lesz, főleg Lilinek, de szüksége van rá. Ehhez el kell kezdenünk már most a szoktatást, hogy ne akkor legyenek a mély vízbe dobva. Első körben Ágival beszéltem meg, mivel őt már mindketten ismerik és elfogadják, hogy szedjük szét őket a logopédiai foglalkozáson, így következő pénteken már nem egyszerre, hanem egymás után mennek. Jövőre az oviban is más-más különfoglalkozára kell őket iratni. Csak azt nem tudom, hogy fogjuk Lilit belökni az ajtón. A családban is kellene külön programokat csinálni velük, amit még nem tudom, hogyan fogunk megoldani, de agyalunk rajta és valamit kitalálunk majd, mert fontos nekünk, hogy jól legyen Lili. Még mindig bizonytalan és kétségbeesett vagyok, de jó, hogy vannak feladataink, tudunk tenni valamit…

Csütörtökön sajnos megint nem én mentem értük, mert oktatás miatt tovább voltam bent, viszont így pénteken hamarabb jöhettem el és már ébredésre ott voltam az oviban. Logopédia előtt még elszaladtunk cipőt venni a csajoknak az oviba az udvarra, most, hogy jön a jó idő és nem kell már a csizma. Legalábbis nagyon remélem.

Pénteken reggel Panka ötkor kelt és nem akart elengedni dolgozni. Jaj, nagyon rossz volt így eljönni! Jó, hogy jött a hétvége.