Lili felel

Keddenként környezet óra van Liliéknél. Most kapott kb. hat mondatnyi tanulnivalót is. Égés, Éghető anyagok. Szombaton elővettük, elolvastuk háromszor. Vasárnap szintén, ekkor már vissza is mondta. A lényeget tudta. Próbáltam neki magyarázni mellé. Megbeszéltük mi-mit jelent, példákkal. Nyári szalonnasütés stb. A lényeget tudta, de mindenáron szóról-szóra szeretné, mert ő ilyen. És ha nem jut eszébe egy a betű, akkor kétségbeesik és elfelejt mindent. Hétfőn odakészítettem Anyunak, hogy tanuljanak suli után, mert mire én hazaérek Szentendréről, már fáradtak. 

Este már nem nyúzom, lefekvés. Este tizenegykor a gyerek még sír az ágyban, mert nem akar iskolába menni. Nem tud semmit. Megnyugtatom, hogy reggel még átnézzük, nagy nehezen elalszik. 

Reggel persze tudja a lényeget, de neki nem elég, szóról szóra akarja, kétségbeesett. 

Sírva hagyjuk az iskola kapujában. 

Környezet után írok egy üzenetet a tanárnéninek, miután egész délelőtt aggódtam, hogy mi volt. Lili felelt óra előtt neki ötösre - pszichológus kérésére egyelőre nem az osztály előtt felel- ügyes volt.

Megnyugodva megyek érte délután. Kedvetlen. Kérdezem mi volt. Nem nagyon szeretne mesélni, végül mondom neki, hogy Dóri néni elárulta, hogy ötösre felelt és ügyes volt, büszke vagyok rá. Mit válaszol erre a drága gyermek szinte sírva? DE NEM LETT SZÁZ SZÁZALÉK!

Most mondjátok meg mit csináljak vele?

Nem vagyok hajlandó megtanultatni vele szóról szóra semmit, mert ami megy esetleg most az öt-hat mondatnál az lehetetlen teljesítmény majd később öt-hat oldalnál. Meg kellene tanítani értőn tanulni, tudja megtalálni, megtanulni a lényeget. Hogyan tanítom ezt meg egy maximalista nyolc évesnek?

Teljesen kifogja készíteni magát attól félek...