Amikor csütörtökön Lili belázasodott az első kérdése az volt, hogy mehet-e, meggyógyul-e a bulira. Doktornéni azt mondta, hogy valószínűleg addigra jól lesz és ha láztalan, akkor részt vehet a köszöntésen.
Péntek délután még mindig 39 fokos láza volt, és ami még rosszabb teljesen elment a hangja és nehezen vette a levegőt is.
Éjszaka többször figyelgettem, mert tartottam tőle, hogy nem fog elég levegőt kapni.
Elég nyugtalanul, de végigaludta az éjszakát, reggel nyolckor láztalanul ébredt. Kilenckor már megint 38,6 volt és hörgött is eléggé, így az ügyeletre mentünk.
A kórház utcájában tudtunk csak parkolni, Lilike sokkot is kapott, hogy minek hoztuk ide, megmondta, hogy ő ide többet nem jön. Megnyugtattam, hogy nem a rossz emlékű mandulaműtét helyszínére igyekszünk. Otthon reménykedtünk Attilával, hogy kedves ügyeletes orvost fogunk ki, ez sajnos nem jött össze, de mindenki túlélte a vizsgálatot. Igaz Lili a vizsgálat és a távozásunk közti időt a hátam mögött töltötte, biztos távolban a doktornőtől.
Torka továbbra sem vészes, tüdeje is tiszta, ezért nagy bajban volt a doktornő, hogy mit tegyen, mert egyetértett a háziorvosunkkal abban, hogy vírus. Viszont azt mondta, hogy látja, hogy nyomorultul van a gyerek és fullad. Így végül egy antibiotikum recepttel távoztunk, ha holnap is láza lesz, akkor el kell kezdeni szedni. Javasolt még szopogatós tablettát a torkára is és sokat kell hideg levegőn lenni, konkrétan azt monda, csapjuk ki a kertbe...
Reméljük hamar jobban lesz, mert időnként nagyon ijesztő, ahogy próbál köhögni, de nem tud, és kapkodja a levegőt.
Dóri anyukája nagyon aranyos volt, mert mondta, hogy nemsokára jön a téli szünet, várják a csajokat ottalvós bulira és akkor majd csapnak egy pótszülilnapi bulit, tortával meg minden, így kicsit Lilkó is megnyugodott, mert sokat sírdogált a buli miatt tegnap és ma reggel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése