A Művésznő(k), a Beteg és a 100%-os

Hétfőn Szentendrén dolgoztam, így anyósomnak jutott a megtisztelő feladat, hogy elvigye Dodit a fogszabályzóra. Le lettek szúrva, mert régen voltunk és a fogszabályzót is eltörtük (rejtély, hogy ki és mikor), de megúsztuk 3000 ft-os csekkel, amit másnap gyorsan be is fizettem és leadtam, így nekem is jutott a dörgedelemből. Egy szót nem szólhatok, mert tényleg menni kellett volna már előbb, de Lili dolgai miatt erre egyszerűen nem maradt energiám. Hétfőre már készen is lesz, úgyhogy megint hordhatja Dorka, bár ezzel eddig sem volt gond, mert amíg ép volt a készülék becsületesen használta.
Kedden Lili felelt környezetből, készültünk rá sokat, hogy legyen önbizalma és 100%-ot kapott, nagyon boldog volt. Dóri néni nagyon-nagyon figyelmes, Lilinek szerencséje van, hogy ilyen tanárnénije lehet. Mondta is, hogy ő nem megy ám majd ötödikbe, mert ő nem fog elválni Dóri nénitől, újra kezdi majd az elsőt. Édesem!
Mindenesetre nekem megnyugtató, hogy jó kezekben van, odafigyelnek rá, elfogadják olyannak, amilyen és igyekeznek kihozni belőle a legjobbat.
Szerdán a pszichológusnál voltunk, beszéltem is pár szót Nórával. A homokozós/építős játék/teszt alapján idén is azt monda, hogy iszonyúan szabálykövető és maximalista, ami nem volt meglepetés nekem.
Annyival könnyebben veszi Dorka az akadályokat, ő a másik véglet, nem igazán érdekli, hogy mi lesz, valahogy mindig lesz, nem görcsöl, nem idegeskedik és sokszor többet hoz ki magából, mint ami adott esetben benne van a felkészülés alapján. Eladja magát, jó a marketingje :-)
Szerencsére az esze is megvan hozzá, viszont kicsit lusta a lelkem. A héten ők írtak környezetből, előtte napokig állította, hogy nincs tanulnivaló, így nem készültünk a dolgozatra, mert nem tudtam róla. Nem tudja, hogyan sikerült, de állítólag tudta :-). Kíváncsian várom az eredményt...
Matekból írt egy 100%-os dogát. Újabban a magatartásával vannak gondok, belemagyaráz mindenbe órán is, kijavít másokat, ha rosszat mondanak, el kell majd beszélgetnem vele, de ezt igazából itthonról nem nagyon tudom kezelni.
Szerdára esett még a Városi Képtárban az Én és a szecesszió kiállításmegnyitója. A meghívóra Dorka rajzát tették, de Lilusé is ki lett állítva. 250 alkotásból választották ki azt a százat, ami a falra került a Diák Galériában, és ebből a 100-ból Dorka harmadik díjat kapott a 7-12 évesek között. Nagyon boldog volt, én meg nagyon büszke.

Szegény Lilkót sajnáltam nagyon, mert ő nagyon rosszul élte meg, hogy nem díjazták. Hiába mondtam neki, hogy akié ide kikerült, az mind nagyon ügyes, nem nagyon hatotta meg. Ezt is meg kell tanulni kezelni. Szerettem volna képet készíteni róla a rajza mellett a galériában, de ezt sem engedte.
Eljött Márti néni is, nagyon örültem neki. Nagyon kedves volt tőle, pedig már két éve, hogy nem Lepke csoportosok a nagyok, sőt Márti néni ugye nyugdíjba is ment, de úgy érzem, hogy aki Lepke csoportos volt, lélekben mindig az marad. Legközelebb majd a lányok karácsonyi hangversenyén találkozunk.
Estére szegény Panka belázasodott, így ő a hét további részét kihagyta az oviban. Csütörtöktől már láztalan volt és délután a doktornő sem látott semmit, ami okozhatta a lázat, így vírusra v. anyahiányra fogtuk  :-)

Ma a nagyokat így el tudtam kísérni a trapéz órára, ami azért is volt jó, mert Lilkó pont a múlt héten panaszkodott, hogy mindig Pankát viszem és nekik kell folyton a Papival menni.  Így most velük is voltam, bár nem ültem végig a nyolcvan percet, mert elugrottunk vásárolni, de a  fél órával vége előtt meglestem őket, sokat fejlődtek. Nagyon ügyesek már ott a magasban, ahhoz képest, hogy október elején kezdtük valamikor. Dorkán azért még látszik, hogy fél, de egész sok mindent meg mer már csinálni.
Holnap korizni megyünk reggel, délután pedig Kákics táncház lesz, végre Miklóssal.
Pankák voltak két hete az ovival, nagyon aranyos volt, mert kérdeztem tőle, hogy Miklós bácsi volt-e. Azt felelte: NEM TUDOM, DE REMÉLEM, MERT MEGÖLELT! :-)