Úszom az árral

Igyekszem a felszínen tartani a fejem, de nem mindig sikerül. Legtöbbször a blog látja kárát az időhiánynak, mert ide már tényleg nincs időm leülni. Az elmúlt napokban több jelzést is kaptam, hogy ne hagyjam abba, várják a folytatást, nagyon jól esett. Másrészt időről-időre nekem is örömet okoz visszaolvasni, ha éppen keresek valamit és leragadok egy-egy fejezetnél az életünkből. Emlék lesz majd a lányoknak is, szóval nem kellene abbahagyni, csak hát az a fránya idő.
Sok a munka is, nagy változások, bizonytalanság azon a fronton, teszem a dolgom, ahogy eddig, aztán majd kiderül, hogy mi lesz a jövőben.
Itthon is mindig van valami, iskola, különórák, betegség.
A gátőrfutás utáni héten Lili volt még beteg, nem is ment egész héten, csúnyán köhögött, szedte az antibiotikumot, nagyon nehezen gyógyult meg. Hét végére szerencsére már jobban lett, jártunk a lovardában, délután a Haleszban futottunk, a lányok rollereztek, játszótereztek. Következő kedden usziba indultunk amikor az oviban Pankán megláttam a pöttyöket. A nagyok Ildivel mentek úszni, mi Pankával hátul besurrantunk a doktornőhöz. Bárányhimlő. Nagyon szomorúak voltunk, mert szabadságot vettem ki a tavaszi szünetre és rengeteg klassz programot szerveztem. Csütörtökön állatkertbe szerettem volna vinni a lányokat, koalamacikat nézni. Pénteken pedig anyut kísértük volna Agárdra ahová kezelésekre jár. Sajnos így beszorultunk a lakásba, csütörtökön Panka elég nyűgös is volt, nem érezte jól magát, bár láza szerencsére nem volt. Így utólag azt mondom, hogy viszonylag könnyen megúszta kb. 40 petty, láztalanság. Az arcán volt sok, főleg a szeme körül, ami nagyon zavarta és hiába kentünk el is vakart legalább egyet sajnos.

Felkészültem előre a két napra, vettem nekik egy lovas-matricás füzetet, ezzel egészen sokáig elbíbelődtünk. A maradék időben húsvéti díszeket készítettünk. Kártyáztunk, hogy Pankának le legyen foglalva a keze.

Pénteken már a kedve is jobb volt, elsétáltunk a virágboltig, választottak virágot az előző nap kapott kaspóikba.

Délután Ildi hívta a nagyokat játszani, de Lili nagyon édesen azt mondta kis gondolkodás után, hogy:ÉN ITTHON MARADOK A KISTESTVÉREMMEL!
A délutánt anyuéknál töltötték, mert nekem suli volt, Attila pedig dolgozott. Szombaton szerencsére nem volt angol, így elvittük a nagyokat lovagolni, Panka addig anyunak segített húsvéti díszbe öltöztetni a lakást.
Délután tojást festettünk, kekszet sütöttünk, hamar elszaladt a nap.

Este anyuéknál aludt az aprónép, mert mi ellógtunk színházba, megnéztük az Amadeus-t. Nagyon jó volt, tetszett.
Vasárnap reggelre megérkezett a nyuszi is, idén nem kaptak játékot, csak könyveket és az elmaradhatatlan édességet, így most megint van mit olvasnunk egy darabig.

Szerencsére megérkezett a megrendelt Alma kiadvány is időben. Panka és Lili ki is próbálták, jót tornáztak délelőtt :-)
Hétfőn a kis házat kezdtük festeni, de Attila hamar magára maradt a feladattal, ahogy hűvösödött az idő.

Sajnos Esztiékhez nem jutottunk el húsvétkor, mert Rolandot vakbéllel műtötték és a legyengült szervezetének nem tett volna jót a vírus.
Pedig erre az útra is nagyon rá voltunk készülve.
Tanulni nem sokat tanultunk bevallom, tegnap a mamánál előszedték az olvasókönyvet, amit ritkán használunk itthon, mióta olvasnak mindent, ami a kezükbe kerül. Dorkával sokat küzdöttünk, hogy meglegyen a vers, ma már nem ezt választanám neki, mert nehéz feladat elé állítottam a sok egyforma kezdetű sorral. Remélem azért sikerül hibátlanul elmondania ma.
Lili nagyon szépen tudta már - mondjuk hála Dóri néninek, vele időben elkezdhettük a tanulást - nála az izgalom okozhat gondokat, neki egy kis bátorság kellene. Szülők nem mehetnek be megnézni a versenyt, Lilus szomorkodott is reggel miatta.

A múlt héten sajnos a futással is elmaradtam, nem akartam Pankát itt hagyni azért, hogy ellógjak egy-két órát futni, amit majd vasárnap biztosan megbánok a Vértesben, de majd lesz valahogy.