2015. április 13., hétfő

Megcsináltam

15 km, 459 m szintkülönbség, meleg, csodaszép erdő, remek hangulat

Előző nap már eléggé be voltam tojva, hogy mi lesz, ha nem fog menni. Nem a távolságtól féltem, inkább az emelkedőtől. Itt a környéken leginkább csak sík terepen tudok futni és bár az elmúlt hetekben kijártam az Aranybullához emelkedőzni, az mégsem ugyanaz.

Reggel összeállítottam a családnak a piknik kosarat, került bele kártya és könyv is, Attila pakolt még be labdát is. Egészen sokáig elvoltak a lányok, csak az utolsó húsz perc volt nagy megpróbáltatás Attilának, azt mondta, legközelebb otthon hagyjuk a gyerekeket :-)

Az induláskor megnyugodtam kicsit, mert a kezdő lejtő (ami később a befutó emelkedő szerepét töltötte be) nem is volt olyan vészes, mint amire számítottam.
3 km után vettem észre, hogy a telefonom kikapcsolt és nem mért semmit eddig, újraindítottam, de sajnos csak az utolsó 12 km-ről vannak adataim, hivatalos eredmény pedig még nincsen. 1:45 körül lehet egyébként valahol, ami titkos álmom volt, hogy ezen belül legyek.
Első körben persze az volt a cél, hogy végigmenjek, aztán az, hogy semmi séta, végig futás és nem akartam teljesen utolsó sem lenni.

Kemény volt, főleg középen a hosszú emelkedő, aztán egy kis lejtő után újra fel a fordítóig, viszont itt már segítség volt, hogy kezdtek visszafelé jönni a gyorsabb futók és biztattuk egymást, nagyon jó hangulat volt. Csodaszép volt az erdő is, nem is hallgattam zenét, csak a madarakat. Visszafelé is egészen jól voltam a 13. kilométerig, ott jött a holtpont, nagyon szenvedtem, ráadásul akkor kezdett megint felfelé kapaszkodni az út, de bevallom még sosem örültem úgy emelkedőnek, mint mikor az utolsóra ráfordultam :-)
A kanyarban ott várt a család, Dodi futott utánam, de nem mertem megvárni, mert úgy éreztem, ha megállok, még egyszer nem indulok el.
Nagyon jó érzés volt célba éréskor, hogy megcsináltam, képes vagyok rá. Szerintem jövök jövőre is!
Vigyázz Kékes, jövök :-)

Megvan a hivatalos eredmény!

152. 51. Meiszter Judit Nő 1:42:28
Teljesen elégedett vagyok, titkos álmomon belül. Tudom, hogy valaki ennyi idő alatt félmaratont fut, de nekem ez most teljesen tökéletes. Én csak magamat szerettem volna legyőzni, legalábbis egyelőre. Megvan a jövő évi cél, javítani ezen az időn :-)

Rozsos Zoltán képe a 14. km körül, egészen összeszedettnek tűnök. Nem így éreztem :-)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése