Március második hete

Úgy elröppent, mintha nem is lett volna.
Kedden Pankához mentem fogadó órára, kicsit tartottam tőle, mert itthon a kedves kisasszony mostanában két szót használ leginkább, az egyik a NEM, a másik pedig a DE. Bár Erika néni mondta, hogy nincs vele semmi gond, csak az évi egy kötelezőt kell letudni, azért volt bennem egy kis nyugtalanság. Persze a Manci az óvodában tudja mi a rend, rakodik, imád kisinaskodni, szívesen vállal feladatot,  egy középső csoportos mintaképe :-). Kicsit szégyenlős, ha szerepelni kell, de például a keddi Hetedhét Múzeumos foglalkozáson Márti néni szerint jobban betartotta a szabályokat, mint a nagyok. Úgyhogy minden rendben van vele. Andrissal továbbra is jókat játszanak, Márti néni mesélte, hogy valamelyik nap ültek a szőnyegen és Andris átkarolta a vállát. Kár, hogy nem láttam.
Délután a doktornőhöz is beugrottunk, Lilkónak laborbeutalóért és megnézettem Lilit és Pannit, mert még mindig köhögnek. Doktornő szerint tüdejük tiszta, torkuk szép, egyék az izlandi zuzmót esténként. Megbeszéltük, hogy megpróbáljuk a házi vérvételt, hátha jobban viseli Lili, ha nem kell a kórházba mennie. Másnap reggelre ki is tudott jönni a nővérke suli előtt, így gyorsan túl estünk rajta. Lilkónak egy hangja nem sok annyi sem volt, ki is jelentette, hogy ezután csak itthon és csak ez a néni vehet tőle vért. Délután torna is volt, a nagyoknak meg előtte kosár a suliban. Emese jól megdolgoztatta őket, nagyon el is fáradtak estére.
A csütörtöki úszást a köhögősök miatt kihagytuk, jó lenne már visszaállni, mert nagyon régen voltunk, Dodónak meg kellene a háta miatt is.
Pénteken nekem suli volt, így Attila vitte Lilit Balatonfüredre egyedül. Szerencsére nem volt semmi gond, jól vették az akadályt. A doktornő szerint talán meg lehet fogni a hajhullást, erős most a haja. A frissen elkészült vérképet is vitték magukkal, nincs benne semmi vészes dolog hála az égnek, így talán a mandulaműtétet megússzuk.
Nekem szombaton délelőtt is suli volt, jövő héten megint vizsga, letudtuk az újabb negyven órát, túl vagyunk a tanfolyam felén, ami elég ijesztő.
Kettőre múzeumba mentünk a lányokkal, ezalatt Attila fallabdázott. Jól érezték magukat a csajok, egészen aktívak is voltak, főleg Panka, aki meglepően sokat mesélt az ovis ünnepségről. Rajzoltak lovat, huszárt és kardot, majd lovacskát készítettünk közösen, amit végül itthon fejeztünk be és most azzal alszanak :-)

Mennyi gyönyörű, fa mézesformája van a múzeumnak, a nyálam csorgattam a vitrin előtt, komolyan :-). Szívesen kipróbálnám őket!
Jövő héten boszorkányságok lesznek, sajnos, háromra Alma koncert jegyünk van, így nem fér bele, de ha tehetitek nézzétek meg, biztosan jó lesz.
Ma volt még az első Országfutás is, kilenc kilométert futottam ez alkalomból, ez volt a heti első futásom, mert egész héten fájt a lábam, nem mertem menni, de most szuper volt, szinte fájdalommentes, lehet, kellett egy kis pihenő.

Jól esett arra gondolni, hogy rajtam kívül hányan futnak még kis országunkban, hogy így ünnepeljék a március 15-ét. Ezért is szeretek futni, mert nem számít, hogy mennyit futunk és milyen gyorsan, kicsit egy család vagyunk. Mert bárki fut veled szemben, nem számít, hogy mennyi van előtte(d)/mögötte(d), de akkor is jár egy mosoly és ez jó érzés.
Hét közben a csajokkal is készültünk az ünnepre, lakást díszítettünk, lovacskát hajtogattunk és saját maguk varrták a kokárdájukat is.

Apropó kokárda. Ma az Aldiban vásároltunk késő délután és vásárlásonként járt egy ajándék kokárda. Lilivel és Pankával voltunk, mert Dodó kézimeccsre ment Anyuékkal. Aranyos volt a pénztáros, kettőt adott a lányoknak, mire Panka kissé felháborodottan: VAN ÁM MÉG EGY TESTVÉRÜNK! Naná, hogy kapott még egyet. :-) Rendes tesó!
A március 15-i előkészületekkel párhuzamosan zajlott a Víz Világnapi készülődés is, kicsit előbbre hozva egy pályázat miatt.

Neveztünk az I. Országos Gátőrfutásra is, így jövő vasárnap családilag veszünk részt futóeseményen :-)

A héten egy kis virágültetés is belefért, méltó helyet kaptak a nőnapi virágaink.

Az árvácskák és a muskátlik még várják a sorukat, a lányok nagyon lelkesek, választottak három csomag virágmagot is, alig tudják kivárni, hogy kicsit melegebb legyen az idő.

Lilivel versmondó versenyre készülünk, a verset megtanultunk, az még kérdéses, hogy el is meri-e mondani. Még gondolkodik rajta, nagyon szeretné, de rettenetesen izgul is, én meg nem szólok bele. 

Az élet továbbra is zajlik :-)