Kemény hét

Hétfőn elmentünk usziba, mert a csajok szerettek volna, így Lilit sem tartottam vissza. Estére remekül bepirosodott a bal szeme, reménykedtem, hogy csak a klórtól, mert másnap ugye évzáró.
Mikor mentem kedden, elég csúnyának láttam a szemét, úgyhogy este el is kezdtük a szemcseppet használni.
Szerdán kirándulni ment a Lepke csoport, Csókakőre. Felmásztak a várhoz, Lili szerint legalább száz métert gyalogoltak. Olyan aranyos volt, mikor mesélte, hogy rettenetes messze volt. mostanában, ha valami nagy/sok/messze van, akkor az 100. Jókat játszottak, jól elfáradtak és Lilinek még messze nem volt vége a napjának, mert akupunktúrás kezelésre is mentünk. Félig hazasétáltunk, félúttól Apu felvett minket kocsival, Panka az ovitól sírt, hogy ne menjek el, vagy ő is hadd jöjjön, nem akar a mamához menni. Szegényt úgy sajnáltam, de fél hétre kellett menni, kilenc óra mire hazaérünk, tuti elalszik a kocsiban és akkor csak kínlódás az este. Lilit sem szívesen húzkodom Balatonfüredig, de őt ugye muszáj. Csütörtökön kerti munkadélután volt az oviban. Én csak fél négyre értem oda, addigra a csajok már sokat dolgoztak. Rendbe tettük a homokozót, átültettük a virágoskertet, ettünk egy kis uzsonnát és jött értünk Attila.
Pénteken Apuval találkoztunk a T-pontban, mert Attilától kaptam egy új telefont, csak éppen a régi sim kártya nem ment bele, így ki kellett cseréltetni mikrora. Autóval mentünk a lányokért, ahol elkapott Márti néni és a szívbajt hozta rám.
Elmondta, hogy valamiféle iskolaérettségi tesztet csinált a nagyokkal és teljesen ledöbbent Lilin, aki egészen egyszerű kérdésekre sem mert válaszolni, gyürködte a macskát és látszott rajta, hogy iszonyúan izgul és amikor elvette a macskát teljesen leblokkolt és hogy mi lesz vele az iskolában és ajánlott egy pszichológust. Mintha nem lenne elég a saját félelmem ettől az egésztől, még ő is rakott rám egy kicsit. Én is nagyon félek az iskolától és nem azért mert Lili buta lenne, de ez a félénksége nagyon visszafogja a teljesítményét és sokszor kevesebbet mutat, mint amit valóban tud. Persze járunk ugye hetente a pszichológushoz, szerintem nagyon sokat változott is Lili, de még mindig sok benne a görcs. Reméljük, hogy jól döntöttünk a tanító nénit illetően és fogja tudni kezelni ezt a dolgot.
Az úszást kihagytuk, mert egyrészt totál padlón voltam, másrészt Lili szemének akartam egy kis időt hagyni, hogy teljesen meggyógyuljon.

Bogyó nyuszi teljesen beilleszkedett a családba, reggel amikor lemegyek, már áll is fel a ketrec ajtajánál és jelzi, hogy szeretne kijönni. Kezdeti félénksége elmúlt, már vígan bebarangolja az egész lakást és egész reggel jön utánam mindenfelé egy kis simogatás reményében. Szerencsére a lányok is sokat foglalkoznak vele, még mindig az az első, hogy hazaérkezés után kiengedik Bogyeszt és megszeretgetik kicsit. 

Gyönyörű szép bundája van.