ÉMI családi nap

Fél nyolcra terveztük az indulást, mert neveztünk a főzőversenyre is, így kilencre kellett odaérni. A fél nyolcból végül nyolc lett, de így is kilenc után négy perccel kiszálltunk Szentendrén a tudásközpont parkolójában. Két iroda munkatársaiból összeállt kis csapatunk megkezdte az előkészületeket, szeleteltünk,aprítottunk, főként a gyerekek, akik nagyon lelkesek voltak.

A nagy munkában meg is éhezett a csipet-csapat és lecsúszott egy gyros.

Miután minden felaprítva várta, hogy gulyáslevessé válhasson, mi körülnéztünk a csajokkal a gyereknek felállított sátrak körül. Volt arcfestés, gyöngyfűzés, kavicsfestés, mentő és tűzoltóautó bemutató, kincskeresés.

A legjobb azonban Dóri kolléganőm Csoki kutyája volt, aki nagyon lelkesen játszott a csajokkal.

A napot a bűvész bemutatója zárta, amit szintén élveztek a lányok, Dorka még a színpadon is volt, sőt Lili is jelentkezett, szívesen ment volna, de nem hívták.

Hazafelé kidőlt a hátsó sor. Reggel még naivan azt gondoltam, hogy este hétre még bemegyünk a Felszállott a páva gálaműsorra a Városház térre, de senki nem volt olyan állapotban :-)

Pár kép a hivatásos fotóstól.

Kemény hét

Hétfőn elmentünk usziba, mert a csajok szerettek volna, így Lilit sem tartottam vissza. Estére remekül bepirosodott a bal szeme, reménykedtem, hogy csak a klórtól, mert másnap ugye évzáró.
Mikor mentem kedden, elég csúnyának láttam a szemét, úgyhogy este el is kezdtük a szemcseppet használni.
Szerdán kirándulni ment a Lepke csoport, Csókakőre. Felmásztak a várhoz, Lili szerint legalább száz métert gyalogoltak. Olyan aranyos volt, mikor mesélte, hogy rettenetes messze volt. mostanában, ha valami nagy/sok/messze van, akkor az 100. Jókat játszottak, jól elfáradtak és Lilinek még messze nem volt vége a napjának, mert akupunktúrás kezelésre is mentünk. Félig hazasétáltunk, félúttól Apu felvett minket kocsival, Panka az ovitól sírt, hogy ne menjek el, vagy ő is hadd jöjjön, nem akar a mamához menni. Szegényt úgy sajnáltam, de fél hétre kellett menni, kilenc óra mire hazaérünk, tuti elalszik a kocsiban és akkor csak kínlódás az este. Lilit sem szívesen húzkodom Balatonfüredig, de őt ugye muszáj. Csütörtökön kerti munkadélután volt az oviban. Én csak fél négyre értem oda, addigra a csajok már sokat dolgoztak. Rendbe tettük a homokozót, átültettük a virágoskertet, ettünk egy kis uzsonnát és jött értünk Attila.
Pénteken Apuval találkoztunk a T-pontban, mert Attilától kaptam egy új telefont, csak éppen a régi sim kártya nem ment bele, így ki kellett cseréltetni mikrora. Autóval mentünk a lányokért, ahol elkapott Márti néni és a szívbajt hozta rám.
Elmondta, hogy valamiféle iskolaérettségi tesztet csinált a nagyokkal és teljesen ledöbbent Lilin, aki egészen egyszerű kérdésekre sem mert válaszolni, gyürködte a macskát és látszott rajta, hogy iszonyúan izgul és amikor elvette a macskát teljesen leblokkolt és hogy mi lesz vele az iskolában és ajánlott egy pszichológust. Mintha nem lenne elég a saját félelmem ettől az egésztől, még ő is rakott rám egy kicsit. Én is nagyon félek az iskolától és nem azért mert Lili buta lenne, de ez a félénksége nagyon visszafogja a teljesítményét és sokszor kevesebbet mutat, mint amit valóban tud. Persze járunk ugye hetente a pszichológushoz, szerintem nagyon sokat változott is Lili, de még mindig sok benne a görcs. Reméljük, hogy jól döntöttünk a tanító nénit illetően és fogja tudni kezelni ezt a dolgot.
Az úszást kihagytuk, mert egyrészt totál padlón voltam, másrészt Lili szemének akartam egy kis időt hagyni, hogy teljesen meggyógyuljon.

Bogyó nyuszi teljesen beilleszkedett a családba, reggel amikor lemegyek, már áll is fel a ketrec ajtajánál és jelzi, hogy szeretne kijönni. Kezdeti félénksége elmúlt, már vígan bebarangolja az egész lakást és egész reggel jön utánam mindenfelé egy kis simogatás reményében. Szerencsére a lányok is sokat foglalkoznak vele, még mindig az az első, hogy hazaérkezés után kiengedik Bogyeszt és megszeretgetik kicsit. 

Gyönyörű szép bundája van.

Iskolatáska kérdés

Ez foglalkoztat mostanában. A vásárlással mindenképpen megvárjuk a jövő heti szülőit, ahol minden bizonnyal kiderül majd, hogy mennyi cuccot kell naponta hazahozni az iskolából, vagyis mennyire lesz fontos a táska alapsúlya. Reggel nem számít, mert úgyis autóval mennek, de a délutáni hazafelé séták közben nem mindegy mennyit cipelek. Mert gyanítom úgyis rám ruházzák ezt a nemes feladatot.
Mindenképpen lovas lesz, mert nagy most a lómánia nálunk és nem is fog elmúlni mostanában, tehát ha esetleg a táska többet bír, mint egy év, akkor jövőre sem lesz ciki a lóminta.
Én gurulósban gondolkodtam, mert nem kell cipelni, viszont most olvastam, hogy nem szabad megvenni, mert csavarodik tőle a gyerekek gerince, ahogy húzzák.

Ez például nagyon tetszik.

A Herlitz lovasa sem rossz. 

Az Ars Una-nak is van lovas változata, de iszonyat hosszúnak tűnik a gyerekeim méretéhez képest.

Az ötleteket szívesen fogadom!

Lepke csoportos ballagás

Szabadságot vettem ki mára, hogy mindennel elkészüljek. Reggel elvittem a csajokat az oviba és hazafelé felvettem a virágokat. A csajoknak két kis kör alakú ballagási csokrot a playmobil iskolás figurával a közepében, és a pedagógusoknak szánt 36 szál fehér rózsát. Két és fél héttel ezelőtt körbe e-mail-eztem a virágboltokat, hogy hol mennyiért tudnánk beszerezni a virágot. A Virág Várból kaptam a legjobb ajánlatot, bár előre jelezték, hogy nem biztos, hogy tudják tartani ezt az árat. Nagyon korrektek voltak, mert a megbeszélt áron tudtam elhozni a csodálatos virágokat, tényleg nagyon szépek voltak, hosszú szárú, nagy fejű, csodás színű rózsák. Otthon aztán az előzőleg formalyukasztóval kivágott 36 lepkét ráragasztottam kétoldalas ragasztóval. Úgy terveztük, hogy minden kisgyerek három-három szál virággal a kezében áll majd az óvónénik előtt. Így mindenki ad valamit és a végére összeáll a lepkés csokor. Vettem három szép szalagot is, hogy meg tudjuk majd kötni a végén.

A nagycsoportosokat egy szép napos három héttel ezelőtti napon fotóztam az oviudvaron, ezekből a képekből készült a tabló, amely rajzállványra került a bejárathoz a ballagás idejére, később pedig az óvónénik kapták meg. Készítettem a tabló alá egy feliratozott (Ballagási emlék) befőttes üveget és 12 sima felületű kavicsot, valamit porcelánfestéket a gyerekeknek, hogy mindenki hagyhasson egy kis üzenetet az itt maradóknak.

Az óvónénik is készültek, a csillag mennyezetére felkerültek a ballagók monogramjai a jelekkel.

A faliújságra pedig egy tabló a gyerekek rajzolt önarcképeiből.

Lili a copfos, csíkos pólóban

Dorka a rövid hajú, barna, nagy fülbevalós, bal oldalon

mosolygós Dodi

Lili és Borka

Dóri, Lili, Borka

Dóri és Lili osztálytársak lesznek a suliban is

A műsor aranyos volt, Dorka közönségköszöntőt mondott, volt egy kis tánc is. Amikor pedig megkapták a tarisznyájukat és egymás vállát fogva, énekelve sétáltak egy kört a többiek körül, eléggé meghatódtam. Vége az ovis éveknek, a biztonságnak, amit az óvónénik és a megszokott környezet nyújtottak. Nagy lépés, nagy váltás lesz az iskola a lányok életében. Azt nem írom, hogy remélem, hogy sikerrel veszik az akadályokat, mert tudom, hogy így lesz, csak azt szeretném, ha jól éreznék majd magukat, mosolygósak, kiegyensúlyozottak legyenek.
Az évzáró végén, mint minden évben most is elénekeltük A nap nyugodni tér első két versszakát, eddig nem nagyon szerettem, de most ez is szép volt, más volt ballagó gyerekek mögött ott állni.
A csoportszobában volt egy kis közös uzsonna, majd az iskolába készülőkkel átadtuk az ajándékot. Felsorakoztak a gyerekek a virágokkal és átadták, nagyon helyesek voltak. Aztán a szülők átadták a ballagók ajándékát egy-egy kis könyvet. Minden kisgyerek kapott március végén két A4-es kék fotókartont. Erre került kis és nagycsoportos fénykép, rajz az óvónéniről, történetek az ovis életről, köszönetek, versek. Eredetileg könyvkötőhöz készültem vele, de mivel nem mindenkinek sikerült elkészülnie a határidőig, már nem volt rá idő. Így terveznem kellet egy borítót és hőkötéssel megoldani a munkák egybefogását. Végül így is szép lett. Sajnos fotóm nincs róla és a ballagáson is teljesen kimaradt ez a rész, mert arra figyeltem, hogy minden rendben legyen.
A borító ilyen lett:

Úgy láttam, hogy tetszett az ajándék, remélem később is előkerülnek majd néha.
A gyerekek megtámadták a homokozót, volt egy kis falatozás is, majd hat órára jött a bohóc, aki egy kicsit játszott a gyerekekkel, majd mindenki kapott egy-két hajtogatott lufit ajándékba.
Szép délután volt, remélem sikerült emlékezetessé tennünk a gyerekeknek.