Itt van az ősz...

A héten őszi szünet volt az oviban, elvileg van ovi, összevont csoportokkal, de nálunk nem szeretik, ha viszed a gyereket ilyenkor és ezt éreztetik is, mi meg jól idomított szülők vagyunk és megoldjuk. Hétfőn, kedden Anyuval voltak, szerencsére náluk sem sok gyerek volt az oviban, így a hétfőt itthon töltötték, kedden pedig a Szárazréti oviban voltak. A szerda, csütörtök maradt Attila Anyukájára, szerda este ott is aludtak, hogy ne kelljen csütörtökön reggel korán kelniük. Naná, hogy ilyenkor fent vannak hétkor, de legalább nem kellett kapkodniuk a készülődéssel, ágyban kakaóztak.
Csütörtökön Ildiékhez mentünk Halloweeen buliba. Volt sikoltozás, rohangálás és még egy 10-12 fős középiskolás csoport is jött cukorkáért, beöltözve, szóval a végére oka is lett a sikoltozásnak.

Pénteken délelőtt akadálypályát építettem nekik a kertben, nagyon élvezték.

Délután lementünk a Bory szoborhoz Ildékkel és gyakoroltuk a pótkerék nélküli bicajozást. Csajoknak szerintem sokat segített a lovaglás, most már ügyesebbek és bátrabbak is. Lili már egyedül elindul és megy, meg is áll ügyesen, bár néha még nem arra tart amerre szeretne, mert a kormánnyal egyensúlyoz. Dorka kicsit bátortalanabb volt, őt még tartani kell hátul, de ha nem veszi észre, hogy elengedem, egészen sokat megy egyedül.
Annyira elfáradtak, hogy Panni 19:10-kor elaludta a karomban, mialatt kivettem a székből vacsora után, le is tettem az ágyba, valamit motyogott, hogy nem alszik, de már ezer méter mélyen volt. Igaz fél háromkor felkelt, hogy akkor most ő lemenne, de rá tudtam beszélni, hogy maradjon még kicsit az ágyban.
Szombaton kirakóztunk sokat,

amíg Attiláék az előző nap lebontott állványokat pakolták fel a kocsira, végre üres lett az udvar, és nagyon szép a ház, reméljük az a plusz öt centi hungarocell számít majd télen. Korán ebédeltünk és elindultunk kirándulni. Attilának be kellett néznie Veszprémbe az építkezésre és elhatároztuk, hogy utána elmegyünk Tihanyba. Itthon még ragyogó napsütésben indultunk, útközben egyre szaporodtak a felhők, Veszprémben már jó nagy szél volt és mire kiszálltunk Tihanyban szakadt az eső. Ez persze nem tántorított el bennünket és felsétáltunk az Apátságig. Olyan szél volt, hogy csuda, de a gyerekek élvezték, kitárt karral rohangáltak.

Megérte eljönni ideáig, mert Apunak is találtunk ajándékot végre. Hazafelé még megálltunk Veszprémben bevásárolni, a lányoknak vettünk még egy 160 darabos kirakót, legyen mit csinálni este.

Este mandarint kaptak egy kis tálban. Panni: ANYA, DE ÉN EZT CSAK ÚGY SZERETEM, HOGY KINYALOM A LEVÉT ÉS VISSZATESZEM!

Vasárnap délelőtt a lányok megmutatták a bicós tudományukat Attilának, mindketten egyedül tekernek, Dorkának még kicsit segíteni kell az elindulásnál, mert csak lábujjhegyen ér le a lába. Hazafelé egyedül jöttek!

Abban, hogy a lányok megtanultak pótkerék nélkül tekerni igen nagy szerepe van Ildinek, mert én túlféltettem őket és ha rajtam múlik, lehet, hogy tíz éves korukig futok mellettük a nyerget fogva.

Fél tizenkettőre lovagolni mentünk.

Minizsoké

Attila szüleinél ebédeltünk, délután pedig vártuk haza Apuékat, akik pihenni mentek egy kicsit a lakóval. Megköszöntöttük az Aput, aki 31-én volt 58 éves, készítettünk is ajándékot, ezért kicsit izgultunk, hogy mit fog hozzá szólni.

Boldog szülinapot Apa!