Elmaradtam a naplóírással

mert a múlt hetünk kicsit zaklatottra sikerült. Szerdán mentem négyre Lili pszichológusához, átbeszéltük a teendőket, elmeséltem mi volt a Vadaskertben. Alapvetően jó irányba haladunk, ez megnyugtatott, kicsit jobban rá kellene feküdnünk a külön programokra Lilivel, amit ugye nem olyan egyszerű megoldani, de igyekszünk. Mindjárt a beszélgetés után meg is ejtettünk egyet, mert jöttek értem Attilával és robogtunk a 18:15-ös időpontunkra Balatonfüredre a lézerakupunktúrás kezelésre. Lili élvezi ilyenkor az "egykeséget", nekünk is jó, hogy csak rá tudunk figyelni. Viszont iszonyat lelkiismeret furdalásom van a másik kettővel szemben, akiket előző este óta nem láttam és Anyu vitte haza őket az oviból.
Csütörtökön Panninál volt szülői értekezlet, jó két órán át tartott, a gyerekeket megint Anyu fogadta be. Alapvetően más hangulata volt, mint a Lepkés szülőiknek szokott, itt jóval aktívabbak a szülők, csomó mindent átbeszéltünk. Yvetta néni szerint várjunk még Pannival kapcsolatban, mielőtt bármit tennénk, mert nagyon kevés idő telt el.
Pénteken elkezdtünk úszni, a Köfém tanuszodában és az a Pécsi Móni tanítja a gyerekeimet úszni, akivel együtt edzettem anno az Alba Volánnál :-). A csajoknak bejött, Lili is elsőre elfogadta, ami azért nála nagy szó. Panka meg egész végig nyaggatott, hogy ő is szeretne vízre szállni. Ezen óhaját előadta edzés végén Móninak is, aki kilátásba helyezte, hogy az első negyed órában, amíg járték van, beviszi őt is. Egy kis hiszti után - hogy miért nem most, azonnal - teljes volt a boldogság.
Szombaton ebéd után indultunk Budapestre a Magyar Színházba, természetesen pont arra volt önkényes útlezárás, amerre mennünk kellett, így volt egy kis izgalom, hogy odaérünk-e. Kis késéssel sikerült, de mivel nem csak mi jártunk így, még bőven özönlöttek a gyerekeket maguk után húzó, futólépésben közlekedő emberek, ezért a darab is későn kezdődött. Az erkélyen ültünk, jól láttunk, klassz volt az előadás. Külön érdekes volt Ágiék Hannáját látni a színpadon, majdnem úgy izgultam érte, mintha a sajátom lenne. Persze nem kellett volna, mert szuper ügyes volt. Az előadás végén felolvasták mind a nyolc pályázatra rajzoló kisgyerek nevét, így Dorka bár nem nyert, teljesen boldog volt, egy egész színháznyi ember tapsolta meg.
Vasárnap lovagoltunk, ma Dorka került Móni nénihez és így Lutri nyergében lovagolt. Az első pár kör ügetésnél láttam is a "halálfélelmet" a szemében, mert teljesen más a tempó, mint Bubun. Aztán szépen belejött és a végén már egészen ügyesen, felszabadultan ügetett. Panka is nyeregbe került a végén, a nagyok jól elfáradtak. Ebéd után mi kicsit hazajöttünk Attilával, a lányokat Anyósomra hagyva, mert hétfőre vendégeket vártunk Márton-napi készülődésre és kettesben hamarabb rendbe tudjuk szedni a lakást, mintha a csajok is itt sertepertélnek körülöttünk. Négykor rohantunk vissza értünk, hogy odaérjünk a Hétvezér Általános iskola elé fél ötre, mikor indul a Márton-napi lámpás felvonulás. Éppen odaértünk, Attila itt már csak kitett minket, de találkoztunk több ovis csoporttárssal is. Elsétáltunk az Öreghegyi Művelődési házhoz, ahol a gyerekeket gyerekjátszó/táncház, a végén zsíroskenyér és tea várta. Ágival beneveztünk egy forralt borra, a gyerekek még rohangáltak egyet a sötétben a kertben, aztán jöttek értünk a fiúk.
Hétfőn Borka és Lilla jöttek lámpást készíteni. Kicsit nehéz darabot választottam, így egyszer csak azt vettük észre, hogy a csajok eltűntek - fent játszottak - mi meg ragasztgatjuk össze a lámpás darabjait. Előtte viszont szépen kiszínezték a megfelelő részeket, és az összeállításban is segédkeztek. Addig meg királylányruhában rohangáltak és pizzát ettek a kanapén. Sajnos a libakekszek kiszaggatására már nem maradt idő, mert elszaladt a délután.

Kedden tánc volt az oviban a nagyoknak, megbeszéltem Timivel, hogy adjon Lilinek valami fontos feladatot az év végi műsorban, hátha így hajlandó lesz fellépni, mert már most elkezdte mondani, hogy ő nem fog táncolni más anyukák előtt.
Szerdán reggel Lili ment a Mamával a pszichológushoz játékterápiára, jól érezte magát. Délután úszni mentünk, Panka büszkén csattogott az előtérben a kis úszódresszében és úszósapiban, azt hittem a végére elfogy a bátorság, de megfogta Móni kezét és úgy ment az uszodatérbe, hogy vissza sem nézett. A negyed órán át, amíg vízben volt, végig vigyorgott :-). Persze a lába nem ér le, így Móni aktív közreműködésére volt szükség.
 Tegnap Lili Attilával ment a kórházba a H2 tesztre, ahol a tejcukor lebomlását vizsgálják. Ez egy három órás folyamat, mert fél óránként kell fújni egy pipába, ráadásul éhgyomorra kell menni és csak a végén ehet. Kicsit féltettem őket, mert Lili velem szeretett volna menni, de nekem céges fotózásom volt az évkönyvhöz és szabim sem nagyon maradt. Nagyon ügyesek voltak, többször beszéltünk telefonon nap közben, minden rendben volt. Attila összeszedte a többieket és kijöttek elém, így még világosban hazaértünk. Persze sok időt nem töltöttünk bent, mert a lányok rávettek, hogy menjünk ki biciklizni, így sötétedésig tekertek, egy kis fogócskával megszakítva. Ma megint úszni mentünk délután, jó volt, mert csak hatan voltak. Panka már egyedül átöltözött, alig várta, hogy a vízbe mehessen :-).
 Lilkónak vérzett a szája az oviban, de nem volt hajlandó elárulni, hogy mi történt.