Panka mese

És a császár azt sem tudta mit csináljon örömében. Elment pipacsot szedni az özvegyasszonynak.

Panni rajza

Egy babakocsit tologató anyuka kérem szépen. Nagyon érdekes nekem ez a pocak ábrázolási mód, még egyik csaj sem rajzolta így. Rajzol egy fejet, két hosszú vonalat a fejtől, majd határozott mozdulatokkal ráfirkál körbe-körbe. Így lesz hasa, felette nyak, alatta lábak. Végül kezet is kap, majd hosszú hajat rajzol a művésznő. Szigorúan egy rajzot egy színnel.

Kalandok Zenebóniában!

Jó volt. Nagyon!
Mindhárom csaj élvezte és végre találtunk egy olyan darabot, ami igazán Dorkának való. 45 perc és nem kell végig csendben ülni. Sőt! Kifejezetten kérik, hogy álljanak fel, mozogjanak, énekeljenek. Bevonják a gyerekeket az előadásba, segítségüket kérik a harmónia újrateremtésében a káosz után. És ők boldogan segítenek, még azok is, akik egyébként otthon fordítva csinálják. Ritmust tapsolnak, dalolnak, izgulnak és örülnek a boldog befejezésnek. Közben persze érdekes dolgokat is tanulnak a hangszerekről és a zenéről.
És mivel ma Burján Gabi volt Vonyiga, és őt ismertük korábbról, a csajok még hegedülhettek is, persze csak azok, akik közel mertek menni hozzá :-)

Előadás előtt sétáltunk egyet a városban, feltérképeztük a bódésort és kitaláltuk, hogy hol fogunk kürtőskalácsot enni a vasárnapi gyertyagyújtás előtt/után.

A Mekiben ebédeltünk, mert ez volt a gyerekek kívánsága, hazafelé még beléptünk az oviba is, mert Dorkának megígértem, hogy odaadhatja Ádinak az angyalt, amit tegnap készített neki. Lili is vitt Borkának. Panka is hozott egyet, de Zsófi, akinek oda akarta adni, hiányzott.

Vége a hétnek

Legalábbis számunkra, mert holnapra szabadságot vettünk ki a lányokkal és csajos napot tartunk. Színházba megyünk és csavargunk egy kicsit a városban, remélem nem lesz nagyon hideg.
Délutánra azért marad egy kis "munka" is, ugyanis az uszit nem hagyjuk ki.
Tegnap Pankáéknál adventi készülődés volt a csoportban, kicsit furcsa volt nekem, mindenki csinálta a kis dolgát - három asztalnál lehetett ügyeskedni - aztán egyszer csak elindultak haza, így mivel uszodás nap volt mi is leléptünk. A Lepkében valahogy hangulatosabb szokott lenni a dolog, persze lehet, hogy csak azért, mert összeszokottabb társaság, de ott pl. a végén együtt énekelünk, ami keretet ad a dolognak. Viszont nagyon kis kreatív dolgokat találtak ki az óvónénik.

Ádi ma nagyon édes volt, mert külön kijött, mikor jöttünk haza és köszönt Dorkának, aki odament és megsimogatta a fejét. Szép is ez az ovis szerelem!

Lilusnak megint kipottyant egy foga az oviban, már ötnél tart. Így ma megint fel kell öltenem a tündérszárnyaimat.

 Féltem is, hogy Dorka szomorú lesz, mert a legutóbbinál morgott, hogy bezzeg neki még csak kettő esett ki és nem igazság, de szerencsére most nem került szóba a dolog. Anyósommal viszont beszélnem kell, mert ahányszor viszi Lilit a pszichológushoz reggel, annyiszor vesz neki valamit. Hol Barbie újságot, hol kis zacskós legót (ma ráadásul olyat, amit a mikulás fog hozni Panninak) és a többiek igazságtalannak érzik. Szerintem joggal.

Este lefekvéskor Dorka fogta magát és betette a szájába a fogszabályozót, amit már hónapok óta nem használtunk, mert állandóan hisztizett és amint kitettem a lábam a szobából kivette. Totál ledöbbenve kérdeztem tőle, hogy mit csinál, mire közölte velem: HOGY SZÉP LEGYEN A FOGAM!
Csak annyit mondanék, hogy Hajrá, Ádi!


Képeket gugliztam

Szerelmes

a kicsi lányom. Kijöttek ma modern táncról, elém perdült, mind a 16 kilójával és 110 centijével és halálosan komolyan közölte, hogy szerelmes. Majd mielőtt még hagyott volna némi időt kissé lefagyott anyjának ezen információ megemésztésére, odaszaladt a szintén hazafelé tartó Ádihoz és lenyomott neki egy puszit. Ádihoz tartozik egy ikertesó is, Andris, aki kissé szomorúnak tűnt, hogy kimaradt a szórásból, ezért Dodó neki is kiosztott egy cuppanóst és közölte, hogy belé is szerelmes. Azt már Lili tette hozzá, hogy Dorka tulajdonképpen még a Papp Levibe is bele van szerelmesedve. A végén még tényleg bejön a terve és mindenkihez hozzámegy :-)
Hazafelé azért elbeszélgettem a kisasszonnyal, hogy jó lenne ha választana egy lovagot a sok közül, mert nem lesz ennek jó vége. Egyelőre úgy tűnik Ádi a befutó, aki elmondása szerint szintén szerelmes a lányomba. Aki hat éves. Komoly dolgok ezek kérem!

Lilinek is akadt mesélni valója, mert ő meg árbóc volt ma modern táncon és nagyon lelkes volt ettől. A végén még összejön az az év végi szereplés. Matróztáncot tanulnak egyébként.

Hétvége pihenős, mézeskalács sütős volt, Ildiéknél is jártunk. A gyerekek egészen sokáig eljátszottak veszekedés/rohangálás/sikoltozás nélkül.

Szombaton Panka boldogan jött haza a loviból és újságolta, hogy egyedül lovagolt. Móni néni levette a futószárat a paciról és sétált előtte,a ló követte, Panni pedig nagyon boldog volt, hogy önállóan pacigol.

Hazaérünk az oviból, Lili az orrom alá dugja az alvós macskáját. NÉZD, LEVEGŐ ILLATA VAN! Dorka: ILYEN BÜDÖS FÉLE!

Lili esete a buta, szaros nénivel

Hétfőn kicsit tovább bent maradtam, Attila hozta fel Lilit, új bőrgyógyászhoz mentünk. A barátnőm ajánlotta, akinek egy ismerősét meggyógyította a foltos hajhullásból. Igaz ehhez egy évig antibiotikumot szedett, én pont ezért erős ellenérzésekkel vágtam neki a túrának, de Attila nagyon menni akart, így adtunk egy esélyt a dolognak. Odaértünk, vártunk, bementünk. Idősebb doktornő, gyerekhez egy szót sem szól, rá sem néz azonkívül, hogy kb. 10 mp. alatt megnézi a fejét. A nevét véletlenül sem ejti ki a száján, következetesen gyermekként emlegeti, szigorúan hozzánk intézve a szavait. Szerinte biztosan van vhol góc a szervezetében, valószínűleg gennyes a mandulája, ezért orr-fül-gégész telefonszámával leszünk gazdagabbak és egy új teljes labor beutalóval. Majd alaposan belénkveri, hogy ha talál valamit az ismerőse, azonnal, késlekedés és gondolkodás nélkül ki kell venni a manduláját. Lilinek kicsit sok(k) volt ez így töményen és befeszül teljesen. Leül a sarokban és nem akar kijönni. Végül sikerül félig kiimádkozni, félig kivonszolni a rendelőből és közli, hogy EZ BUTASZAROS NÉNI, IDE NEM JÖVÖK TÖBBET! Szerencsére ez már a rendelőn kívül történik. Kb. nyolc perc/12e ft/teljes csőd.Most fogalmam sincs, hogy egyáltalán felhívjam-e az orr-fül-gégészt. Kedden tánc volt az oviban, itthon almás pitét sütöttünk Dorka kívánságára. Szerda uszis nap. Egyre ügyesebbek a vízben a csajok és élvezik is, csak a végére fázik már Lili nagyon. Pannit minden óra elején beviszi Móni továbbra is, amíg a többieknek szabad játék van. Panka a negyed óra alatt körbevigyorogja a fejét. Az edzés előtt egyedül átöltözik fürdőruhába. Délelőtt a nagyok a tűzoltóságon voltak. Dorka egészen sokat mesélt, a rúdon való lecsúszás mindkettejüknek nagyon tetszett. Lili azt mondta unalmas volt. Este házi feladatként le kellett rajzolni az élményeket.
Csütörtökön bábelőadás volt az oviban, Panka volt az előadás sztárja. Persze ezt nem tőle, hanem az óvónénitől tudjuk. Megkérdezték, hogy kinek körte a jele és jelentkezett. Felemelte a bábos bácsi és körtét szedett egy fáról :-). Délután Ildiékhez mentünk, játszani, ami általában veszekedésbe torkollik mostanában. Ildi sütött nekünk kürtős kalácsot. Lilinek az oviban kiesett a foga, így éjjel még fogtündérkedtem is. Majdnem lebuktam, mert teljesen bedugta a sarokba a fogacskát a párna alatt és csak úgy tudtam kivadászni, hogy átmásztam Liluson. Mire begyűrtem az ajándékot is a párna alá, már mocorgott, de szerencsére nem nyitotta ki a szemét. Reggel aztán nagy boldogan hívott, hogy a fogtündér eltalálta, hogy legót szeretne és ráadásul azt is tudta, hogy a kedvenc állata a cica. Nálatok jár a fogtündér? Mit hoz? Pénteken megint uszoda van, ezt a napot jobban szeretjük, mert ha Pannit nem számoljuk, akkor összesen öten vannak a medencében. Sokkal jobban tudnak tanulni, több idő jut egy-egy gyerkőcre. Nem volt Móni, egy öttusás srác helyettesítette, Pankának mondtam, hogy nem biztos, hogy most vízre tud szállni, de azért cipelte a kis hátizsákját, átöltözött és természetesen nem csak én nem tudok neki nemet mondani :-). Itthon kicsit eluralkodott a káosz, mert egy fáradt, türelmetlen anyára jutott három fáradt, nyűgös gyerek, ami nem túl jó kombináció... Jó, hogy vége a hétnek. Hét végén pihenünk, lovagolni mennek csak a csajok. Mézeskalácsozni fogunk, olvassuk a lovas könyveket, amiket a könyvtárból válogattunk össze. Kicsit gondolkodtam rajta, hogy nem sok-e nekik a heti program, de ha épp nem megyünk sehová, akkor kérik, hogy menjünk bicajozni, tehát hiányzik nekik a mozgás. Csütörtökön, amikor az eső miatt az oviban sem tudtak kimenni és délután is beszorultunk a lakásba Ildiéknél, ráadásul kocsival is jöttünk haza, nem gyalog, olyanok voltak, mint a ketrecbe zárt vadállatok :-), majd szétszedték a házat.
 Heti menetrend:
 Hétfőn uszi Anyu ovijával, ilyenkor ott is maradnak a Szárazréti Oviban, csak december közepéig tart, 10 alkalom
Kedden és pénteken Lilinek logopédia az oviban délelőtt
Kedden délután modern tánc az oviban, ébredés után
Szerda és péntek úszás a Köfém usziban
Csütörtökön reggel Lili meseterápiára megy nyolcra, Anyósom viszi, utána ovi
Szombat lovaglás

Hétvége

Szerencsére csodaszép napsütéses idő volt, így sokat tudtunk kint lenni. Szombaton délelőtt elsétáltunk az oviig, ott van ugyanis a legközelebbi pick-pack pont, elhoztunk egy csomagot, meg néhány botot, levelet, tücsköt,bogarat út közben. Persze hazafelé már mindent én cipeltem és természetesen egy darabot sem lehetett ott hagyni, így nagyon örültem, hogy hazaértünk.

Ezt szorozzátok meg hárommal :-)

Ebéd előtt még kimentünk bicajozni egy kicsit a nagyokkal, Panni elfáradt a sétában. Ezt nem bántam, mert így legalább el tudtam altatni ebéd után. Ötre a táncházba mentünk és nem mertem megkockáztatni egy álmos gyerekkel. Fél nyolcig ott voltunk, jól elfáradtak a lányok, táncoltunk sokat, utána fűztek gyöngyöt a kézműves sarokban. Két csoporttársuk is ott volt a nagyoknak, Borkáékkal előre megbeszéltük, Réka meglepetés volt. Lili elment Miklóssal táncolni, amikor felkérte, nagyon örültem.

Sokat nyílt szerintem mostanában, jót tesz a lovaglás, még úgy is, hogy nem gyógypedagógushoz járunk.

Ma délelőtt Anyuék vitték őket lovagolni, kicsit rendbe szedtem a lakást. Attila szüleinél ebédeltünk, ők levitték a csajokat a játszótérre, mi meg elrohantunk vásárolni. Vettem három rózsaszín pólót a csajoknak, mert holnap lesz az oviban a fotózás. Csinik lesznek!

Délután még kimentünk a sétáló utcára bicajozni egyet, a lányok nagyon élvezték. Itthon még reggel előkerült a lego friends lovarda, este is azzal játszottunk. Most már Móni néni és Feri bácsi tanítja a lego lányokat lovagolni és Bubun, Lutrin és Ginán ülnek.

Ma van a Koraszülöttek Világnapja. Tudom sokan vannak a szülők közül, akik szeretnék elfelejteni a PIC-en történteket. Én nem így vagyok vele, annak ellenére, hogy életem legfélelmetesebb időszaka volt az a hat és fél hét, amit a kórházban töltöttünk az ikrekkel. Mégsem akarom a hátam mögött hagyni, mert akkor azt is ki kellene törölnöm, hogy mennyi embernek lehetek hálás a támogatásért amit ez idő alatt kaptunk. Az orvosoknak, nővéreknek, akik mindent megtettek azért, hogy hazavihessük a lányokat. A szüleinknek, akik végig mellettünk álltak. Apukámé a legtöbb időt a PIC előtt töltött nagypapa cím. Tesómnak, aki megszökött a munkából, hogy életében először láthassa Dorkát, amikor a Cerny mentő inkubátorában kitolták a mentőig, aki kivitt a kórházból, hogy lecseréljük az 56-os hazatérő ruhákat 44-esre. Egy csomó ismerősnek, és ismeretlennek, akik a közelből/távolból támogattak bennünket. És persze Attilának, hogy összekapaszkodva túléltük. Nem akarom elfelejteni azt sem, hogy milyen erős tudok lenni, ha muszáj!

Persze az ember hat év távlatából nem emlékszik már mindenre és jól is van egy így, de vannak dolgok, amik nagyon megmaradtak bennem.

- a félelem

- valami megingathatatlan, őrült hit abban, hogy mind a kettőjüket hazavisszük még akkor is, ha az orvosok mást mondtak
-az ajtók: a fehérvári átlátszó üveg, tisztán emlékszem, hogyan néztem rásimulva, ahogyan küzdenek az éppen etetési időben összeomlott lányom életéért, a budapesti tömör, fa, nem látsz át rajta, nem szűrődik ki hang és nem tudod, mi vár mögötte

- amikor a Cerny mentő szirénázva elszáguldott Dorkával Budapest felé és én azon rettegtem, hogy beléjük ne menjen valaki

- Budapestről hazafelé minden alkalommal rohantunk Lilihez és a szívem szakadt meg, hogy egyiket ott kell hagynom a másik miatt és a szivargyújtóba dugott mellszívóval fejtem a lefüggönyzött ablakú kocsiban

- az érzés, amikor először megfoghattam őket, Lilit két hét, Dorkát három és fél hét után

- az első szoptatás, amikor Dorka 40 ml szopott és az egész osztály lélegzetvisszafojtva várta a mérlegelés eredményét és még a nővérkék is ujjongtak az eredmény hallatán

- amikor végre hazamehettünk és Apu feldíszítette az egész lakást lufikkal 

Már csak 39 nap van Karácsonyig

így elkezdtem a tervezést, sőt már a vásárlást is. A gyerekeknek nagyjából be is vásároltam. Nem csak a sajátjainknak, de a családban és baráti körben fellelhető többi gyerkőcnek is, de azt nem árulom el, hátha lesnek :-)

Lassan de biztosan megtelik a szekrény teteje :-)

Pankának fent van már a Winx baba, mert mióta az ikrek megkapták a szülinapjukra, ő is vágyott rá. Vettem neki egy játék pelenkázótáskát, pelussal, cumisüveggel, mert a babázás is gyakori játék nálunk.

Mindhárman kapnak Playmobil lovat, lovassal és karámmal, mert a lovaglás is minden nap téma mostanában. Egymás hátán lovagolnak. Illetve főleg Panni Lili hátán, akit Dorka vezet futószáron :-)

Az ikreknek úton van még a Grimassimix társasjáték a logopédus ajánlásával. Biztosan lesz még a fa alatt kirakó és könyv is, jelent meg magyarul új Jill Tomlinson mese. 

Jövő hét végén már neki kell állnunk a mézes adventi koszorú gyártásnak is, mert december elsején meg kell gyújtani az első gyertyát.

Nagyjából körvonalazódik már a fejemben a gyerekeim körül foglalatoskodó pedagógusok ajándéka is és alakul a gasztro vonal is, legalábbis gondolatban. 

Az adventi naptárba való apróságokat már szeptember végén megrendeltem a Fakopáncstól. 

Mikulás ajándéka is bedobozolva várja a decembert a szekrény tetején. Azt hiszem idén egészen jól állok, de hát munka mellett időben el kell kezdeni a készülődést.

Elmaradtam a naplóírással

mert a múlt hetünk kicsit zaklatottra sikerült. Szerdán mentem négyre Lili pszichológusához, átbeszéltük a teendőket, elmeséltem mi volt a Vadaskertben. Alapvetően jó irányba haladunk, ez megnyugtatott, kicsit jobban rá kellene feküdnünk a külön programokra Lilivel, amit ugye nem olyan egyszerű megoldani, de igyekszünk. Mindjárt a beszélgetés után meg is ejtettünk egyet, mert jöttek értem Attilával és robogtunk a 18:15-ös időpontunkra Balatonfüredre a lézerakupunktúrás kezelésre. Lili élvezi ilyenkor az "egykeséget", nekünk is jó, hogy csak rá tudunk figyelni. Viszont iszonyat lelkiismeret furdalásom van a másik kettővel szemben, akiket előző este óta nem láttam és Anyu vitte haza őket az oviból.
Csütörtökön Panninál volt szülői értekezlet, jó két órán át tartott, a gyerekeket megint Anyu fogadta be. Alapvetően más hangulata volt, mint a Lepkés szülőiknek szokott, itt jóval aktívabbak a szülők, csomó mindent átbeszéltünk. Yvetta néni szerint várjunk még Pannival kapcsolatban, mielőtt bármit tennénk, mert nagyon kevés idő telt el.
Pénteken elkezdtünk úszni, a Köfém tanuszodában és az a Pécsi Móni tanítja a gyerekeimet úszni, akivel együtt edzettem anno az Alba Volánnál :-). A csajoknak bejött, Lili is elsőre elfogadta, ami azért nála nagy szó. Panka meg egész végig nyaggatott, hogy ő is szeretne vízre szállni. Ezen óhaját előadta edzés végén Móninak is, aki kilátásba helyezte, hogy az első negyed órában, amíg járték van, beviszi őt is. Egy kis hiszti után - hogy miért nem most, azonnal - teljes volt a boldogság.
Szombaton ebéd után indultunk Budapestre a Magyar Színházba, természetesen pont arra volt önkényes útlezárás, amerre mennünk kellett, így volt egy kis izgalom, hogy odaérünk-e. Kis késéssel sikerült, de mivel nem csak mi jártunk így, még bőven özönlöttek a gyerekeket maguk után húzó, futólépésben közlekedő emberek, ezért a darab is későn kezdődött. Az erkélyen ültünk, jól láttunk, klassz volt az előadás. Külön érdekes volt Ágiék Hannáját látni a színpadon, majdnem úgy izgultam érte, mintha a sajátom lenne. Persze nem kellett volna, mert szuper ügyes volt. Az előadás végén felolvasták mind a nyolc pályázatra rajzoló kisgyerek nevét, így Dorka bár nem nyert, teljesen boldog volt, egy egész színháznyi ember tapsolta meg.
Vasárnap lovagoltunk, ma Dorka került Móni nénihez és így Lutri nyergében lovagolt. Az első pár kör ügetésnél láttam is a "halálfélelmet" a szemében, mert teljesen más a tempó, mint Bubun. Aztán szépen belejött és a végén már egészen ügyesen, felszabadultan ügetett. Panka is nyeregbe került a végén, a nagyok jól elfáradtak. Ebéd után mi kicsit hazajöttünk Attilával, a lányokat Anyósomra hagyva, mert hétfőre vendégeket vártunk Márton-napi készülődésre és kettesben hamarabb rendbe tudjuk szedni a lakást, mintha a csajok is itt sertepertélnek körülöttünk. Négykor rohantunk vissza értünk, hogy odaérjünk a Hétvezér Általános iskola elé fél ötre, mikor indul a Márton-napi lámpás felvonulás. Éppen odaértünk, Attila itt már csak kitett minket, de találkoztunk több ovis csoporttárssal is. Elsétáltunk az Öreghegyi Művelődési házhoz, ahol a gyerekeket gyerekjátszó/táncház, a végén zsíroskenyér és tea várta. Ágival beneveztünk egy forralt borra, a gyerekek még rohangáltak egyet a sötétben a kertben, aztán jöttek értünk a fiúk.
Hétfőn Borka és Lilla jöttek lámpást készíteni. Kicsit nehéz darabot választottam, így egyszer csak azt vettük észre, hogy a csajok eltűntek - fent játszottak - mi meg ragasztgatjuk össze a lámpás darabjait. Előtte viszont szépen kiszínezték a megfelelő részeket, és az összeállításban is segédkeztek. Addig meg királylányruhában rohangáltak és pizzát ettek a kanapén. Sajnos a libakekszek kiszaggatására már nem maradt idő, mert elszaladt a délután.

Kedden tánc volt az oviban a nagyoknak, megbeszéltem Timivel, hogy adjon Lilinek valami fontos feladatot az év végi műsorban, hátha így hajlandó lesz fellépni, mert már most elkezdte mondani, hogy ő nem fog táncolni más anyukák előtt.
Szerdán reggel Lili ment a Mamával a pszichológushoz játékterápiára, jól érezte magát. Délután úszni mentünk, Panka büszkén csattogott az előtérben a kis úszódresszében és úszósapiban, azt hittem a végére elfogy a bátorság, de megfogta Móni kezét és úgy ment az uszodatérbe, hogy vissza sem nézett. A negyed órán át, amíg vízben volt, végig vigyorgott :-). Persze a lába nem ér le, így Móni aktív közreműködésére volt szükség.
 Tegnap Lili Attilával ment a kórházba a H2 tesztre, ahol a tejcukor lebomlását vizsgálják. Ez egy három órás folyamat, mert fél óránként kell fújni egy pipába, ráadásul éhgyomorra kell menni és csak a végén ehet. Kicsit féltettem őket, mert Lili velem szeretett volna menni, de nekem céges fotózásom volt az évkönyvhöz és szabim sem nagyon maradt. Nagyon ügyesek voltak, többször beszéltünk telefonon nap közben, minden rendben volt. Attila összeszedte a többieket és kijöttek elém, így még világosban hazaértünk. Persze sok időt nem töltöttünk bent, mert a lányok rávettek, hogy menjünk ki biciklizni, így sötétedésig tekertek, egy kis fogócskával megszakítva. Ma megint úszni mentünk délután, jó volt, mert csak hatan voltak. Panka már egyedül átöltözött, alig várta, hogy a vízbe mehessen :-).
 Lilkónak vérzett a szája az oviban, de nem volt hajlandó elárulni, hogy mi történt.

Panna és az ovi 2

Panni megoldotta magának az ovi problémát, kitalált egy kis esti rituálét. Minden este megígérteti velem - néha még reggel is felhív - hogy, úgy fogok sietni érte, mint: EGY EGYSZARVÚ SZÁRNYAS LÓ. Ezt megbeszéljük minden este, én tényleg úgy sietek és azóta nincs sírás sem reggel, sem este. Sokkal vidámabb amikor megyek érte és szerdán azt mondta, hogy ő most már szereti az ovit, mert úgy sietek érte, mint egy egyszarvú szárnyas ló. Kedden Edit néni ölében találtam, aki éppen mesét olvasott neki. Szerdán pedig három kisfiúval teherautókat tologatott négykézláb, körben a csoportban.Kap kis feladatokat, pl. a Lepke csoportba (ikreké) kell visszavinnie valamit. Ma Yvetta mondta, hogy már nem tekergeti a haját nap közben, sokkal kiegyensúlyozottabbnak tűnik, is már dacoskodik is. Úgy gondolom Panni megérkezett az óvodába.
Nagy kő esett le a szívemről.

Almaszósz

Most szombaton mutatja be a Magyar Színház az Alma Együttes dalaira épülő Almaszósz című zenés mesejátékot.
A bemutatóval kapcsolatban hirdettek korábban rajzpályázatot, amire Dorka is készített egy kis művet.
Úgy gondolom, hogy Frankó Nóra rajzának kell nyernie, mert fantasztikus, igazán műsorújságba való, de nekem akkor is Dorkáé a legszebb :-).

És tegnap kaptuk az alábbi levelet, szóval ott leszünk a premieren:

Kedves Pályázó!

Köszönjük, hogy elküldted rajzodat a színházunk által meghirdetett pályázatra! A szavazás pénteken éjfélkor zárul, eredményét, a győztes alkotást a szombati premieren (november 9., 15h) hirdetjük, melyre ezúton szeretettel meghívunk!

A színház szeretettel vár Téged és Szüleidet (3 főt). Kérlek Benneteket, illetve a kedves Szülőket, csütörtökig jelezzenek vissza, hogy lefoglalhassuk a jegyeket!

További sikeres alkotást kívánva, üdvözlettel,

Magyar Színház
1077 Budapest, Hevesi Sándor tér 4.

Menni kell

nincs mese. Mióta megtanultak kitámasztó nélkül tekerni, roppant büszkék magukra és lelkesen gyakorolják új tudományokat.
Nem számít, hogy öt után érünk haza az oviból és teljesen sötét van, valamint az eső is esik.
Menni kell!

Panka és az ovi

Amit az istennek nem tud megszeretni...
Tegnap este másfél órát zokogott, hogy ő bizony nem szeretne oviba menni. Vigyem másik oviba, ezt nem szereti.
Előre féltem a reggeltől, de nem sírt, viszont délután Yvetta szólt, hogy vigyünk be gumit, mert csavargatja a haját és inkább befonja neki, mert fél, hogy kitépi. Egyáltalán nem érzi jól magát, délután is legalább fél óra, mire visszaváltozik az igazi cserfes Pannivá. Mondtam az óvónéninek is, aki szintén látja, hogy valami nem kerek. Létezik az, hogy egyikükkel sem találja meg a hangot?
A bölcsibe sokkal könnyebben beszokott, reggelente volt kis pityergés az elején, de nap közben már akkor is jól érezte magát, a csoport hangadója volt, szívesen mesélt/énekelt/táncolt, akár egyedül is a terem közepén. Voltak barátai, szívesen játszott a lányokkal/fiúkkal. Szerette Krisztit és Szilvit.
Itt elmondása szerint egyik óvónénit sem szereti és ma délután azt mondta, hogy ő egyik kisgyerekkel sem akar játszani, mondjuk meg az óvónéninek reggel, hogy ő csak rajzolni szeretne.
Nem tudom mi lehet a baj...komoly fejtörést okoz nekem ez a helyzet. Kérjem át másik csoportba/oviba? Létezik, hogy ennyire nem találja meg a helyét valahol? Hagyjak még időt, hátha megoldódik magától is a helyzet?
Tanácstalan vagyok!

Kép forrása: testverkek.hu

Itt van az ősz...

A héten őszi szünet volt az oviban, elvileg van ovi, összevont csoportokkal, de nálunk nem szeretik, ha viszed a gyereket ilyenkor és ezt éreztetik is, mi meg jól idomított szülők vagyunk és megoldjuk. Hétfőn, kedden Anyuval voltak, szerencsére náluk sem sok gyerek volt az oviban, így a hétfőt itthon töltötték, kedden pedig a Szárazréti oviban voltak. A szerda, csütörtök maradt Attila Anyukájára, szerda este ott is aludtak, hogy ne kelljen csütörtökön reggel korán kelniük. Naná, hogy ilyenkor fent vannak hétkor, de legalább nem kellett kapkodniuk a készülődéssel, ágyban kakaóztak.
Csütörtökön Ildiékhez mentünk Halloweeen buliba. Volt sikoltozás, rohangálás és még egy 10-12 fős középiskolás csoport is jött cukorkáért, beöltözve, szóval a végére oka is lett a sikoltozásnak.

Pénteken délelőtt akadálypályát építettem nekik a kertben, nagyon élvezték.

Délután lementünk a Bory szoborhoz Ildékkel és gyakoroltuk a pótkerék nélküli bicajozást. Csajoknak szerintem sokat segített a lovaglás, most már ügyesebbek és bátrabbak is. Lili már egyedül elindul és megy, meg is áll ügyesen, bár néha még nem arra tart amerre szeretne, mert a kormánnyal egyensúlyoz. Dorka kicsit bátortalanabb volt, őt még tartani kell hátul, de ha nem veszi észre, hogy elengedem, egészen sokat megy egyedül.
Annyira elfáradtak, hogy Panni 19:10-kor elaludta a karomban, mialatt kivettem a székből vacsora után, le is tettem az ágyba, valamit motyogott, hogy nem alszik, de már ezer méter mélyen volt. Igaz fél háromkor felkelt, hogy akkor most ő lemenne, de rá tudtam beszélni, hogy maradjon még kicsit az ágyban.
Szombaton kirakóztunk sokat,

amíg Attiláék az előző nap lebontott állványokat pakolták fel a kocsira, végre üres lett az udvar, és nagyon szép a ház, reméljük az a plusz öt centi hungarocell számít majd télen. Korán ebédeltünk és elindultunk kirándulni. Attilának be kellett néznie Veszprémbe az építkezésre és elhatároztuk, hogy utána elmegyünk Tihanyba. Itthon még ragyogó napsütésben indultunk, útközben egyre szaporodtak a felhők, Veszprémben már jó nagy szél volt és mire kiszálltunk Tihanyban szakadt az eső. Ez persze nem tántorított el bennünket és felsétáltunk az Apátságig. Olyan szél volt, hogy csuda, de a gyerekek élvezték, kitárt karral rohangáltak.

Megérte eljönni ideáig, mert Apunak is találtunk ajándékot végre. Hazafelé még megálltunk Veszprémben bevásárolni, a lányoknak vettünk még egy 160 darabos kirakót, legyen mit csinálni este.

Este mandarint kaptak egy kis tálban. Panni: ANYA, DE ÉN EZT CSAK ÚGY SZERETEM, HOGY KINYALOM A LEVÉT ÉS VISSZATESZEM!

Vasárnap délelőtt a lányok megmutatták a bicós tudományukat Attilának, mindketten egyedül tekernek, Dorkának még kicsit segíteni kell az elindulásnál, mert csak lábujjhegyen ér le a lába. Hazafelé egyedül jöttek!

Abban, hogy a lányok megtanultak pótkerék nélkül tekerni igen nagy szerepe van Ildinek, mert én túlféltettem őket és ha rajtam múlik, lehet, hogy tíz éves korukig futok mellettük a nyerget fogva.

Fél tizenkettőre lovagolni mentünk.

Minizsoké

Attila szüleinél ebédeltünk, délután pedig vártuk haza Apuékat, akik pihenni mentek egy kicsit a lakóval. Megköszöntöttük az Aput, aki 31-én volt 58 éves, készítettünk is ajándékot, ezért kicsit izgultunk, hogy mit fog hozzá szólni.

Boldog szülinapot Apa!