2025. augusztus 21., csütörtök

Murau

 és környéke.

Idei hegyes-csavargós nyaralásunk kiindulópontjának Murau-t választottuk. Nem lőttünk mellé, a Villa Jazz remek bázisnak bizonyult. Kétszintes családi lakosztályt kaptunk, közvetlenül a Mura partján, nagyon hangulatos, jól felszerelt, kényelmes. Külön pluszpont, hogy a nap bármely szakában olyan forró víz folyt a zuhanyból, hogy a bőrödet levitte, imádtam. Maga Murau egy hangulatos, csendes kisváros, tökéletesen megfelel a pihenésre.

 








Az első teljes napunkon mindjárt korán keltettük a társaságot, mert kilencre volt jegyünk a Dachstein felvonóra, ezt még itthon foglaltuk online. A korai indulás ellenére majdnem elkéstünk, mert olyan útlezárásba futottunk, amit nem mutatott a Waze és elég nagyot kellett kerülnünk, de nem igazán volt kitáblázva semmi, úgyhogy elég izgalmasra sikeredett az odaút. Végül azért befutottunk, és csodás időben jutottunk fel a hegyre. Közel tíz fok volt és ragyogó napsütés, de azért később elő kellett venni a meleg sapikat, mert fent fújt a szél rendesen. Bejártuk a kötelezőket, aztán feltúráztunk a fenti hüttéig. Eléggé olvadt a hó, ezért nem volt annyira egyszerű, de feljutottunk. Ettünk egy gulyáslevest, ami nem igazán volt gulyás, inkább ilyen mindent belefőztek, amit találtak, főzelék sűrűségű cucc. Finnyásabb gyerekeim meg sem ették. Pedig amúgy ízre nem volt rossz és jó forró volt.










Itt fent volt egy 30 körüli fickó, aki egyszer csak Ádám kosztümre vetkőzött és megmártózott. Mondjuk elég hamar ki is ugrott :-)


Fent nagyon gyorsan változik az idő, volt, hogy az orrunkig nem láttunk, aztán a következő pillanatban megint ragyogott a nap.





Több méter jég és hóréteg volt, de a teteje nagyon olvadt, Attila és Lili be is szakadtak egy-egy helyen úgy térdig.
Ez már lefelé, boci feljött körülnézni :-)

Előtte már megálltunk egyszer, mert Lili barátkozni szeretett volna, de a boci elég komor arccal megindult felénk, úgyhogy rekordgyorsasággal szálltunk vissza a kocsiba :-)


Másnap reggel csak Dorkát keltettük időben, a többieknek elég volt ennyi túra, így csak hármasban indultunk útnak. Elég nehéz ezeket a mozgalmasabb utakat összeszervezni, mert igazából csak Dorka osztozik ebben a szenvedélyünkben, de mostanra megtanultunk kompromisszumot kötni, nem rángatjuk a többieket magunkat mindenhová, csak amennyit bírnak/elviselnek, mi meg megyünk amennyi az időbe belefér. Így mindenki elégedett.
Mivel délután egy és kettő között már esőt mondott, ezért el kellett indulnunk nyolc után, hogy vissza is érjünk a biztonságba a vihar előtt.
Ezt azonban semmiképpen nem akartam kihagyni, ha már a környéken járunk. Az Etrachsee partján tettük le az autót. Már ez a tó is csodaszép. Olyan erdőben sétáltunk a  Rudolf Schober Hüttéig, hogy ha valahol vannak tündérek, hát itt tuti. Innen egy pár falat után felmásztunk az alsó tóhoz (Unterer Wildenkarsee). Ez volt több mint 500 méter szintemelkedés. Innen még lehetett volna mászni a felső Wildenkarsee-ig, de mivel láttuk gyülekezni a felhőket és nem akartuk megkockáztatni, hogy a gyerekkel a viharban az erdőben ragadunk, így visszaereszkedtünk.




















Onnan a messzi kis tótól indultunk.

Nem ez volt a legkönnyebb túránk, de minden pillanata megérte, tényleg csodaszép vidék. Mire visszaértünk Lilkó megfőzte az ebédet, gyorsan ettünk és indultunk tovább immár ötösben. 






Azért a csajokkal is mászattunk egy kis hegyet, nehogy kimaradjanak a jóból. 







Mire leértünk már tényleg elég rendesen esett, úgyhogy egy gyors bevásárlás után indultunk vissza a szállásra. Kétszer vásároltunk, mindkétszer Billában, ez nálam ilyen kattanás, hogy külföldön szeretek olyan helyre menni, ami itthon nincs, de volt egyébként a városban Aldi (Hofer), Lidl és Spar is.

Ma időben indultunk hazafelé, mert vásrlást és Dunkin'Donuts-t ígértünk a csajoknak. 

Ötkor már itthon is voltunk, Mimi nagyon boldog volt.
Nagyjából kipakoltam, a második mosás megy, de nem kapkodok, van még három napom, mindent rendbe tenni.
Holnap délután mondjuk Budapestre kell mennünk, mert Pancsi kinőtte a koriját, szóval lesz egy körünk a műkori boltban és az élezős bácsinál is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése