Az utolsó hét jön

Úgy volt, hogy ma elmegyünk anyuék után Tamásiba és fürödhetnek egyet a csajok. Még új fürdőrucikat is kaptak tegnap, de sajnos Lili délutánra belázasodott, éjjel hányt, most is lázas, így nem megyünk sehova.
Látszik, hogy ő a legkötelességtudóbb gyerekem, végigcsinálta a hetet, minden fontosat kipipált, csak utána dőlt ki :-)
Megvolt a csütörtöki szinti vizsga, az évzáró énekkoncert, a pénteki pedagógus napi fellépésük, most már csak pihennie kell.
A vírust egyébként Pancsi hozta haza, ő múlt hét vasárnap lázasodott be, de neki a hasmenés jutott. Elég sokan vannak így a városban, mert kedden délután két és fél órát ültünk a doktornőnél és zárás után, mikor mi végeztünk, még vártak vagy tízen.
Abban maradtunk, hogy szerdán még nem megy suliba, még elég gyenge volt a három napi nem evéstől, de délután ott lehet a néptánc bemutatón.
Nagyon kis cukik voltak. A műsor elején énekelt kicsit a Babszemekkel, erről nem is tudtam.

A fellépés után elvittük a nagyokat balett edzésre, hazafelé Panka így járt a kocsiban.

Hiába még nem volt 100%-os.
Csütörtökön már ment reggel, egytől volt a szinti vizsgájuk, utána hazajöttek kicsit pihenni és negyed hatra vittem őket vissza beéneklésre a koncert előtt.
Az este megint szép volt, bár én vegyes érzésekkel hallgattam, mert tudtam mi vár rájuk másnap. Hogy megint búcsúzni kell valakitől, akit szeretnek, mert Csillának ez az utolsó koncertje a suliban.

Csilla pénteken mondta el a gyerekeknek, először a Kicsinyek kórusának, aztán az osztályának, Liliéknek. Tudtam, hogy Lili ki lesz készülve, de Panka is nagyon sírt. Dorka meg meg volt sértődve, hogy neki soha nem mond el senki, semmit.
Mikor Lili hívott suli után, annyira fuldokolva sírt, hogy nem is értettem, mit mond, még jó, hogy tudtam, hogy mi fáj neki, különben biztosan szívrohamot kaptam volna, hogy mi történt vele.
Lili délután azt mondta: Mert ő volt az egyetlen tanár, aki vicces is és kedves is ,de tanár is , tudod olyan szigorú, ilyen nincs még egy. A többi vagy túl kedves, vagy túl szigorú.
Panni: De nagyon rossz volt, én is sírtam! Most már soha többet nem fog Picurnak és Törpillának hívni. Lázadjunk fel! Hiányzik!
Sok idejük nem volt összeszedni magukat, mert kettőre vissza kellett menniük a suliba próbálni a háromkor kezdődő pedagógus napi műsorra.
Az új tanárnőnek nem lesz könnyű dolga, mert az enyémek már előre utálják, hiába mondtam nekik, hogy adjunk neki egy esélyt, lehet, hogy nagyon kedves lesz, de pillanatnyilag nem vevők a szövegemre, így hagyom őket "gyászolni". Aztán majd meglátjuk.
Jövő héten kirándulni mennek a DÖK napon és Liliék még lézerharcolni is mennek. Lesz lehetőség elbúcsúzni, remélem, hogy nem lesz nagyon szomorú együttlét és tudják élvezni egymás társaságát, amíg lehet.

Úgy látszik ezt minden gyerekemmel végig kell járni ezt az utat és valahogy mindig az megy el, akihez ragaszkodnak...