Lili

Nem véletlenül hagytam utoljára, nagyon nehezen született meg ez a bejegyzés.
A nyáron olyan jól volt, viszonylag kiegyensúlyozottan "működött", igyekeztem, hogy sok időt töltsünk együtt.
Most az iskolakezdéssel megbillent az egyensúly, fáj a hasa, feje, és a nyáron stagnáló hajhullása is megindult újra. Emiatt görcsös, rosszkedvű, érzékeny. Nem akar menni. Mert ahogy megfogalmazta, egyedül csak neki hullik a haja, emiatt ő más, mint a többiek. Ma reggel azt mondta, hogy utálja a Pannit, mert neki hosszú a haja :-(
Annyira szeretnék neki segíteni, de nem tudom, hogy hova nyúljak. Az biztos, hogy vissza kell mennünk a pszichológushoz, kell neki a szakmai segítség, hogy túljusson ezen. Igyekszem még többször mondani, éreztetni, hogy szeretem, próbálom biztosítani a nyugodt hátországot. Elmondása szerint az iskolában nem bántják, remélem tényleg így is van, elég neki, hogy saját magát nem szereti most.
Ma találtam ezt a videót, igen érzékenyen érintett. Kellene most nekem egy ilyen ajtó és minden nap áttolnám/húznám néhányszor a gyönyörű feliratú kapun.
Az a baj, hogy ha ilyen ütemben hullik tovább, akkor lassan beszélnünk kell az osztálytársakkal is és nem tudom, hogy azt hogyan viselné, lehet, hogy úgy kellene, hogy ő nincs ott. Most a tagadás fázisában van megint, nem akar beszélni róla, nem akar hallani róla...
A legnagyobb baj, hogy Attilával sincs egyetértés köztünk, ő vinné még ezer helyre, folyton téma ez itthon, a gyerek meg sikítófrászt kap tőle. Attila szerint én beletörődtem, hogy nem fog meggyógyulni és haragszik rám emiatt.
Mit nem adnék érte, hogy meggyógyuljon! Bármit megtennék, ha azt mondanák, hogy segít rajta...bármit. Viszont egyre inkább úgy érzem, hogy nem teszünk jót a gyereknek azzal, hogy "meg akarjuk javítani", csak rosszabb állapotba kerül tőle lelkileg...
Annyi helyen voltunk már, annyian vizsgálták, annyi féle módon és nem találtak semmit, belementem a mandulaműtétbe, mert hátha...de mit fogunk még vele csinálni? És mi lesz akkor, ha már minden lehetőséget kimerítettünk...?
Lehet, hogy nekünk is kellene pszichológus...

Tegnap voltunk az első légtorna edzésen, nagyon tetszett neki, és alig várja a pénteki karikát. Úgy látom, hogy ügyes is benne, remélem, hogy a sikerélmények pakolnak egy kicsit a mérleg másik felébe és billen egy kicsit pozitív irányba is.
Úszáson nagyon ügyes, szépen, szabályosan úszik, lovon is egyre szebb a stílusa.

egy alma Lilinek - egy a lónak

Imádom az érzékeny kis lelkét, de könnyebb lenne neki, ha kicsit keményebb lenne. Igazi kis "suttogó", az összes állatunk imádja, nála mindenki megnyugszik. A siklót is ő szelídítette meg.
Az osztályban is népszerű, sokan szeretik, remélem ez nem fog megváltozni akkor sem, ha esetleg megint elveszíti az összes haját. Az osztályon belüli konfliktusok érzékenyen érintik, még akkor is, ha nem vele történik éppen valami.
Ügyesen olvas esténként, bár most bizonytalanabb, rányomja a bélyegét a szorongás a teljesítményére is, Nagyon kell most neki a  pozitív megerősítés.