Művésznő

Bohóckodik az Auchan játékosztályán, a szemébe lóg a haja. A HAJA!!!!
Ami egy évvel ezelőtt teljesen elveszített. És amikor megtörtént, teljesen összetört, egyre kevesebbet mosolygott, bezárkózott és a legváratlanabb helyzetekben tört elő belőle a felgyülemlett feszültség. Csúnyának látta magát és ezt volt a legnehezebb kezelni, meg az iszonytató tehetetlenséget. Aztán elkezdtük a lézeres majd a lézerakupunktúrás kezelést, jártunk a kolléganőmhöz kezelésre, és szép lassan elkezdett nőni. Már a legmakacsabb folt is már csak ötforintos nagyságú hátul és ez az utolsó. Csodaszép, egy bizonyos szögben fésülve szőke és aranybarna csíkok váltakoznak benne, éppen olyan, mintha melírozva lenne.
Nem enged hozzányúlni, pedig elől ráférne már egy kis igazítás, de tulajdonképpen megértem, ez most az övé, és a földi szeretné növeszteni.
Drukkolok neki, hogy valóban földig érjen és csak titokban rettegek minden egyes hajmosáskor és lesem a kezemet, hogy mennyi hajszál marad benne.