Mikor hazaértem játszottak a csajok, aztán kaptak vacsit és fél nyolc körül elindultunk Alcsútdobozra.
Nálunk a nyúl is Barbie-zik :-) |
Katicabogár is volt |
Lili megtalálta Borkát is |
Jó sokan voltunk |
Sötétedik |
Vadászat :-) |
Sajnos nem tudtam normális képet csinálni a szentjánosbogarakról, nem elég jó hozzá a gépem, meg én sem.
Egyetlen dolgot hagytam ki a számításból a program szervezésekor, hogy a gyerekeim félni fognak. Úgy gondoltam, hogy nem lesz semmi gond, hiszen imádnak kint maradni sötétedésig az udvaron, tüzet gyújtani, elemlámpával kincset keresni a sötétben. Azt nem kalkuláltam bele, hogy nem az udvaron leszünk, hanem egy sötét erdőben. Főleg Lili volt megijedve, mikor kezdett besötétedni, mondta, hogy most már menjünk haza. Kb. 10* megkérdezték, hogy biztos, hogy nincsenek-e itt farkasok. Lilit fel is kellett vennem kicsit, mert eltörött a mécses. Amikor igazán besötétedett és előjött a sok kis világító fénylény - Pilács, Gyogyó Rogyó, Foszforeszkó (még mindig Ruminit olvasunk) - akkor már jobb lett a helyzet, tetszett nekik nagyon a dolog. Dorka fogott is pár bogarat és élvezte, hogy világít a tenyerében.
A bogarak hol erősebben, hol gyengébben világítottak, néha teljesen elsötétültek. Panka: ANYA, NÉZD, KIKAPCSOLÓDOTT.
A túra elején, még világosban volt egy kb. negyven perces vezetett rész, amikor a túravezetőnk mesélt az arborétumról, na ez a rész a gyerekeket nem igazán érdekelte. Összesen kb. másfél órát sétáltunk, nagyon jól esett. A lányok hazafelé kidőltek a kocsiban.
Ajánlom, hogy aki teheti nézze meg a rajzást, mert tényleg különleges látvány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése