Hétfőn hazafelé sétáltunk az oviból, mindhárom csak kezében bot, már majdnem otthon voltunk, amikor Dorka visítva hátra fordul és szó szerint dől a szájából a vér. Halálra rémültem, mert nem láttam, honnan jön, azt hittem a torkát v. a szájpadlását szúrta meg. Végül kiderült, hogy a nyelvét hasította fel, jó fél centi hosszan, nagyon csúnyán. Közben Lili és Panni is rázendítettek, mert megijedtek, ráadásul Lili nem bírja a vért sem. Dorka rettenetesen meg volt ijedve, mert érezte, hogy lifeg egy darab a nyelvén, és üvöltött, hogy le fog esni a nyelve. Próbáltam megnyugtatni őket és valahogy hazavonszoltuk magunkat.
Itthon kapott fájdalomcsillapítót, jégkockát szopogatni, de hála az égnek, mire hazaértünk el is állt a vérzés. A véres cuccokat gyorsan bedobtam a mosógépbe és elővettem az előző este begyúrt mézes tésztát, nekiálltunk szaggatni, hogy eltereljem a figyelmüket. Egészen jól bevált. Öt percenként azért megkérdezte, hogy biztosan megvan-e még a nyelve és tuti, hogy nem fog-e leesni.
Kedden ovi után elmentünk a doktor nénihez, kapott antibiotikumot, vasárnapig szedni kell. Vettünk tantum verde-t öblögetni. Nekem hihetetlen, hogy milyen gyorsan gyógyul egyébként, tényleg szörnyen csúnya seb volt. Enni is tud szerencsére és már a kedve is jó.
Elképzelni sem tudom egyébként, hogyan sikerült neki, egyenes úton mentünk, nem botlott meg, nem esett el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése