A Meiszter család esete a körpanorámával

 A héten szabadságon voltunk és megszöktünk kicsit a csajokkal, megünnepelni az év végét, bizonyítványt, nyári szünetet. Großkirchheim község Sagritz nevü kis falujában volt a szállásunk egy családi panzióban. Csodás, nyugodt környezet, csodaszép helyen, nagyon kedvesek a szállásadók.

Érkezéskor csak a környéken csavarogtunk, megnéztük a közeli vízesést és a falut. Mindenhol tisztaság, fű katonásan nyírva, bárkivel találkoztunk a faluban, előre köszönt. Mosolygósak az emberek.

Másnap reggel időben keltettük az aprónépet és elindultunk a Grossglockner alpesi panorámaút felfedezésére. Az út 48 km-en keresztül kanyarog a hegyen, legmagasabb pontja 2571 m-en van. A belépő 40 EUR a személyautóra, ezzel látogatható a 12 élményállomás és a kiállítások. Nem a legszebb napot sikerült kiválasztanunk, fent négy fok volt és néha havazott. Mivel gondoltam június végén elég lesz a baseball sapka, az első tétel amit vettünk, meleg sapka volt a csajoknak :-) A Ferenc József császár -magaslatról kezdtük a túrát, itt el is töltöttünk egy fél napot, mert itt találkoztunk testközelben mormotákkal. A répát még itthonról vittük felaprítva, de a hátizsákban lapult még alma, az is ízlett nekik. 

Mivel a családban nem mindenki szeret túrázni, fontos, hogy kínáljunk/találjunk olyan programot, ami kívánatossá teszi a gyaloglást A-ból B-be, a mostani hívószó a mormota volt. Nagy élmény volt a csajoknak - meg nekünk is - testközelből látni és kézből etetni őket.

Innen visszafelé indultunk (nem is mi lennénk, ha nem fordítva indulnánk az úton) és először egy jót sétáltunk egy vizesésnél, majd túráztunk egyet a gáthoz és a gáton.

Következő megállónk a négyes pont volt, az Edelweiss-Spitze, amely körpanorámát ígér a 30 háromezer feletti csúcsra.

Mikor felértünk ez tárult elénk:

Persze ebben már rutinosak vagyunk, ugyanígy jártunk a Sasfészeknél anno, így beültünk a hüttébe egy késői ebédre, a hegyen gyorsan változik az idő.

Ez most csak félig jött be, a hegy nem adta meg magát. 

Következő megálló a Hochtor hegyi átkelő 2504 m-en, itt vásárolunk ajándékot az otthoniaknak.

Még egy megállót iktatunk be, a Fuscher Lackenél kis séta a tó körül. 

Hazafelé a szállásra persze találunk még egy vízesést, ahová fel kell mászni, ide már csak Dorka jön velünk, a többiek az autóban pihennek. Jó kis mászás felfelé, de a látvány megéri és ehhez a vízeséshez mese is tartozik. 

Másnapra a Krimml vízesés volt betervezve, de Lili közben kitalálta, hogy szeretne egy igazi fánkozóba elmenni, így a program kibővült még Innsbruckal is.

A vízesés csodálatos, hihetetlen ereje van a víznek, itt már igazán szép időnk is volt. 

Innsbruckon tényleg csak átfutottunk, így is éjfélre értünk haza. 

Szuper kis kirándulás volt, tényleg klassz helyeken jártunk, élmény volt.