Megszöktünk

 négy napra barátokkal felnőttesen nyaralni. Ami most igazából "telelést" jelentett és sok-sok túrát, felfelé, lépcsőkkel.

Nagyon szuper volt.

A szálláson már jártunk három éve síelni, én akkor mondtam Attilának, hogy ide egyszer vissza szeretnék jönni nyáron is. Svédasztalos reggeli és menüválasztásos vacsora, kényelmes, tiszta szobák, minden adott ahhoz, hogy megfelelő bázis legyen a csavargáshoz. A környék pedig meseszép, bővelkedik a látnivalókban, nem volt egyszerű eldönteni, mi férjen bele a pár napba.

Első nap, odaérkezés után, gyorsan becuccoltunk és elmentünk Golling-be, hogy megnézzük a vízesést. 

Másnapra terveztük a csúcstámadást. Letettük a kocsit a parkolóban és megváltottuk a jegyet a felvonóra, jégpalotára, függőhídra. Fent hat fok volt és ekkor még sütött a nap. Bejártuk a látványosságokat, amire befizettünk, aztán elindultunk a hóban a másik hüttéhez. Már lefelé jöttünk, amikor hirtelen besötétedett, dörgött, így futólépésben haladtunk lefelé :-) Mire elkezdett esni a borsó nagyságú jég, addigra szerencsére közel voltunk az induló állomáshoz, így már csak azt kellett megvárni, hogy újrainduljon a vihar után a felvonó és lejöhessünk a kocsihoz.

Eszméletlen látványos volt a havas csúcsok között a hóban túrázni, a képek nem is igazán adják vissza a látványt.

Aznap már csak vacsi volt, eléggé elfáradtunk a hóban taposásban.

Utolsó teljes napunkon jól belehúztunk, a fiúk még futni is elmentek reggel. Kezdetnek a világ legnagyobb jégbarlangját tekintettük meg. 40 km hosszú, ebből egy km látogatható a közönség részére. 700 lépcső fel, 700 lépcső le, de előbb természetesen fel kell túrázni a hegyre a bejárathoz. Na jó ennek egy részén felvonó is szállítja az utasokat. Maga a felfelé vezető út is csodálatos, megéri a séta. 

Ezután átmentünk Németországba és megnéztük a Sasfészket. A parkolóban le kell tenni a kocsit és buszok visznek fel a hegyre. Itt kellett vennünk FFP2 maszkot is, mert csak azt fogadják el.

Igen vicces volt, mert 360°-os panorámát ígér a hely, félúton kezdett szakadni és a terasztól az alábbi látvány tárult elénk:

Csodás volt :-)

Beültünk az étterembe, ettük valamit és reménykedtünk, hogy kitisztul kicsit az idő. És megint szerencsének volt.

Innen Salzburg felé vettük az irányt, vásároltunk némi ajándékot az itthoniaknak, aztán felsétáltunk a várba.

Ahogy három éve is, hazafelé Hallstatt felé vettük az irányt. Akkor a sóbányát néztük meg, most nem fért volna bele, így csak sétáltunk egyet a hangulatos kisvárosban.

Sajnos itt nem volt időnk kivárni a napsütést, estére színházjegyünk volt a csajokkal, így robogtunk tovább.