telt el a legutóbbi bejegyzés óta és feje tetejére állt a világunk.
Lehetett sejteni pár napja, hogy be fogják jelenteni az iskolák bezárását, mégis rossz volt hallani, hogy ideáig jutottunk. A gyerekek sem reagáltak kitörő örömmel, érzik, hogy ez most komoly dolog és nem csak azért, mert bizonytalan az online oktatás egyelőre.
Nem irigylem sem a tanárokat, sem a gyerekeket a kialakult helyzet miatt. Az enyémeken látom, hogy kicsit elvesztették a lábuk alól a talajt, eltűnt körülöttük minden, ami eddig biztos pont volt. A suli, az edzések. Pénteken úgy feküdtek le, hogy szombaton még lesz edzés, mert a fél jégpálya üzemel, de reggel jött a friss info, hogy már nem kell elindulni.
Holnaptól itthon lesznek hármasban, meglátjuk, hogyan tudunk működni ebben az új rendszerben. Mi megyünk dolgozni, ettől Lili nem boldog, szerinte nekünk kellene itthon maradni, nem nekik, mi vagyunk a veszélyeztettettebb korosztály.
Tanáraink előtt egyébként le a kalappal, hétvégén is folyamatosan dolgoztak/gondolkodtak azon, hogyan fog működni a rendszer a jövő héttől, jöttek a levelek, üzenetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése