Eltelt

 a Karácsony és kettőt pislogunk itt lesz újra a suli/meló is.

Az ünnepek nyugasan teltek, Esztiék még a karácsony előtti hétvégén voltak itt, megdögönyöztük kicsit a legújabb rokont, nagyon cukker. Kicseréltük az ajándékokat, bekerültek a fa alá.

23-án ott ültünk a gép/tv előtt, hogy megnézzük a lányok előre felvett énekstúdiós karácsonyi gálaműsorát, szép indítása volt az ünnepnek. Nagyon jó volt, hogy nem adták fel a fiúk és bár nem lehettünk együtt, azért szurkolhattunk mindenkinek és láthattuk/hallhattuk a csipet-csapatot. A saját videóinkat megkaptuk ajándékba.

24-én én szokásosan a konyhában kezdtem a napot, a csajok Attilával díszítettek, egészen szép fát találtunk idén is. Cica érdeklődött, de szerencsére nem túl élénken. 

Az ajándékokkal betaláltunk, kivéve Lilusnál, aki semmi ötlettel nem segített és nem is örült maradéktalanul, de végül egészen lelkesen rakta ki a lámás/alpakás kirakót. Két nap alatt végeztünk az ezer darabbal.

Társasoztunk is sokat. Elsőként az Elbűvölő Magyarország kvízjátékkal. Sok kérdés még ismeretlen a lányoknak, de abszolút látszik, hogy amit már tanultak (történelem, irodalom, művészet) abban otthon vannak. 

Lili megkapta a Bűnügyi krónikák társast, ezt nagyon élvezi mindenki. 

Kapott mindenki rengeteg könyvet is, így olvasás is van szerencsére.

Holnapra tervezünk egy kis kirándulást, ha jó idő lesz elmegyünk Dobogókőre.

Nagyon örültek annak a pár szem hónak, rögtön mentek is hóbemert építeni.

Cicmók ma megkapta az ismétlő oltását és előjegyeztünk február 2-re 13:00-ra ivartalanításra.

Boldog Karácsonyt!

Ez volt idén az én kedvenc ajándékom, szóval ezzel kívánunk nektek:

 Nagyon

Boldog

Ünnepet!

Meiszter család

„Szép Tündérország támad föl szívemben, ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, ilyenkor decemberben.”

Juhász Gyula

Lassan mindenhová

 odaérnek a képeslapok, ahová feladtuk.

Sokan vissza is jeleztek, sikere volt a saját készítésű lapoknak.

A Lidlben vettem még ősszel, hatos csomagban, kis képeslap hátoldalú festővásznakat. Csajok a neten vadásztak karácsonyi képeket és festették meg a fontosaknak.

Nagyon szeretjük a hagyományos, kézzel írt, postán feladott lapokat. Szerintem soha nem érhet nyomába egy e-card.

Megnéztük

 a lányokkal az Ereszd ki a hangod! c. filmet. Maga a történet nem nagy szám, viszont érdekes dolgokkal is foglalkozik.

Hogyan tesz valakit a tv öt perc alatt ismertté nem feltétlenül a tehetsége miatt, hogyan lesz több tízezer követője a közösségi oldalakon, aztán hogyan dobják el öt perc alatt a tehetsége ellenére is és felejti el/utálja mindenki, aki imádta a róla kialakított képet.

Beszélgettünk erről kicsit a lányokkal, mostanában a suliban is fontos a népszerűség, ráadásul Dorkát piszkálják néhányan az osztályban amiatt, hogy jól tanul, szorgalmas.

Téli szünet

 Végre, végre, végre!

Belehúztak a csajok decemberben és Dorka egyetlen becsúszott földrajz négyese mellett mindenkinek csak ötöse volt, így mondjuk kemény január elég nézünk, mert pár tantárgyból most négyes és ötös között állnak. Mindenesetre most pihenünk!

Illetve lesz egy kis olvasóverseny a nagyokkal, Afrika tabló Dorkával, meg edzés is, de ez akkor is lazább.

Pancsi már alig várja, hogy mehessen edzésre, minden nap nyaggat vele. Szerdai kötözésen mondták, hogy már nem is kell többet menni, aminek egy pillanatig örültem, aztán rájöttem, hogy valakinek akkor is meg kell csinálni és már mondta is tovább a doki, hogy anyuka is meg tudja csinálni. Éljen!

Mindhárom alkalommal nagyon kedvesek voltak velünk, pikk-pakk ment minden, nem kellett sokat várni és Panka meg egy hős, mert szó nélkül tűrt mindent!

Tegnap meg is ejtettük az első itthoni kötözést, miután Panni mondta, hogy vasárnap inkább a kórházba menne...

Pár pici ponton van még seb, a többi már gyógyult, szépen alakul.

Ma korit kell éleztetnünk, a cicának lesz még karácsony előtt emlékeztető oltása, aztán indulhat a nagy karácsonyi sütés-főzés.

Igazán vége lehetne már ennek fos évnek

 Ma reggel Pancsival a baleseti sebészeten kezdtünk.

Az edzésre bekészített forró tea kiömlött a vádlijára mikor felemelte a táskát. Persze rajta volt a kori, két nadrág, így mire le tudtuk rángatni róla, jött vele a bőr is. Rohantunk a kórházba az ügyeletre, onnan átirányítottak minket a baleseti sebészetre. Nagyon profin ment egyébként az egész és mindenhol kedvesek voltak, tényleg csak annyit kellett várni, míg az előttünk lévő kijött és már mehettünk is be.

Kitisztították a sebet, kapott egy fájdalomcsillapító/hűsítő krémes kötést, hétfő délután kell mennünk kötözésre újra. A gyerek meg egy hős volt, még ő nyugtatott engem!

Nagyon kedves, fiatal doktor volt, megdícsérte, hogy milyen ügyes volt, mondta, hogy jó, hogy ezzel bejöttünk és már mehettünk is.

Szerencsére egészen jól van, reméljük gyorsan gyógyul. Már azon aggódik, mikor mehet edzésre...

Mazska

 megkapta az oltását csütörtökön, féreghajtó tablettát, amit nem annyira szeretett volna megenni, de megküzdöttünk vele.

Két hét múlva ismétlő oltás és januárban jöhet az ivartalanítás.

Mostanra teljesen otthon érzi magát nálunk. Rengeteget játszik, rohangál, jókat alszik és egyfolytában enne.

Ide nekem a szünetet

 de azonnal. Elegem van, nem kicsit.

Fáradtak vagyunk és nyűgösek. 

Tegnap este fél tízkor még matekoztunk Lilivel és nem azért mert akkor jutott eszünkbe... 

És akkor jött a : 

Zsuzsi kétszer annyi pénzt vitt magával az osztkirándulásra, mint Levente. Ha Levente 300Ft-al kevesebbet vitt volna akkor éppen feleannyi pénzt vitt volna mint Sanyi. Hárman együtt 5400Ft-ot vittek. Mennyi a pénzük külön-külön?

Na, ekkor mondtam hogy alkoholista leszek, bedobtam egy konyakmeggyet és elmentem lefeküdni. Persze előtte megcsináltuk a feladatot, mert hülyék és/vagy rendesek vagyunk.

Ma fél tízkor jönnek ki edzésről...

Mostanában egyre inkább azt érzem hogy valamit le kellene adni, mert ezt így nem lehet/kell csinálni. 

Ráadásul mindenhol most van hajrá, most kellene rátenni még egy lapáttal, de már nincs miből... 

Szóval jól fog jönni egy kis lecsendesedés, hogy átgondoljuk a dolgainkat, hogy annyi maradjon amit szívvel-lélekkel, örömmel lehet csinálni. 

Nem lesz egyszerű az biztos, de szükséges, legalábbis most ezt érzem. 

Aztán lehet, hogy ha pihenünk egy kicsit, máshogy látom majd. 

Hebe olvasóverseny - őszi forduló

 A suliban ajánlották Panninak az év elején. Mivel A Pál utcai fiúkat kellett feldolgozni az ötödikeseknek, beneveztünk, amúgy is kötelező olvasmány. A nagyokkal ugye már olvastuk, jártunk a Füvészkertben, nem volt ismeretlen a kisasszonynak. 

Az első fordulóban 50/50 pontot ért el Panka, sokat dolgoztunk vele, a másodikkal pedig még többet, mert ott kell beküldeni az olvasónaplót is. Lehetett választani a füzetes verzió és a lapbook között, mi az utóbbival dolgoztunk. 

Nagyon tetszett, kreatív, ötletes feladatok voltak, amik tőlünk is azt kívánták, hogy megmozgassuk az agytekervényeinket. A második fordulóban ráadásul már ott volt a nyomás is, hogy ha már az első ilyen szépen sikerült, akkor tegyük oda magunkat.

A nagyoknak is annyira tetszett, hogy csapatban beneveztek a téli fordulóra, így a téli szünetben sem fogunk unatkozni.

Advent első vasárnapja

 A hétvége elég aktívan telt. Szombaton délelőtt a lányok edzésen voltak. Panka esett egy hatalmasat, a fejét is beverte és kicsit megijesztett, mert délután három órát aludt, de szerencsére nincs baj. 

Délután lecseréltük az őszi díszeket, takarítottunk, végre rendbe tettem a másik gyerekszobát, ahová a múltkori szekrénycsere után beszórtunk egy csomó cuccot. Most mindent átválogattam, kidobtam a felesleges dolgokat, szép rend lett. Nagyon örülök, mert már halogattam egy ideje, nem volt kedvem nekiállni. Az első gyertyagyújtásra nem akartam így hagyni. 

Elmostam az összes kiszúrót, kiválogattam a karácsonyiakat. Gyúrtunk be egy adag mézes tésztát. Lilivel tanultam két órát, átvettük a matekot. 

Lidlben vettem még októberben apró, képeslapnyi vászanakat, ezeket is elkezdtük megfesteni karácsonyra. Ma délelőtt folytattuk, összesen 12 db van, szerintem a lányok még szívesen alkotnának, de sajnos már nem láttam a boltban. Nagyon büszke vagyok rájuk, mert igazán szép darabok készültek. 

Pankával haladtunk a Hebe olvasóversennyel, van még vele meló és már csak jövő péntekig van időnk, bele kell húzni.

Ma ebéd után kiszaggatuk a mézeseket, lett mindenféle fazon. Sötétedés után a belvárosban jártunk. Megnéztük a díszítést. Sokan voltak bent, sőt néhány árus bódéja is nyitva volt. 

Vacsora előtt Lili meggyújtotta az első gyertyát.

Mazsi

 Amikor a doktornő csütörtökön mondta, hogy tudja, hogy most borzalmas, de legyen ám majd másik állatkánk, ha nem is most, akkor tavasszal, akkor azt gondoltam, hogy soha többet. Még egyszer nem bírom ezt végigcsinálni és nem teszem ki ennek a lányokat sem.

Aztán az élet megint felülírta az elhatározást. A lányok olyan szinten voltak kikészülve, hogy ilyennek még nem láttam őket. Lili konkrétan depressziósnak tűnt, nem tanult, nem érdekelte semmi. Úgy gondoltam, hogy ebből az állapotból akkor tudom őket leggyorsabban kirángatni, ha megint szeretgethetnek valakit. 

Ő lett Mazsola. Kislány. Egy tündér, de tényleg. Igazi bújós szeretetgombós, ha valaki ránéz, már dorombol. Ölbebaba, imádja a testmeleget. A pocakját is nagyon szereti, ha tehetné, egyfolytában enne.

Isten veled Barátom!

 Te voltál a legédesebb macsakgyerek a világon! Sosem fogunk elfelejteni!

Igazságtalan, hogy ennyire kevés jutott nekünk egymásból.

Felfoghatatlan, hogy másfél hét alatt elmentél.

Azt hittük csak egy gyulladt fog. Mikor másnap olyan ijesztő állapotba kerültél, megtettünk mindent és te harcoltál. A transzfúzió után két napig olyan jól voltál és mi elhittük, hogy minden rendben lesz, mert el akartuk hinni.

Aztán csütörtökön megjött a laboreredmény és kiderült, hogy nem tudunk érted többet tenni, csak a szenvedésedett hosszabbítanánk. El kellett mondanom a lányoknak, akik hangosan zokogtak, te meg nem értetted mi történik.

Ott voltam veled, amíg lehetett, mégis úgy érzem cserben hagytalak! Ne haragudj!

A lányokkal csak lézengünk itthon, nem találjuk a helyünket, iszonyat űrt hagytál magad után.

Vártalak reggel, hogy az ébresztőm előtt már az ágy végében dorombolj és hanyatt dobd magad egy kis pocaksimiért. Vártam, hogy hangosan panaszkodj, ha nem a tányérodhoz indultam előszőr. Vártam, hogy szomorúan nézz utánam, mikor elmegyek és rohanj elém, amikor megjövök. A lányoknak még mozdul a kezük az ablakpárkány felé a kanapén ülve, hogy megsimogassanak. Minden neszre felkapják a fejüket, aztán könnyes lesz a szemük, mert már nem te zörögsz. Várják, hogy a földön tanulva, azonnal rátelepedj az összes tankönyvre füzetre, de te már nem jössz. 

Legyen neked könnyű a föld!

Szeretünk Dexter!

A fekete macska átka

 Nem vagyunk babonásak, de ez a péntek 13 most nem lett egy jó nap nekünk.

Cica már hét elején furi volt, keveset evett, keveset mozgott és olyan kis kedvetlen volt. Beszéltem is az állatorvossal telefonon. Abban maradtunk, hogy csak péntekre tudna időpontot adni, figyeljük és ha rosszabbodik az állapota menjünk időpont nélkül, megnézik. Megnyugtattak, hogy a Covidomat nem kaphatta el, így vártunk. Két napig jobban is volt, egészen aktív lett, étvágya is volt. Ma reggel megint nem evett és mire hazaértem a saját orvosomtól, feldagadt a fél pofija.

Rohantam vele az állatorvoshoz, már haza sem engedték. Délután bódításban megműtik, egy fog a bűnös, begyulladt és felette lett egy tályog. Így kihúzzák és kitisztítják neki és elvileg utána gyulladáscsökkentővel és antibiotikummal hazaadják. Várjuk a hívást nagyon!

A helyzet fokozódik

 A gyerekek csütörtöktől mehettek volna suliba, erre szerda déltuán jött a hír, hogy egyik tanáruk koronavírusos, ezért mindhárom csaj osztálya karanténba került. A nagyokat alapból tanítja, Pankáéknál pedig helyettesített. Estére meg is jött a határozat e-mailben, hogy pénteken éjfélig nem hagyhatják el a lakást. 

Egyetlen icipici problémám van az egésszel, mégpedig az, hogy az én gyerkeim 10.22. óta nem jártak  a suli környékén sem. Felhívtam az ÁNTSZ-t, küldjem el az orvosi igazolásokat, de jelezzem az iskolának, hogy nekik kellene igazából jelezni az ÁNTSZ felé. Megtörtént. Persze a karantént nem oldották fel.

Ma délelőtt szólt anyu, hogy itt vannak a rendőrök a ház előtt, gyorsan kizavartam a lányokat, de kiderült, hogy csak Pankát óhajtják megtekinteni, mert a többiek nincsenek a listájukon. Dorka meg is sértődött :-)

Hétfőn már én is dolgozhatok, végre!

Vidám hetünk volt, mert izgalmas úgy főzni, hogy se az ízét, se az illatát nem érzem semminek. Gyerekek sokat kóstoltak, de persze mindegyiknek más az ízlése :-). Azért elfogyott minden.

A lányok edzései egyelőre folytatódhatnak, mert a versenyszerűen sportolók továbbra is edzhetnek. 

Karanténnapló

 A mai a hivatalos karantén utolsó napja, ezt onnan tudom, hogy vasárnap végül rámlelt az ÁNTSZ.

A tünetek ugye 10.30-án jelentek meg, 11.03-án teszteltek, mert a hétvége miatt buktam három napot, 11.05-én lett eredmény és vasárnap 11.08-án hívott az ÁNTSZ. Egyébként nagyon udvarias, kedves emberrel beszéltem, aki megállapította, hogy hatósági karantént már nem rendel el, mert holnap 11.09-én lejár.

Ennek megörülve fel is hívtam a háziorvost, de még nem mehetek holnap dolgozni, mert három nap tünetmentesség is kell és az nekem nincs meg. Csütörtökön telefonálhatok újra.

Egyébként úgy gondolom egészen jól megúsztam, kicsi köhögés van még, gyengeség és még mindig nem érzek szagokat.

Maga a rendszer egy vicc, most komolyan, ha az ember nem viselkedik felelősen ebben a helyzetben, akkor ott terjeszti a vírust, ahol nem szégyenli. A kutya nem kérdezte kilenc napig, hogy kivel találkoztam, merre jártam, és amikor megkérdezik, akkor meg mindegy, mert már lejár a 10 nap :-)

Én egyébként jeleztem mindenkinek már hétvégén, hogy nem vagyok jól és a teszt eredmény tudatában újra hívtam mindenkit, akivel a tünetek megjelenésének hetében találkoztunk, egyébként az ÁNTSZ 48 órát vizsgál(na),  ha még aktuális (lenne). Mákunk volt az őszi szünettel és az emiatt kivett szabadságommal, jóval kevesebb emberrel találkoztunk így, és tudtommal mindenki jól is van!

A család sem kapta el, legalábbis mindenki tünetmentes.

Vigyázzatok magatokra és egymásra!

+

  Hétvégén lázasodtam be, izom és izületi fájdalommal, hétfőre már egészen jól voltam, de azért a főnökömmel egyeztetve nem mentem be dolgozni. A csajokat sem küldtem suliba, háziorvosom kért tesztet. Egy óra múlva már hívtak is a mentőszolgálattól, kedden kilencre mehettem tesztre. Ma délután lett meg az eredmény, sajnos pozitív.

A tünetek közül igazából a fejfájás maradt meg, ez végigkíséri a napjaimat és estére eléggé ledönt a lábamról, de alapjában véve nem vagyok olyan rosszul. A köhögés nem vészes, kis orrdugulás és tegnap délután óta nem érzek szagokat. 

Többiek szerencsére még jól vannak.

Állatkert

 Mivel az utóbbi időben két alpaka is született Veszprémben, Lilinek megígértem, hogy megnézzük a szünetben. Sajnos a mai hűvös idő miatt nem voltak kint, így kicsit szomorkodott, de az állatkert szép volt az őszi színekben és végül is jól éreztük magunkat. Ma a tízezer lépés is megvolt mindenkinek.

Szerencsére tömeg sem volt, így kényelmesen tudtunk körbejárni.

A legtöbb időt szokás szerint az állatsimogatóban töltöttük.

A macit is egész sokáig néztük pancsolás közben.

Kikunyerált tőlünk egy almát.

Kora délután értünk haza, befejeztük Panni kreatív feladatát az olvasóversenyre, holnap mehet a postára a levél. 

Dorka az úton kiolvasta a könyvét, míg Pannival tanultunk, el is kezdte a következőt. 

Most levezetésként Honfoglalóznak.