Áprily Lajos: Az út
Jöttem az erdőszél felől,
magamban, dallal, messziről.
Friss volt a rét, alig-napos,
lábam bokáig harmatos.
A sűrűség s a rejtelem
remete-csendje jött velem.
Ámultam malmon, várakon,
harangszó-hangú falvakon.
Mivel szép hosszú, napos nyárutónk van, kinéztünk pár túrát, mert ilyenkor is gyönyörű a vidék.
Lovasról indultunk, itt még sosem jártunk, de szívesen odaköltöznénk. Felnőtt részről, azért mert csodaszép, nyugodt, közel a Balaton, mindenki nagyon kedves, a gyerekek pedig nem láttak iskolát és rögtön közölték, hogy ez csak jó hely lehet :-)
Reggel cseppet fáztak a lányok, fáradtak is voltak, de mondtam, hogy ne cipeljenek sok cuccot, mert egyrészt, ha elindulunk úgyis melegük lesz, másrészt nem vagyok hajlandó senki levedlett holmiját cipelni. És lőn, negyed óra múlva mindenki vetkőzött, akadt aki megpróbálta rám tukmálni a pulcsit, de kiegyeztünk egy derékra kötözésben :-)
A kapott térképpel nem voltunk annyira kibékülve, mert sokat nem segített, tettünk is egy plusz kanyart a történetbe, de ez nálunk nem meglepő, és végül az összes pontot megleltük és bőven időn belül értünk be.
A két lusti kicsit nyervákolt az elején, de aztán belejöttek és simán végigtolták ők is.
Csodaszépek a színek
Mindenki másfélét kapott
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése