Mivel a busz negyed hétkor indult, jó korán keltünk, hogy még a kontyok is készen legyenek indulásra. Lányok inkább izgatottak voltak, mint idegesek, jókedvűen készülődtek.
A bőröndöket előző este bepakoltam, ruhákat kikészítettük, hogy reggel minél tovább alhassanak, mert hosszú lesz a nap.
A buszra hipp-hopp felugrottak, alig akartak elköszönni, aztán már ki is gördültek a parkolóból. Lili akit leginkább féltettem, hívott nap közben, küldött képet, jó kedve volt, jól elvoltak a csapattal, így megnyugodtam én is, hogy rendben lesz minden.
Mi kettőre értünk fel, a többiek foglaltak nekünk helyet a lelátón, megölelgettük a csajokat, aztán kezdődött is a program.
Nagyon büszke voltam az összes kiscsajra, nem csak a sajátjaimra, nagyon ügyesen előadták a kűrjüket, első versenynek tökéletes volt.
Kicsit el voltak keseredve, mert nem kaptak sok pontot és a korosztályukban utolsók lettek a nagyok is és Panka is. Panniéknak annyi előnyük volt, hogy pre-jouvenilben csak két csapat indult és ők így dobogóra állhattak, érmet kaptak.
Szerencsére a kedvük nem ment el, készülnek tovább, sőt Panka szárnyakat kapott a látottaktól, így most a műkorcsolyás tanfolyamra is bejár egy héten kétszer. Ezzel heti ötször van jégen. Hétfőn két órát, kedden egy órát, csütörtökön egy órát, szombaton kettőt és vasárnap is egyet.
Nagyon lelkes.
Szerencsére a végén a nagyoknak sem csalódásként maradt meg a verseny, kellemes emlék.
Két hét múlva Budapest Kupa, dolgoznak keményen, reméljük meg is lesz az eredménye. Sajnos hétről hétre nagyon kevesen vannak edzésen, mindig hiányzik valaki, nagyon nehéz így haladni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése