Készülünk

a Tour de Pelso-ra. Nem vagyunk nagyravágyóak, csak a 76 km-es távra :-)
Eddig mindig csak egy tókört szoktunk tekerni, az háztól-házig kb 44 km. Most kettőt mentünk, hogy lássuk, hogy le tudjuk-e tolni a 76-ot.
Meglesz!

A gyerekek nagyon rendesek voltak, mert elengedtek bennünket, előkészítettem nekik ruhát/reggelit és negyed nyolckor elindultunk.
Nem ettem reggel, ez az első kör után meg is bosszulta magát, mert a pákozdi emelkedőnél konkrétan majdnem leájultam a nyeregből. Betoltam egy banánt és egy zabszeletet és kerek lett a világ.
Azért a második arborétumos emelkedő nem esett jól.

Amúgy nem volt vészes, bár a combizmaim úgy érzem cafatokban lógnak, a nyereggel érintkező testrészeimről meg annyit, hogy örülök, hogy holnap nem kell dolgozni menni, nem esne jól az egész napos ülés :-)
Triatlonos álmaimat pedig - ha voltak - elengedtem :-)

Antiszoc házaspár, avagy a gondolataimat is kitalálja :

Első körben még nem sokan voltak, egy-két bicajos és néhány elvetemült futó, aki a hétvégi hosszúját tolta még a nagy meleg előtt.

Mondom embernek: AZÉRT SZÉP ÍGY!
Mire ő: HOGY NINCS ITT SENKI!

:-)

A második körben már nem volt ilyen szerencsénk...